A felnőttkori ADHD a magyar lakosság 2,5 százalékát érinti. Nem minden érintett kér segítséget, kerül kapcsolatba az ellátórendszerrel, de a felnőtt ADHD-val kapcsolatos ismeretek fejlődésével, illetve a területen dolgozó szakemberek számának növekedésével egyre gyakrabban születik meg ez a diagnózis felnőttkorban is.

Nyolcvan százalékban genetikailag meghatározott, erősen öröklődő idegfejlődési zavarról van szó. A tünetek egy része általában már gyerekkortól megfigyelhető, és bár a zavar kinőhető, az esetek 50-60 százalékában a tünetek részben vagy egészben felnőttkorban is megmaradnak – hívta fel a figyelmet a szakember.

Az ADHD jellemző tünetei között említette a krónikus szétszórtságot, feledékenységet, tervezési, időbeosztási és indulatkezelési problémákat, a részletek figyelmen kívül hagyását. Dr. Pulay Attila hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezek önmagukban nem jelentenek betegséget, hiszen a diagnózis során egyéb kritériumokat is figyelembe kell venni. Az egyik ilyen például, hogy a tünetek legalább hat hónapon át fennálljanak és az élet több területén is nehézséget okozzanak – a munkahely mellett az otthoni környezetben és a társas kapcsolatokban is – fűzte hozzá.

Stresszhelyzetben sokan tapasztalhatják magukon a fentebb felsorolt tüneteket, ám míg egy egészséges ember csak sokkal nagyobb nyomás alatt észlel hasonlókat, addig az ADHD-val küzdőknél már komoly nehézségeket jelent egy átlagos mértékű stresszhelyzet is, például munkakezdés egy új munkahelyen – magyarázta Dr. Pulay Attila.

Ha gyermekkorban nem kezelik a problémát, felnőttkorban a személyiségfejlődésre, a karrierre és az érzelmi életre is kihat.

Gyermekkorban a figyelemhiányt sok esetben álmodozásnak vagy lustaságnak bélyegzik a szülők, illetve a pedagógusok, a hiperaktívokat pedig rendbontónak, rosszcsontnak titulálják. Utóbbit könnyebben észreveszik, de mindkét eset sok frusztrációt okoz az egyénnek – hívta fel a figyelmet a pszichiáter, hozzátéve, hogy amennyiben gyermekkorban nem kezelik a problémát – a negatív élmények miatt – a személyiségfejlődésre, későbbi karrierre, de az érzelmi életre is kihat felnőttkorban. Az ADHD-val küzdőknél két és félszeres a válások aránya a normál populációhoz képest, de az egészségtelen életvitel és kockázatos magatartás miatt a morbiditás is sokkal magasabb esetükben – emelte ki a szakember.

A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján tíz éve működik Felnőtt ADHD szakambulancia, ahol jellemzően a krónikus szétszórtsággal, feledékenységgel, tervezési, időbeosztási és indulatkezelési problémákkal küzdő páciensek kivizsgálását és terápiáját végzik. Az ambuláns vizsgálatokra a háziorvos adhat beutalót, ezt követően egy személyes beszélgetésen próbálják kizárni az egyéb pszichiátriai problémákat, illetve személyiségzavart.

Dr. Pulay Attila a kezelés kapcsán elmondta, első körben mindig egy életmódváltást javasolnak, adott esetben a munkahelyváltás is segíthet. Ha azonban ez nem elegendő, akkor a gyógyszeres kezelés mellett létezik az ún. kognitív viselkedés terápiás tréning, ez egy 12 alkalmas készségfejlesztő csoport, ami segít megbirkózni a már meglévő figyelmi, önkontrollbeli, aktivitásbeli nehézségekkel. A csoportterápián a résztvevők a többi között olyan praktikus tanácsokat kapnak, hogy hogyan kell hatékonyan határidőnaplót vezetni.