Amikor az elsőszülöttem világra jött, kissé furcsán kezdtem el viselkedni. Például az első sétakor árnyéktól árnyékig futottam a babakocsival, hogy ne érje a nap a picit. Még leírni is kínos! Kellett egy-két hónap, míg rájöttem, nincs cukorból az a gyerek. Fogalmam sincs, hogyan vélekedtek rólam a barátaim ez idő alatt, és azt hiszem, ez így a jó. Ma már hatalmasakat nevetünk a kezdő anyukás bénázásaimon, de ha akkor beleállnak egy-egy ilyen szituációba, annak biztos a kapcsolatunk látta volna kárát, hiszen ki látott már olyat, hogy pusztán észérvekkel lehet hatni egy újdonsült kismamára. Természetesen akadtak olyan barátságok is, amik nem állták ki a próbát, egyszerűen azért nem, mert képtelenek voltunk megérteni a másik helyzetét.

Elfogadás

"akadtak olyan barátságok is, amik nem állták ki a próbát"

Ha nem szeretnénk eltávolodni a barátnőnktől csupán azért, mert valamelyikőnk édesanya lett, akkor próbáljuk beleképzelni magunkat a másik helyzetébe. Ha megértjük egymás érzéseit, akkor könnyebb elfogadni is azokat. Sokat segíthet az őszinte beszélgetés, ahol csakis a saját érzéseinkről beszélünk, és nem minősítjük a másik viselkedését. Bizonyára a kisgyermekes édesanya is nagyon szívesen kikapcsolódna, de a csecsemő még túl kicsi ahhoz, hogy több órára nélkülözze az anyukáját. Rosszul eshet neki, hogy a barátnője számára látszólag fontosabbak lehet a felületes ismeretségek, mint ő. A gyermektelen barátnő pedig nagy valószínűséggel hiányolja a régi barátját, akit a megváltozott helyzet miatt jóval ritkábban lát, és kénytelen új ismeretségekre szert tenni, ha nem akarja egyedül érezni magát.

Ne csak magunkra gondoljunk!

Anyukaként gyakran esünk abba a hibába, hogy csak a gyermekünkről beszélünk. Aki szeret minket, nyilván megérti ezt, de mi is megerőltethetjük magunkat, és tudatosan tereljük más témákra is a beszélgetést. A gyermektelen barátnő pedig próbálja megérti, hogy teljesen természetes, ha a kismama számára a gyermeknevelés a fő téma, hiszen a kisbaba érkezésével az ő gondozása tölti ki a mindennapok nagy részét. Mindkét fél érdeklődjön a másik felől, így kifejezzük, hogy akkor is fontosak vagyunk egymásnak, ha épp az életünk teljesen más fázisánál tartunk.

Hanyagoljuk a beszólásokat

Kívülállóként megesik, hogy sokkal könnyebben átlátunk egy helyzetet, mint az, aki megéli azt. Ugyanakkor az anyaság az a terület, ahol nem szabad kéretlenül tanácsokat osztogatni, főleg, ha még nem tapasztaltuk meg annak nehézségeit. Teljesen felesleges feszültséget szül, ha próbáljuk megmagyarázni a kismama barátnőnknek, hogyan tudna hatékonyabban működni anyaként. Anyaként pedig tartózkodjunk a „majd megtudod, ha anya leszel” típusú megjegyzésektől. Még ha van is valóságtartalma a kijelentésnek, a másik úgy érezheti, a barátnője degradálja őt.

"ahogy nő a gyermek, ezek az alkalmak is egyre hosszabbra nyúlhatnak"

Legyünk türelmesek!

Akármilyen nehéz is mindkét fél számára, gondoljunk arra, hogy ez csak átmeneti időszak. Amikor a kisgyermek már nem igényli olyan intenzíven az édesanyja jelenlétét, újra kimozdulhatunk egy kis baráti traccspartira. Eleinte valószínűleg nem tart tovább a „csajos” délután egy-két óránál, de ahogy nő a gyermek, ezek az alkalmak is egyre hosszabbra nyúlhatnak. A kicsinek semmi baja nem lesz attól, ha más is vigyáz rá az anyukáján kívül, főként, ha az a valaki az édesapja. Az anyuka feltöltődve érkezik haza, ami az egész családnak jó, a barátunk pedig érzi majd, hogy a körülmények megváltoztak ugyan, de a lényeg ugyanaz maradt.


(Fotó: Shutterstock)

anyabarátsággyerekvállalás