Mintha a Z generáció váltaná ki a legtöbb figyelmet, ámulatot és bírálatot belőlünk, idősebbekből, ha a társadalomról beszélünk. Miért van ez?

– A korábbiakhoz képest sokkal nagyobb a különbség, mert több "generációnyi" a szakadék közöttünk! A mai Z generációs fiatalok szülei általában nem Y generációsok, hanem többnyire X-esek, akik fiatalkorukban a legtöbb eszközt még csak hallomásból sem ismerhették, amit a mai ifjúság már készségszinten kezel. A generációk közötti különbség bár élesnek tűnik, az átmenet évek alatt, és fokozatosan történt. De jegyezzük meg: a változás nemcsak a Z generációt érinti, hanem társadalmi szintű! Mert bár a technikai vívmányokra a fiatalok mindig nagyobb affinitással vetik rá magukat, de mindannyian átalakultunk. Gondoljunk csak bele: régebben a nagyi talán hetente kapott egy kézzel írott levelet valamelyik rokontól, és naponta olvasott egy újságot, havonta egy könyvet. Ma ugyanez a nagyi gyakran már reggeltől online, csetel, megoszt, internetes fórumokat és újságokat olvas, és még csak véletlenül sem ír papírlevelet a külföldön élő unokájának, hanem online beszélget vele.

Ilyen digitálisan túlfűtött világban hogyan élnek a Z generációs fiataljaink a családban, baráti környezetben?

Ők egy olyan generáció, akik sokkal jobban magukra maradtak, mint ezelőtt bármelyik más generáció!

– Ők egy olyan generáció, akik sokkal jobban magukra maradtak, mint ezelőtt bármelyik más generáció! Mintha felfedezőként előre mentek volna egy új világba, és ott útmutatás és támasz nélkül szabadultak volna el. Az történik ugyanis, hogy a technika évről-évre hatalmas iramban fejlődik, és a fiatalok sokkal jobban boldogulnak az újdonságokkal, mint az idősebbek. Elindultak hát – a mi segítségünkkel – felfedezni az új világot, ahova viszont a szülő és a tanár már nem jutott el ugyanolyan gyorsan, ha egyáltalán eljutott is. A múlt századi értékrendet – mint például, hogy légy őszinte, hogy vigyázz magadra és a társadra – a szülő itt már nem tudja átadni. Megjelenik helyette a like-vadászat, és a következmény-nélküliség, hisz a digitális világban szinte bármit, bármikor és bárkivel megtehet a fiatal, akár álnéven is. A következmények közül az értékmérő pedig a megosztások száma lesz… Nekik már gyakran ugyanolyan fontos az online életük, mint az offline.

Fel tudja venni ezzel az irammal a versenyt az iskola?

– Az iskolát már mi is untuk, de a mai fiataloknak sokkal nehezebb dolguk van. Nekünk a tévé volt az érdekes a házi feladat helyett, a tanóránál sokkal izgalmasabb volt az első számítógép. Hát akkor mennyivel érdekesebb az internet végtelen áradata, ami fényévekkel maga mögött hagyja a hagyományos oktatási modell frontális, gyakran életidegen működési módját! Többszáz éves, idejétmúlt koncepció ez, unalmas és lassú számukra, hiszen ők pillanatokon belül többszáz interaciót, képet, történést látnak a telefonjukon. És míg nálunk valamennyire működött a tekintélytisztelet, róluk ez már sokkal jobban lepereg, nem természetes nekik.

Vajon képes lesz ez a nemzedék helyt állni a jövőben a szürke hétköznapokban, például a munka világában?

a mai fiatalok egészen kis korukban megízlelték a teljes szabadságot

– A Z generáció tagjai zömmel a kétezres évek elején születtek, így ők a szó hagyományos értelmében még nem nagyon törtek be a munkaerőpiacra. Hacsak nem számítjuk azt, hogy sokan közülük a neten keresik a szerencséjüket – például adnak-vesznek dolgokat –, bár nem sokan teszik ezt megélhetésszerűen. Mindenesetre, ha követik az Y generációban látható tendenciákat, a korábbi generációkhoz képest sokkal fontosabb lesz nekik az, hogy élvezzék, amit csinálnak. Hogy lássák az értelmét, hogy számukra elegendő elismerést kapjanak: kell az „instant feedback”. Az a munkahelyhez való ragaszkodás, ami a szüleinknél természetes volt, rájuk már nemigen lesz jellemző, a mai fiatalok nehezebben viselik a kötöttséget, a monotóniát. Régen sokkal elfogadottabb volt, hogy az emberek azt csinálták, amit "kellett", legyen az otthoni feladat, iskola vagy munka.

Ehhez képest a mai fiatalok egészen kis korukban megízlelték a teljes szabadságot, hiszen a digitális világban oda mennek, azt csinálnak, és azok lehetnek, amik csak akarnak. Megesik, hogy egészen irreális elvárásaik vannak: magas kezdő fizetésért olyan munkát szeretnének, amit élveznek, és aminek azonnal látják az értelmét, lehetőleg főnöki pozícióban. A jelenleg két legdivatosabb álomszakma az influenszer és az e-sportoló, ez is sok mindent elmond róluk, vagy épp sok kérdést vet fel. A jövő munkahelyeinek jobban oda kell majd figyelnie a munkavállalókra. A mai munkaviszonyok korábbi módjukon biztosan nem tudnak működni, kérdés, hogyan tud majd a rendszer ehhez a mentalitáshoz adaptálódni.

Mi a helyes szülői hozzáállás? Engedjük vagy tiltsuk a digitális eszközök használatát?

Szinte teljesen mindegy, engedjük-e a gyermekeinket netezni vagy nem. Az igazi kérdés az, hogy hogyan?

– A szülők nagy része pont e kétféle attitűd közül választ: egy része próbálja tiltani, és szinte minden lehetséges eszközzel távol tartani a gyerekeket a digitális eszközöktől, míg a másik csoport – gyakran a fiatalabbak – meg akarják adni nekik azt a szabadságot, amire ők vágytak, ezért mondhatni szabadjára engedik őket. Az ironikus az, hogy szinte teljesen mindegy, engedjük-e a gyermekeinket netezni vagy nem. Az igazi kérdés az, hogy hogyan? Hogy együtt, vagy egyedül, hogy vannak-e keretek, és hogy amikor belekóstol a gyerek ebbe a világba, kap-e hozzá szülői segítséget, értékrendet. Megtanítottuk-e neki a digitális világ veszélyeit? Beszéltünk-e nekik a trollokról, a bullykról, az internetes bűnözőkről, a függőségről? Megtanulta-e tudatosan, célirányosan használni a gépeket, vagy magára maradt velük? Hasonlóan az alkohol példájhoz: nem mindig járt jobban az a gyerek, akit kamasz korában szigorúan távol tartottak minden "rossztól”, aztán egyetemistaként, amikor végre "szabad" lett, a bulikban egyszerre mindent ki akart próbálni. Mindenesetre, ha a mértéktelenséghez képest vannak keretek, azzal biztos, hogy nem jár rosszul a gyerek.

A példa többet ér ezer szónál.

De folyton rászólni a másikra, és üresen fenyegetőzni gyakran becsapós viselkedésforma. Könnyen lehet belőle egyfajta játszma, amit szinte vég nélkül lehet ismételgetni, csaknem eredménytelenül. Nem célszerű így viaskodni a gyermekünkkel, ugyanakkor hasznos lehet, ha vannak házirendbeli szabályaink: tiszták, korrektek, következetesek és betarthatóak. Ezek mindenkire kell, hogy vonatkozzanak. Tehát ha a gyerek nem játszhat a tableten vacsoraidőben, akkor apa se nézze a meccset, és anyu sorozata is ki kell, hogy maradjon. Vagy mindannyian tegyük le a telefont, ha kirándulunk, mert a kérésünk csak úgy ér valamit, ha hiteles. A példa többet ér ezer szónál.

Akármekkora a különbség a most élő hat generáció között, ugye azért van kapocs közöttünk?

Nem egyetérteni, hanem megérteni kell egymást!

– Nem egyetérteni, hanem megérteni kell egymást! A szeretet minden szakadékot átívelhet, csak gyakorolni kell. Nagyon érdekes tud lenni, amikor különböző generációk képviselői beszélgetnek egymással, de ez türelmet, nyíltságot, elfogadást igényel. A minősítő, kritizáló, támadó mondatok ellenkező hatást érnek el, épp, hogy rombolják azt, ami a kommunikációhoz szükséges. Nem kioktatni kell a másikat, hanem meghallgatni őt, és tanulni egymástól. Mondjuk lehetőséget teremteni arra, hogy a gyerek megmutassa a legújabb kütyüt, appot, játékot a szülőnek, nagyszülőnek. Hogy megossza az ezzel kapcsolatos élményeit, és együtt próbáljuk ki az újdonságot, majd beszélgessünk róla. Ez híd lehet a generációs szakadékon, ami összeköt minket. Erre pedig nagy szükség van, mert a Z generációnak is ugyanúgy szüksége van beszélgetésre, ölelésre, offline érintésre, mint bárkinek, aki az elmúlt századok során született.

(fotó: privát, Shutterstock)

családmunkahelypszichológiamunkageneráció