A magam részéről teljesen egyetértek azzal a hozzáállással, illetve megközelítéssel, miszerint a kultúra szeretetét érdemes és ajánlatos minél kisebb korban átadni a gyermekeknek. Mint ahogy a színház iránti érdeklődésük felkeltését sem lehet elég korán kezdeni, ha azt szeretnénk, hogy a művészetekre fogékony fiatalokká, és színházszerető felnőttekké váljanak.  

Gyerekszínházról, illetve kimondottan az ifjúságnak szóló előadásokról természetesen már korábban is hallottam, nemrég viszont a fülembe jutott, hogy a budapesti Magyar Színház új műfajjal bővítette a repertoárját, ugyanis idén tavasszal bemutatták az első babaszínházi előadásukat.

A teátrum honlapján olvasható rövid ismertetőből kiderül, hogy a babaszínház, más néven csecsemőszínház keretein belül olyan, a 0-4 éves korosztálynak szóló színházi előadásokat kínálnak, amelyek „a kisgyermekek már megszerzett tapasztalataival és képességeikkel operálnak, hétköznapi szituációk játékos megjelenítésével, bábos formák, vizuális és zenei elemek, mondókák, gyermekdalok vagy éppen klasszikus zeneművek használatával.”  

A lényeget tehát megtudtam, de nem értem be ennyi információval, ezért megkerestem a téma egyik leglelkesebb hazai szakértőjét.

A teátrum honlapján olvasható rövid ismertetőből arról is tájékozódtam, hogy a babaszínház, más néven csecsemőszínház keretein belül olyan, a 0-4 éves korosztálynak szóló színházi előadásokat kínálnak, amelyek „a kisgyermekek már megszerzett tapasztalataival és képességeivel operálnak, hétköznapi szituációk játékos megjelenítésével, bábos formák, vizuális és zenei elemek, mondókák, gyermekdalok vagy éppen klasszikus zeneművek használatával.”  

A lényeget tehát megtudtam, de ez a kezdeményezés engem sokkal jobban érdekelt annál, mintsem hogy beérjem ennyi információval, ezért megkerestem a téma egyik leglelkesebb hazai szakértőjét…

Hogyan találkozott ezzel a műfajjal?

Nagy Petra

Nagy Petra, a babaszínházi projekt vezetője 2017-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, színművész-bábszínész szakon.  

– Az egyetemi évek alatt majdnem minden évben eljutottunk gyermekszínházi és bábszínházi fesztiválokra, ahol rengeteg produkciót megnéztünk, és az egyik Kaposvári Biennálén találkoztam az első babaszínházi előadással – meséli Petra. – Aztán 2016-ban, amikor a szakmai gyakorlatomat töltöttem a győri Vaskakas Bábszínházban, a legelső előadásom az Icurka-Picurka című babaszínház volt. Leszerződtem Győrbe és az ottani hat év alatt összesen három babaszínházi produkciót mutattunk be: mindegyiket hatalmas érdeklődés kísérte. Mindeközben igyekeztem minél több információt, ismeretet begyűjteni erről a műfajról, sokat kutattam az interneten ebben a témában. Amikor leszerződtem a Magyar Színházhoz, tudtam, hogy Zalán János igazgató úr már érdeklődött az előző rendezésemről. Győrből úgy érkeztem ide, hogy már erősen motoszkált bennem „egy ügy”, konkrétan ez az előadássorozat, és nagy örömömre igazgató úr tárt karokkal és őszinte érdeklődéssel fogadta a projekttervemet, ami után hamarosan elkezdtünk dolgozni az ötlet megvalósításán.

Második felvonás: 20 perc közös játék

Mindenekelőtt a műfaj sajátosságairól kérdezem Petrát, aki lelkesen magyarázza a legfontosabb tudnivalókat.

– Egy babaszínházi program két részből áll. Az ilyen pici gyerekek 20-25 percig tudnak egy dologra fókuszálni, éppen ezért ennyi az előadás időtartama is. Közben a kicsik szabadon mozoghatnak a nézőtéren, tehát itt még nem érvényesek a klasszikus színházi viselkedési minták, nincs senki a székhez szegezve. Ha előadás közben a pici felállna, mert izgalmasnak találja, amit lát, nyugodtan megteheti. Mivel ez a korosztály a legérzékenyebb, ez a produkció a színészek számára is kihívást jelent. Sokkal nagyobb figyelemmel kell létezniük a színpadon, mint amikor nagyobb gyerekek vagy felnőttek ülnek a nézőtéren. Ha egy pici megijed, az könnyen átragadhat más gyerekekre is, úgyhogy a színészeknek és a technikai személyzetnek folyamatosan vezetniük kell a fókuszt, és állandóan ébernek kell lenniük. Ez a gondos figyelem tükröződik a hangerő, a zenei eszközök, a képek megválasztásán, alkalmazásán. El kell kerülniük minden erős hang-és fényhatást, ijesztő formát, hirtelen mozdulatot, és nagyon intim, nagyon nyugodt, biztonságos teret, közeget kell teremteniük a kicsik számára. A második „felvonásban”, az előadás után a színészek kinyitják a színpadi teret, ahová behívják a gyerekeket, és egy 20 perces közös játék következik. Ennek során felkínálnak az előadáshoz kapcsolódó játékokat a kicsiknek, akik mindent kipróbálhatnak.

A fejlődési szakaszokhoz igazodik

A Magyar Színház nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy az új színházi formátumukat rögtön három, egymásra épülő előadással kezdték meg április végén. Ez a sorozat a LEPORELLÓ nevet viseli, és a Petra által rendezett produkcióknak az előző évadban megnyílt Art-Járó játszóhelyen tud saját helyszínt biztosítani a teátrum.

– Sorozatunkban különös figyelemmel fordulunk a legkisebbek felé, ezért a babák főbb fejlődési szakaszaikhoz igazítjuk az előadásokat – mondja Petra. – Persze, mindezt úgy, hogy a nézőtéren ülő idősebb testvérek, kísérők is tartalmas élményt kapjanak. Az előadásokat sorrendben 6 hónapos kortól, 12 hónapos kortól és 18 hónapos kortól ajánljuk, de ezek a korosztályi besorolások nem szabályok, hanem inkább javaslatok, irányadások.  

„Vonalak, pontok, pattogó foltok, tekeredik, kerek, gurul, lebeg! Nézem, megérintem, ujjammal kísérem. Mozog! Látom! Megbirizgálom! – Fekete és Fehér, kerek és szögletes, ritmus és tánc játéka klasszikus zeneművekkel” – idézem az előadás ismertetőjét Petrának, aki rögtön felvázolja, mire számíthat a közönség.

– Először a látásra fókuszálunk: kontrasztos képekkel játszunk, hiszen egy 6 hónapos baba látása még ezeket a formákat és színeket tudja befogadni. Az első előadás abszolút nonverbális, azaz a színészek nem beszélnek benne, a zene viszont fontos szerepet kap. Egy táncos, bábos elemekkel erősen feldúsított, nagyon tartalmas és változatos előadást képzeljünk el, amelyben a formamozgatástól a figurális bábozásig sok minden megjelenik. A következő „szinten”, az egyéveseknél a hangképzéssel foglalkozunk, később, másféléves kortól pedig a mozgásra fektetjük a hangsúlyt. A három előadás címe: Hangóra, Herfli és Lippogó. Közös pontjuk egy olyan díszlet, ami mindhárom előadásban jelen lesz, csak különböző kiegészítőkkel, különböző formákban használjuk majd. Szerettem volna, ha van egy főelem, ami a gyerekek számára ismerős formaként köszön vissza, és pozitív emléket visz át a következő előadásba, mert így tényleg egy folyamat részesei lehetnek a kicsik.

Segíti a gyermekek fejlődését

– Ez a műfaj 2005 óta van jelen Magyarországon. Az elmúlt közel 20 év hazai színházi tapasztalatai azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik gyakran jártak babaszínházba, hamarabb megtanultak beszélni, és gördülékenyebben vették az egyes fejlődési akadályokat. Emellett a társas kapcsolatokban is jobban boldogulnak. Ezek az alkalmak olyan események, ahol a kicsik aktívan játszhatnak más gyerekekkel, különböző korú társaikkal, és ezáltal egy nagy közös élményt tapasztalnak meg, élnek át együtt.

Sok előadóművész szerint a gyerekek a leghálásabb közönség, ugyanakkor ők a legkritikusabbak és a legőszintébbek is. Ezzel Petra is egyetért.

–  Ők a legérzékenyebb nézőink, ahogy mondani szoktam, gondolkoznak és átéreznek, átejthetetlenek és őszinték – teszi hozzá. – Nemcsak a véleményüket fejezik ki nagyon egyértelműen és őszintén, hanem a kíváncsiságuk is valódi. Lenyűgöző az is, amilyen csodálattal viszonyulnak az itt látottakhoz. Nekik ez az első színházi élményük, ami a már meglévő tapasztalásokra reflektál a világról, így még minden varázslatnak számít.

A legkisebbekre külön odafigyelnek

Petra azt is büszkén újságolja, hogy igazán lelkes és profi csapattal dolgozik a projekt megvalósításán.

– Az előadásoknak Keresztény Tamás a zenei vezetője és zeneszerzője – kezdi a babaszínházi előadások mellett ugyancsak elkötelezett kollégák sorát. – A jelmeztervezőnk Bartos Letícia, a tervezőtársam és a gyártásvezetőnk Horváth Márk. Nagy örömömre egy volt kolléganőm is csatlakozott a csapatunkhoz: Gerbert Judit, kisgyermekkori művészeti nevelő. Vele együtt dolgoztunk Győrben, ahol ő jelenleg is népszerű foglalkozásokat vezet 4 évesnél fiatalabb gyerekeknek. Judit megszámlálhatatlanul sok dalt, mondókát és gyermekjátékot ismer és a hihetetlen tudása mellett a személyisége, az egész lénye magával ragadó. Őt kértem fel arra, hogy találjon ki az előadások utáni, azokhoz szorosan kapcsolódó játékokhoz foglalkozást, amit a színészek vezetnek majd azoknak a családoknak, akik a legkisebb gyerekekkel érkeznek. Így a legifjabb nézőink sem maradnak játékélmény nélkül.

– A színészek közül az egyik szereposztásban Varga Fekete Kinga és Horváth Anna működik közre, a másikban Oláh Dóra és Szép Evelin. Nagyon jó érzés tudni azt, hogy a Magyar Színház összes dolgozója egy emberként drukkolt ennek az egész kezdeményezésnek. Ha minden jól megy, akkor június elején, illetve közepén bemutatjuk a sorozat következő két előadását is. Igaz, az már az évad vége, de így legalább szeptemberben már úgy kezdjük el a szezont, hogy mindhárom babaszínházi előadás műsoron lesz.

A szülők is jól reagáltak

Amikor az április végi premierről kérdezem, Petra csillogó szemmel mesél.

– A résztvevő gyerekek szüleitől megtudtam, hogy a nagy többségük most először volt ilyen jellegű előadáson, vagyis a jelenlévő kicsiknek ez volt az első színházi élményük. Nyilván a színészekben volt némi izgalom, hiszen nem mindennapi közönség várta őket, de remekül megállták a helyüket, és nagyon jól reagáltak a helyzetre. Több nagymama is volt a nézők között, és akadt olyan szülőpár is, akik 3 gyerekkel érkeztek. A legkisebbek többsége 9 hónapos körüli baba volt. A szülőket előre felkészítettem, hogy ha a pici esetleg elkezd sírni és már-már vigasztalhatatlan, akkor nyugodtan felállhat, kimehet vele, hogy megnyugodjon. Aztán természetesen vissza lehet jönni a kicsivel. A szülők is fantasztikusan jól reagáltak ebben a nem szokványos színházi helyzetben. Egy apuka például, aki az első sorban ült, egyszer csak felállt előadás közben, ölbe vette a síró gyermekét, de nem ment ki vele a teremből, hanem a falnak támaszkodott, karján a kicsivel, és onnan nézték tovább az előadást. Az egyik 9 hónapos körüli kisbaba, szintén az első sorban, egy adott pillanatban elkezdett nyöszörögni, mire Szép Evelin úgy fogta meg, emelte fel és mutatta meg az egyik kockát a sírdogáló babának, így teremtve kapcsolatot a picivel, hogy a kicsi azonnal elhallgatott és érdeklődve nézte tovább az előadást. Ezeknél a produkcióknál a színészek részéről is nagyon érzékeny figyelem szükségeltetik.  

„A következőre is jövünk”

– Ezt az előadást titkon a 13 hónapos keresztlányomnak, Luanának ajánlottam, mert ő pont akkor jött a világra, amikor elkezdtem dolgozni ezzel a projekttel – újságolja Petra. – Lua a bemutatón is ott volt, és mivel korábban az anyukájával egyszer már részt vett egy kisbabáknak szóló foglalkozáson és azt végigsírta, nagyon féltem, hogy ő lesz a legkritikusabb nézőnk. Ehhez képest a kislány az anyukája ölében állva nézte végig az egész előadást, úgy, hogy közben egyszer kérte át magát a nagymamájához, és az ő ölében is végig állt és figyelt. Nekem ez volt az egyik legfontosabb visszajelzés, mert nem tudtam, hogy a keresztlányomnak mennyire jön majd be ez a dolog. Akkor sírtam el magam, amikor bement a játéktérbe és simán elkezdett játszani az idegen gyerekekkel. Szívet melengető volt látni, ahogy Lua minden „nézőtársat” örömmel és őszinte kíváncsisággal fogadott, mindenkinek boldogan nyújtotta a labdát. Úgyhogy abszolút sikerként éltem meg a bemutatót, és ami különösen jó érzéssel töltött el: nagyon sok szülő mondta azt a búcsúzáskor, hogy „a következőre is jövünk”. A babaszínházi előadás egyrészt lehetőséget teremt arra, hogy együtt legyen a család, valamint arra is, hogy a kicsik a művészeteken, azon belül is a színházon keresztül is ismerkedjenek a világgal. Sokszor érzem azt, hogy egy-egy ilyen alkalom olyan élményt nyújt a gyerekeknek, ami egyszerűen nem maradhat ki az első pár évükből.  

Amennyiben szeretne bővebben olvasni a kisgyermekek fejlődéséről, látogasson el a gyermekut.hu weboldalra.