„Egyfolytában szolgálom őket”

Az első epizódban betekintést nyerhetünk a Várnai család életébe, ahol a szülők négy teljesen különböző személyiségű gyermeket nevelnek. Az édesapa, Zoli villamosmérnökként dolgozik, míg az édesanya, Viki gyógymasszőr munkája mellett biztosítja az otthon melegét és összefogja a családot. Úgy érzi, hogy úgy tudja igazán kézben tartani a dolgokat, ha rend van otthon, amit nagy küzdelmek árán sem sikerül megteremteni, a hatalmas káoszból pedig néha szíve szerint menekülne. A folyamatos teendők miatt alig marad ideje önmagára és a párkapcsolatára, hiszen amikor épp nem a többiek után pakol, akkor dolgozik. A gyerekek szerint Viki sokszor csak túlreagálja a dolgokat és nehezen is tartják ezt a szigorú tempót, de átérzik, hogy mekkora súly nehezedik édesanyukra. Ennek enyhítése érdekében elhatározzák, hogy egy napra szerepet cserélnek vele.

Viki, az őrmester

A szakértő szerint a szerepek általában egymást kiegészítve vannak jelen egy családban. Mindenki az erősségeit igyekszik kamatoztatni, így például aki programszervezésben jó, az leveszi ennek terhét a másik válláról.

– A Várnai család esetében azt látjuk, hogy a rend és a rendszeresség, mint érték egyetlen személyhez, Vikihez kötődik, ami egyrészről nagyon megterheli őt, másrészről pedig olyan szerepbe helyezi, amiből kifolyólag az édesanya nagyon kifejező módon csak „őrmesternek” hívja magát, aki állandó kárhozatra ítéli a többieket.

Dániel úgy gondolja, hogy elsősorban nem az érzelmeinkért vagyunk felelősek, hanem hogy mit kezdünk velük.

– Az is egy fontos vonatkozás, hogy családon belül az elvárásainkat és az elvárásaink be nem teljesülését hogyan fejezzük ki. A Várnai család esetében például az elismerés számára alig nyílik tér, míg a noszogatás és a számonkérés annál inkább előfordul, amely sajnos nem építi a kapcsolatokat, ellenkezőleg: rombolja azt.



Ne engedjük, hogy „elsorvadjon” a kapcsolat

– Néha csak apró dolgokon múlik a siker, mint például egy félórás közös program, egy kellemes randi vagy egy kedves gesztus, amely sokkal nagyobb érzelmi töltetet hordoz magában, mint ahogy az kívülről vagy akár belülről is látszik. Amit nem használunk, az elsorvad, és nem csak az izmainkra utalok ezzel, hanem bizony az agyunk, sőt még a kapcsolataink is kárát láthatják az elhanyagolásnak. A házaspár az elmúlt években társkapcsolatára kevesebb időt szánt, viszont a szerepcserének köszönhetően most olyan fontosat adhattak egymásnak, amit más módon nem teremthettek volna meg.