Emma lányomra nem lehet sok panasz: tündéri, kedves, jó természetű gyerek, de ha evésre kerül a sor, akkor azért akadnak nehézségek. Lekopogom, egyre kevesebb – már simán összekeveri a rizst a husival, a tarhonyát a pörkölttel. A kisfiam ezzel szemben mindent mindenhogy evő, ami igazi megkönnyebbülés. Nem volt azonban mindig így: 3 éves kora körül elkezdte majmolni a nővérét, ami többek között a válogatásban nyilvánult meg. Nem álltam neki 5 féle ételt készíteni, hogy valamelyik csak jó lesz, de a vasszigort sem láttam célravezetőnek. Játékosan, kisebb engedményekkel a fiam újra hozta a régi formáját, Emma lányom pedig egyre rugalmasabbá vált az étkezések terén. Barva Péterné Zsófia dietetikus is megerősített abban, hogy igenis léteznek kényelmes és hatásos módszerek a probléma elhárítására.

Törekedjünk az egészséges táplálkozásra!

– A lényeg ebben a kérdésben is a szülői példamutatáson van – kezdi dietetikus szakértőnk. – A kisgyermek – hacsak nem kerül nagyon hamar bölcsődébe –, akkor otthonról hozott, kialakult étkezési szokásokkal érkezik meg az óvodába. Kialakul a napi rutin, hogy mikor, mit eszik. A napi ötszöri étkezés az ideális, amelyek közül legalább négyben napi szinten szerepeljen a zöldség és a gyümölcs. A desszert vagy a nasi ne tegyen ki egy egész étkezést, inkább csak zárófogásként tekintsünk rá, és csupán hetente egy alkalommal. A kialakult rendszer ellenére is a legtöbb gyermeknek lesz olyan korszaka, amikor válogat, nem eszik meg ezt vagy azt. Nehezített terep, ha az egyébként jól evő kistesó utánozni kezdi a válogatós nagyot.

„Lássák a gyerekek, a különbözőség nem rossz!”

– Szülői szigor helyett keressük az alternatívákat: ha a brokkolit nem is eszi meg a kisgyermek, de a brokkoli krémlevest igen, akkor készítsünk azt. Amennyiben ez a módszer működik, akkor könnyedén megvalósíthatjuk az egészséges táplálkozást. Lényeg a hasonló minőségű alternatíva. Így nem jelent az sem gondot, ha a kistestvér ebben is követi a nagyot, hiszen már a nagytesó is jó példát mutat. Ha tudjuk, hogy a kicsi szeret egy ételt, és csak azért utasítja el, mert a testvérét utánozza, akkor rávilágíthatunk arra, hogy nem egyezhet mindenben az ízlésünk: az egyik a pirosat szereti, a másik a rózsaszínt. Attól, hogy a tesó csak a tésztát eszi meg a tányérról, a kicsi még szeretheti szósszal együtt. Beszélgessünk arról, kinek mi a kedvence a családban, hagy lássák a gyerekek, a különbözőség nem rossz. Ha csak az egyik gyerkőc eszik szívesen húst, de a nagyobb miatt mégsem akarja elfogadni, akkor készíthetünk hasonló kinézetű fasírozottat, ám míg az egyik tojásfasírt, a másik hagyományos legyen.

Kedvezzünk kicsit mindkettőnek!

– Előállhat olyan helyzet is, hogy mindkét gyermekünk máshogy válogatós. Ilyenkor sem célravezető rájuk tukmálni az általunk preferált menüt, de ne is kezdjünk sokféle étel megfőzésébe. Helyette legyünk kreatívak! Ha levest és másodikat is készítünk, akkor egyik nap legyen olyan leves, amilyent az egyik gyermek szeret, és olyan a második, amit a másik gyerkőc preferál, majd fordítva. A rakott ételek elkészíthetők úgy is, hogy az egyik részéből kihagyjuk azt a hozzávalót (pl. sajtot, tejfölt), amit az egyik gyerkőc nem eszik meg. Ha valamelyik gyermek nem szereti a főzeléket, de a feltétet igen, akkor főzzünk ki ahhoz rizst, burgonyát. Muszáj megteremteni az arany középutat!

A gyerekek folyamatosan változnak

– Egyáltalán nem biztos, hogy amit 3 évesen ki nem állhat a gyermek, azt később sem szereti meg. Időről időre kínáljuk meg a gyerekeket a korábban elutasított étellel, hátha az egyik alkalommal rájön, hogy mégis ízlik neki. Érdemes egyszerre kezelni a nagytestvér válogatósságát és a kistestvér felvett rossz étkezési szokását. A megoldás azonban ne a szigor, az erőltetés legyen, mert ha sikerül is megtörni a kisgyermek akaratát, a rossz élmény megmarad benne. A végén még az is elképzelhető, hogy a válogatós nagytesó vesz példát a „jólevő” kistesóról, és kedvet kap az új ízek kipróbálásához.

(fotó: Shutterstock, privát)