Ideális esetben az áldott állapotot valóban áldásként, boldog várakozásként éli meg mindkét szülő, de még ilyenkor is számos újdonsággal kell szembesülniük a kismamáknak és kispapáknak, amiről bizony nem szól a fáma. Kitanulhatjuk a babaápolást ától cettig, közösen készülhetünk a szülésre is, de érdemes lenne – akár már a teherbeesés előtt – felkészülni azokra a lehetséges nehézségekre, amik a 9 hónap alatt jelentkezhetnek, nem is beszélve a baba születése utáni időszakról.

1. Vonjuk be a párunkat mindenbe!

Szerencsére egyre gyakrabban halljuk, hogy az apákra is szükség van a várandósság és a szülés utáni időszakban egyaránt. Kutatások igazolják, hogy náluk is beindulnak bizonyos hormonális változások már a gyermek születése előtt, többségük igenis késztetést érez arra, hogy kivegye a részét a gyermeknevelésből. Nem kell persze a századik babás weboldalon lévő cuki rucikat mutogatni a párunknak, hiszen mégiscsak pasiból van, de nyugodtan kérjük ki a véleményét például a babakocsi kiválasztásánál vagy a babaszoba berendezésénél. A lényeg, hogy közös döntések szülessenek, és egyik fél se érezze úgy, hogy az ő véleménye nem számít.

2. Gyakori beszélgetések

Fontos, hogy ne csak arról szóljanak a beszélgetések, hogy milyen vizsgálatok várnak ránk, mire lesz szüksége a picinek, hogyan tervezzük a szülést, hanem arról is, hogyan érezzük magunkat ebben az új helyzetben. Vállaljuk nyíltan a saját félelmeinket, rossz érzéseinket is, és kérjük ugyanerre a párunkat! Előfordulhat, hogy a kedvesünket látszólag nem érdekli olyan mértékben a babavárás, mint minket, kismamákat. Bár ez biztosan rosszul esik, mégis próbáljuk a sértettségünket félretéve megtudni, mi állhat a dolog hátterében! Lehet, hogy egyszerűen csak félelemmel tölti el az újfajta szerep felelőssége. Elképzelhető, hogy próbálja kitolni azt az időt, amit még gyermek nélkül élhet meg, hiszen a szülővé válás egyértelműen nagy kötöttséggel jár, ami ijesztő lehet. Mondjuk ki bátran, ha jólesne egy kis extra figyelem vagy törődés, és igyekezzünk mi is megadni a másiknak, amire vágyik. Ha figyelemmel, megértéssel fordulunk egymás felé, akkor mindketten könnyebben vesszük az akadályokat.

3. Számoljunk le a nyomasztó plusz kiadásokkal!

A fészekrakó ösztönnek – ha valóban van ilyen – nem az a lényege, hogy mindenből a legjobb, legdrágább, legújabb kell a babának, mert az a boldog gyermekkor garanciája. Ha túlzásba visszük a vásárlást, és bedőlünk a babamarketingnek, akkor csak felesleges kiadásokkal, és valószínűleg jó pár veszekedéssel gyarapítjuk a babavárást vagy a szülés utáni első időszakot. Üljünk le kisgyermekes ismerőseinkkel, írjunk listát közösen, mire van és mire nincs szüksége a picinek. Ha esetleg sikerül így plusz pénzt megtakarítani, akkor azt költsük közös, romantikus randikra, hiszen később nehezebb lesz megszervezni a gyerkőcmentes programokat.

4. Készüljünk fel mindenre!

Kisgyermekes családokkal nem csak a babakelengye miatt érdemes beszélgetni. Ugyan nagy eséllyel nevetgélve mesélnek majd a kezdeti bénázásokról, de érdemes a vicces helyzeteken túl arra is rákérdezni, mik okoztak valódi nehézségeket a babavárás során, valamint a gyermek érkezése után. Egyáltalán nem ördögtől való az sem, ha családterapeuta segítségét kérjük, hogy felmérjük, milyen nem várt szituációk adódhatnak, és hogyan lehet azokat kezelni. A hormonális változások, a fáradtság, vagy épp a félelmeink okozta összeszólalkozásokat ugyan elkerülni nem lehet, de enyhébb lesz a lefolyásuk, ha megpróbálunk lelkiekben felkészülni rájuk.

5. Írjunk „feladat-listát”!

A baba születése előtt kettecskén éljük a dolgos hétköznapokat, és nagyokat pihenünk hétvégeken, vagy próbáljuk kipihenni a nagy hétvégi bulik fáradalmait. A kicsi érkezése után azonban tényleg minden megváltozik. Egyik szülő sem élheti azt az életet, amit korábban. Nem reális elvárás, hogy az édesanya úgyis otthon marad a gyerekkel, ezért ő simán elvégezheti egyedül a házimunkát és a gyermek körüli teendőket, az édesapa pedig dolgozik, jöhet-mehet, ahogy eddig. Készítsünk listát azokról a feladatokról, amik ránk és a párunkra hárulnak majd a pici születése után. Szerepeljen rajta a férjünk munkájától a porszívózáson át, az éjszakai ébredésekig minden. Nézzük át, hogyan lehetne a feladatokat felosztani úgy, hogy mindenki egyenlő részben vegye ki a részét, és mindenkinek jusson egy kis énidő is. Legyünk nyitottak és kompromisszumkészek, mert bizonyára nem lesz egyszerű búcsút inteni az addig megszokott bevált rendszerünknek. A titok nyitja egyébként egyszerűen hangzik, de két emberen múlik, lejjebb tudunk-e adni az egónkból: ha mindkettőnk célja az, hogy a párunknak is könnyebb legyen, akkor már jó úton haladunk.

(fotó: Shutterstock)

babát várunkvárandósságbabababaváráskismama