Néhány hete különböző kampányok indultak a kapcsolati erőszak elfogadhatatlanságára, illetve a segítségkérés lehetőségeire fókuszálva. Ezek jellemzően a közösségi média felületein futnak, sok emberhez eljutnak, ezzel együtt pedig jelentős kommentforgalmat is generálnak. Ezeket a hozzászólásokat kisebb-nagyobb intenzitással, de azért rendre elolvasom. Ott aztán van minden! Érzelmek, indulatok, összeesküvés-elméletek, politika, no meg a „3s”. A „soha, senki, semmit nem segít” kommentek. Miközben ugye éppen egy olyan poszt alá írják ezeket, amelynek az a célja, hogy felhívja a figyelmet a segítő szolgáltatásokra, és akár bemutasson olyan valós és hiteles történeteket, amelyek bárki számára reményt adhatnak.

A szavaknak súlya van!

„azért vagyunk, hogy a lehetséges utakat átbeszéljük, és a lehető legjobb megoldás szülessen az ügyben”

Aztán belefutottam egy interjúba is, amelyben egy ismert áldozat teljes meggyőződéssel kijelentette, hogy ma Magyarországon az áldozatok nem kapnak semmiféle segítséget. Gondolhatják, milyen érzés volt egy 15 éve az áldozatokért dolgozó szervezet vezetőjeként ezt hallanom! Nem hibáztatom őt, ez az ő megélése, azonban ezeknek a nyilatkozatoknak ereje, hatása van. Ha bántalmazottként néztem, hallgattam volna ezt az ismert embert, nem biztos, hogy ezek után bármely szervezettől mernék segítséget kérni. Ez pedig szomorú és sajnos kártékony is.

Munkám során megszámlálhatatlanul sokszor találkoztam azzal a helyzettel, amikor a kliens a problémáját is nehezen definiálta, vagy ezt megtette ugyan, de egyáltalán nem tudta megfogalmazni, milyen segítség lenne számára a megnyugtató. Ez persze nem baj, hiszen azért vagyunk, hogy a lehetséges utakat átbeszéljük, és a lehető legjobb megoldás szülessen az ügyben.

No, de itt jön a „csavar” a történetben!

A hívónkkal minden esetben átbeszéljük azt, hogy eddig milyen segítő lehetőségeket vett igénybe, korábban milyen módon próbálta, próbálták megoldani a fennálló problémát. Gyakran elhangzik a fenti három kifejezés valamilyen kombinációban, de a lényege ezeknek a visszajelzéseknek az, hogy „senki nem segített”. Aztán amikor arra kérjük a hívót, hogy a korábbi segítőjével telefonáljon vissza, egészen más információkra is fény derülhet. Hogy bizony felajánlottak a kliensnek több szolgáltatást, ám ő valamilyen okból nem élt velük, vagy élt, de nem járt sikerrel. Ezek után pedig sokszor a szakember fejére olvassák, hogy nem segített semmit. De ami még rosszabb: ezt a külső szemlélő megkérdőjelezhetetlenül el is hiszi.

Kinek mi a segítség?

Egy korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam a segítés, jól segítés kérdéskörével, amelyben többek közt azt veszem sorra, hogy a segítség mindenkinek mást jelent. És azt hiszem, pontosan ezen a megítélésen, gondolkodásmódon csúszhatnak el az esetek.

„van megoldás a kapcsolati erőszak áldozatainak, legalábbis azon a területen, ahol mi dolgozunk, biztosan”

Egy nagyon egyszerű személyes példámmal tudom ezt szemléltetni, azokból az időkből, amikor még én ültem a telefon túloldalán segítőként. Felhívott egy idős asszony azzal, hogy a vele közös háztartásban élő fia rendszeresen elveszi a nyugdíját, szidalmazza, fenyegeti. Az asszony azt fogalmazta meg elvárásként, hogy menjünk oda, és zavarjuk el a fiát, hiszen ez bántalmazás. Utóbbi nem is kérdés, azonban könnyen belátható, hogy ez sajnos nem így és nem ilyen egyszerűen működik. A hívó vélhetően úgy élte meg a beszélgetést, hogy nem segítettünk, hiszen nem azt „kapta”, amire neki szüksége lett volna, mi pedig úgy ítéltük meg, azzal, hogy elmondtuk, kihez fordulhat segítségért, milyen jogai vannak, mégis csak nyújtottunk egyfajta kapaszkodót.

Nem tudom, hol az igazság a „3s” kérdéskörében, de felelős szakemberként azt bátran és egyértelműen ki merem jelenteni, hogy van megoldás a kapcsolati erőszak áldozatainak, legalábbis azon a területen, ahol mi dolgozunk, biztosan! Hogy mik ezek, arról az itt letölthető és nyomtatható információs anyagon tájékozódhat, és egyben kérjük, ha teheti, ossza meg ismerőseivel is, hogy minél többekhez eljusson a felhívás!

Amennyiben Ön vagy valaki a környezetéből segítségre szorul, kérjük, ne habozzon! Hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot: 06-80/20-55-20. A szám a nap 24 órájában, ingyenesen, anonim hívható.