A fejlett világban szinte mindenütt riadalmat okoz az elhízás és vele az olyan életmódkórok terjedése, mint például a cukorbaj. A jövőt tekintve az az igazán rémisztő, hogy ez a folyamat ma már a kiskamaszoknál is kitapintható.

A Lancet folyóirat 2015 februárjában idézett egy kutatást, miszerint ma az amerikai gyerekek átlagosan 5 kilogrammal súlyosabbak, mint a szüleik generációjába tartozók voltak hasonló korukban. Emögött nemcsak az áll, hogy látványosan kevesebbet mozognak, hanem energiadúsabban is étkeznek. Átlagosan napi 200 kalóriával többet fogyasztanak, mint a '70-es évek gyerekei. Az ő életvezetésüket – étkezésüket, szabadidő-töltésüket – még alapvetően a szüleik, nagyszüleik rutinjai határozzák meg, és azok nem alkalmazkodtak az új körülményekhez. Pedig az egészség és az energiaegyensúly szempontjából igencsak radikális volt a változás. Egyre nagyobb arányban kerültek ipari, nagy energiasűrűségű élelmiszerek az emberek asztalára, ugyanakkor a napi teendők egyre kevesebb energiát, mozgást, fizikai erőfeszítést igényeltek.

Hat esztendeje Magyarország is részt vett az "I Family" elnevezésű európai kutatásban, amely a 18 éven aluliak életmódját vizsgálta. Azt mutatta, hogy a hazai gyerekek is az aggasztó trendet követik. A magyar gyerekek cukrosüdítő-fogyasztása dobogós helyet ért. Míg zöldség-gyümölcs-pusztításban korántsem serénykednek: az ajánlott napi öt adag csak kevesebb mint tíz százalékuknál fogy el. Az egészségmegőrzésre javasolt napi 60 perces fizikai aktivitást pedig csupán a fiúk 22%-a, a lányok 8%-a teljesíti.

Ha apa eszik főtt zöldséget, akkor a gyerekek is

Szabó Katalin és Pikó Bettina, a Szegedi Tudományegyetem két kutatója egy 2017-es, az Egészségfejlesztés című folyóiratban közölt tanulmányában azt vizsgálta, hogy mit miért esznek (vagy sem) a tinédzserek. Azt találták, hogy a húsféléket azért, mert élvezik, az édességet mert szeretik, a gyümölcsöt mert egészségesnek tartják, a zöldséget mert megszokták... Ez utóbbit nyilván a családi étkezésekkel lehet megalapozni. Kifejezetten érdekes adalék ehhez az University of Eastern Finland egy, a medicalxpress.com portálon bemutatott kutatása, amely a szülői példa erejét vizsgálta az óvodások körében. Ők azt találták, hogy bár a zöldségek és gyümölcsök jobban fogynak az anyák ösztönzésére is, létezik egy étel, melynek "eltakarításában" az apai minta az igazán domináns. Ez pedig a főtt zöldség.

„A 6 hónapos csecsemők jobban szeretik azokat az ételféléket, amelyeket az édesanyjuk révén már a születésük előtt is fogyasztottak.”

A kicsik szokásainak formálásában természetesen hatalmas előnnyel indulnak az anyák. Már a várandósság alatti étrendjük egyfajta követendő mintaként is szolgál a születendő gyerek számára. Emma Beckett és Zoe Yates, a Newcastle Egyetem két kutatója a World Economic Forum hasábjain ezt azzal magyarázta, hogy az ételek aromái megjelennek már a magzatvízben, majd később az anyatejben is. Végeztek célzott, kontrollcsoportos étrendkísérleteket is, például sárgarépával, ánizzsal, köménnyel, mentával. Ezek azt igazolták, hogy a 6 hónapos csecsemők jobban szeretik azokat az ételféléket, amelyeket az édesanyjuk révén már a születésük előtt is fogyasztottak.

Bár a magzati időszak is nagyon fontos, a gyerekek ízpreferenciája csak az évek során rögzül, így a család is sokat alakíthat még rajta. A rokonokon is múlik, hogy mennyire lesz vészesen édességfüggő, így az elhízástól is veszélyeztetett a gyerek. Az édes – evolúciós okokból – eleve előnnyel indul az ízversenyben. Már a 26-28. héten kimutatható, hogy a magzatok kedvelik az édes ízt, ezt a vonzalmat később aztán megerősíti az anyatej íze is. Ám ami ez után következik, az már nem törvényszerű, sőt, olykor visszaélés a gyerekek eredendő hajlamával. A szülők, nagyszülők gyakran használják manipulálásra e vonzalmat, amikor a megnyugtatás vagy a jutalmazás eszközeként vetnek be mind édesebb teákat, sütiket, csokikat, üdítőket... Így aztán nem is csoda, hogy a magyar 4-6 évesek cukorfogyasztása már ötödével, a 7-10 éveseké pedig közel harmadával haladja meg az egészségügyi ajánlások szerint még elfogadhatót. Akit pedig gyerekként hozzászoktattak, hogy számára mindig valami édes nyújtja a nyugalmat és a jutalmat, az jó eséllyel egész életében rabja lesz a cukornak. Aztán küzdhet annak az összes vészes következményével is. Ha nem tesznek ellene, ez is része lesz a családi örökségének.

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthon mozogjon? Keresse fel a Nekem szól! kezdeményezést itt és itt!

(fotó: Shutterstock)