A komatálazás Magdolna számára régi szokás vagy személyes emlék?

– Kaptam és vittem is komatálat, így mindkét oldal szépségét megtapasztaltam! Jó érzés volt, hogy gondoskodnak rólam – a komatálas galambleves ízét az ember sosem felejti el! –, de még jobb, hogy én gondoskodhattam másokról. Levest, valami könnyű második fogást és süteményt szoktam vinni, fonott kosárban elhelyezett tálban, komakendővel letakarva. Fontos, hogy ne csak finom legyen az ebéd, hanem a tálalás is megidézze a hagyományt. Mindig viszek gyümölcsöt is: nemcsak a kalóriát, hanem a vitamint és a nyomelemeket is pótolni kell egy gyermekágyas anyánál. De az étel mellett még sokkal jólesőbb az anyukának az, hogy a rokonok, a barátok, a szomszédság gondol rá, hogy a kedvéért sütnek-főznek az asszonyok, hogy gondoskodnak a gyermekágyas napok alatt a családjáról, így ő gondtalanul erősödhet és figyelhet az újszülöttre. A közösségi gondoskodás nagyon fontos! Nemcsak az étel, hanem az a szeretet és az odafigyelés, amit az ember ilyenkor megél.

Úgy tudom, a Komatál Program alapötlete Magdolnának jutott az eszébe. Talán éppen a személyes élmények hatására?

– Egy szakmai útról tartottunk hazafelé Lezsák Sándorral a Gyimesekből, feltöltődve rengeteg élménnyel. Az út során csodálatos összetartó közösségekkel találkoztunk, akik a magyar nyelvet, hagyományokat féltőn őrzik. Arról beszélgettünk, hogy a közösségi segítségnyújtásnak milyen szép példái voltak régen. Kalákában épültek a házak, a tollfosztást, kukoricamorzsolást közös dalolás kísérte, a gyermekágyas anyát és családját komatálakkal látták el a rokonok… És akkor, szinte közösen mondtuk ki: miért ne lehetne újraéleszteni ezt a hagyományt, beépíteni a mindennapokba, újra élővé tenni? Nos, valahogy így kezdődött…

„A közösség, ha működik, szociális háló is egyben”

A program tökéletesen beleillik a családpolitikai intézkedések sorába. Segítheti ez a családokat?

Azt szeretnénk, ha minden magyar gyermek születése ünnep lenne! De ezt ne csak a szűk család élje meg ünnepként, hanem a rokonok, az ismerősök, a szomszédok is.

– A komatál, komakendő átadása egy olyan gesztus, amely nem csupán az étel adományozásáról szól, hanem a baráti segítségnyújtásról, a kismama és az újszülött meglátogatásáról, a családok és a családi kötelékek megerősítéséről, az újszülött közösségi bevonásáról. A Nemzeti Művelődési Intézet az összmagyarság megmaradásának, gyarapodásának lehetőségét a közösségek legkisebb, legalapvetőbb egységeinek megerősítésében látja. A közösség- és nemzetépítő céllal útjára indított Komatál Program ezért a családokat, az újdonsült, vagy sokadik gyermeküknek életet adó édesanyákat segíti. Azt szeretnénk, ha minden magyar gyermek születése ünnep lenne! De ezt ne csak a szűk család élje meg ünnepként, hanem a rokonok, az ismerősök, a szomszédok is.

A program a népművészeket is régen elfeledett témában szólítja meg – a felhívás kapcsán újraalkothatták a komatálas kellékeket.

– Szerencsére olyan partnerszervezetekkel dolgoztunk együtt az elmúlt évek során, akikkel közös a küldetésünk, a szemléletünk és az értékrendünk. Így, amikor a Komatál Program koncepcióját ismertettem, egymás után jöttek az ötletek. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége nagyon sokat tett az elmúlt évtizedekben, hogy a népi kismesterségeket életben tartsa. Az egyesület tagjai között százával vannak fazekasok, fafaragók, textilesek, tojásfestők, akik a magyar tájegységek motívumkincsét és technikáit féltve őrzik, és adják át az új generációnak. A Komatál Program így a komatálakon kívül komakendőkkel, kosarakkal, népi játékokkal, ruhákkal gazdagodott általuk. Külön köszönet Pál Miklósnénak és Kocsis Klárának a mozgósításban és a megvalósításban nyújtott segítségért.

A legtöbben sajnos nem tudnak erről a szokásról.

Az odafigyelés a mai rohanó világban a legnagyobb kincs

– Az odafigyelés a mai rohanó világban a legnagyobb kincs, így a program egyik legfőbb üzenete, hogy arra ösztönözze a helyben élőket: figyeljenek egymásra, segítsék egymást. A közösség, ha működik, szociális háló is egyben. Azt gondolom, hogy ebben a kezdeményezésben minden együtt van: egy hagyomány őrzése, a gondoskodás, a tájegységi népművészet és gasztronómia ismertté tétele. Így a program közösségépítő hatása mellett a tudásmegosztó lehetőségeit is kiemelném.

…hogy felébredjen a segítségnyújtás ősi, közösségi ösztöne…

Képes a mai elszeparálódott társadalom újraéleszteni egy régi közösségi népszokást?

A közösségi gondolkodás egyre nagyobb szerephez jut, és nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalabbak körében is.

– A közösségi gondolkodás véleményem szerint egyre nagyobb szerephez jut, és nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalabbak körében is. Az utazási költségeket sokszor telekocsikkal oldják meg, egyre több a közösségi kert és a közösségi fesztivál. A Nemzeti Művelődési Intézetnek az elmúlt években számos olyan programja volt, amit a közösségekre épített. 2013-2015 között az ország több megyéjében „Újra öltünk, örökítünk” névvel hímző szakköröket generáltunk, elsősorban kis településeken. A tartalmi tevékenység megvalósításában – intézetünk megyei igazgatóságai mellett – az adott megyében működő népművészeti egyesületek is részt vettek. 2013-ban indítottuk útjára a közművelődési szolgáltatáshiányos településeken a „Kapunyitogató” című programot. Az elmúlt években több mint 350 helyen valósult meg ilyen esemény. A kezdeményezés célja az volt, hogy azokon a településeken, ahol a művelődési ház bezárt, és csak úgynevezett „kulcsos” házként működött, néhány napra kinyíljon az intézmény, és a falunapi rendezvények mellett a lakosság más közösségi-kulturális eseményeken is részt vehessen. Ezeken a programokon a helyi közösségek léptek fel, ők rendeztek kiállítást. Most is bízom a közösségekben. Az értékalapú közösségek erejében, szellemiségében és aktivitásában.

A mai ember, aki leggyakrabban pelenkatortát és fejlesztő játékot visz a kisbabás családhoz, felbátorodhat egy komatálra is?

A komatál eszköz, a többi rajtunk, embereken múlik.

– Bátorítom az olvasót! A pelenka és a csörgő is fontos, de még fontosabb, hogy a személyes odafigyelés is része legyen ennek a látogatásnak, komatállal és segítő figyelemmel. Lehet, hogy azzal is tudunk segíteni, ha a nagyobb gyermeket kivisszük a játszótérre, ha bevásárolunk, ha átvállaljuk a vasalnivalót. A komatál egy eszköz, hogy felébredjen a segítségnyújtás ősi, közösségi ösztöne. A többi rajtunk, embereken múlik.