Cél az olimpia: kitörés családi hátszéllel

A budapesti felnőtt vívó világbajnokság alkalmából egy új 50 forintost bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Vívó Szövetség. Az érme a hétköznapi forgalomban is használható, mégis különleges. A hátoldalon két sportoló akciója látható. A baloldali, támadó vívó a 19 éves párbajtőröző, ifj. Andrásfi Tibor, aki a felnőtt magyar ranglista 4. helyén áll.

Büszke vagy magadra?

– Igen. Nem sok magyar sportoló volt eddig pénzérmén, összesen kettő, ebből én vagyok az egyik. Kitörésnek hívják ezt a mozdulatot. A junior világbajnokságon volt ez a találat az amerikai ellenfelem ellen. Az erről készült fotó megtetszett a vezetőségnek.

Ez egy különleges mozdulat?

– Inkább szép. Hátul tökéletesen nyújtva a lábam, és a képen még az is látszik, ahogy hajlik a penge.

„Kicsit fájt, de így volt igazságos”

Tibivel édesapja lakásában találkoztunk. Andrásfi Tibor Tibi edzője is. Az apa szekrénynyi érmei jelentős helyet foglalnak el a nappaliban, bár a kamasz törpetacskó Fruttitól alig fértünk oda. Apa és fia felvették a válogatott egyenpólóját, aztán jobbnak láttuk, ha Frutti kimegy a teraszra, mert a beszélgetés helyett ő került a középpontba.

– Most lett vége az edzőtábornak – mesélte Tibi, – június eleje óta Tatán voltunk, aztán Pesten készültünk. Hivatalosan nekem most kezdődik a nyár.

Hol pihensz?

– Most még szurkolok a magyaroknak a világbajnokságon, utána a családdal elmegyünk tíz napra Olaszországba, az augusztust pedig a barátaimmal töltöm.

Juniorként utolsó versenyét aranyéremmel zárta a toruni világbajnokságon, a budapesti felnőtt Grand Prix-n bronzérmes, majd újoncként szintén a felnőttek között a düsseldorfi Európa-Bajnokságon 7. lett egyéniben. A világbajnokságon most mégsem szerepel.

– Az elnökség határozata alapján én kaptam meg az EB egyéni indulás jogát, junior csapattársam pedig a világbajnokságon indul.

Vérzik a szíved?

– Az elején kicsit fájt, de így volt igazságos, hiszen ő előrébb szerepel a magyar ranglistán, mint én.

Mióta párbajtőrözöl?

– 10. éve, harmadikos koromban kezdtem.

Te választottad?

– Igen, kiskoromban is sokat voltam a vívóteremben, főleg apa miatt. Néztem, ahogy edz a többiekkel. A labdajátékokban ügyetlen voltam, az úszást sem igazán szerettem.

„Sosem éreztem, hogy problémát okozna az apa-fiú viszonyunk”

Az apa-edző a versenyekre is vitte magával a fiát. Szerette volna, ha gyermeke sportol valamit, a párbajtőr adott volt, hiszen volt felesége, Tibi édesanyja is ezt a sportot űzte. A Szatmárnémetiben született édesapa román válogatott volt, az áttelepülés után a magyar bajnokságban ezüstérmes. Az édesanya, Muzsnay Lilla román színekben indult az 1991-es budapesti világbajnokságon.

– Később, amikor edző lettem, kifejezetten jól jött, hogy a fiam is a teremben van, így többet lehettem vele – magyarázta Tibor. – Mondtam neki, hogy ha ügyes és kitartó, akkor együtt fogunk utazni, bejárjuk a világot. És bejött. Az edzők időbeosztása nem éppen családbarát, mi délután kezdünk dolgozni, akkor, amikor más hazaér. Minden hétvégén pedig verseny van.



Tibi mellett Tibor lánya, Julcsi is párbajtőrözik, sőt, második felesége nagyobbik fia, Botond is.

– Julcsi most 15 éves. Ő először nagyon nem akart jönni, de szépen lassan megszerette ezt a sportot. Neki is én vagyok az edzője. Boti 18 éves, ő nem az én tanítványom, de a teremben együtt vagyunk. Ők most éppen strandolnak.

Tibor azt mondja, nagyon fontos, hogy jó legyen a kapcsolat közöttük, tudjanak együtt dolgozni. Ha ez nem így lenne, akkor más edzőre bízná a gyermekeit, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy a fiatalok minél eredményesebbek legyenek. Tibi már az első versenyén sikeres volt, 10 évesen megnyerte a Diákolimpiát.

Melyik a legkedvesebb versenyed?

– Nehéz egyet kiemelni. Talán a 2017-es rigait említeném. Az volt az első világkupa, amit megnyertem egyéniben, aztán másnap csapatban is. A doppingvizsgálat napján annyi vizet ittam, hogy hajnali négyig ott kellett ülnöm a vizeletvizsgálaton, mert mindig túl híg volt a minta. Reggel 7-kor meg keltem, mert kezdődött a verseny. Na, az kemény volt. A budapesti felnőtt Grand Prix-n nyert bronzérem pedig azért volt hatalmas élmény, mert hazai közönség előtt sikerült nyernem.



Apa azt mondta, nagyon fontos az összhang. Ha valamivel nem értesz egyet, gondolom könnyebben visszaszólsz, mint a csapattársak. Ha a többiek lázadoznak, megbeszélik veled? Tudsz te így a csapat teljesjogú tagja lenni?

– Sosem éreztem, hogy a többiek előtt problémát okozna a mi apa-fiú viszonyunk. A BVSC-be és a válogatottba is sikerült jól beilleszkednem.

„A párbajtőr kitartást ad, az életre nevel”

Arra a kérdésre, hogy népszerű sport-e a párbajtőr, Tibor egyértelmű igennel válaszol. A BOK Csarnokban zajló világbajnokság rekordokat dönt, 229-en indulnak párbajtőrben, és összesen 115 nemzet vesz részt. Ilyenre eddig még nem volt példa. A nézők számára is egyre vonzóbb ez a sportág. Egyik tanítványa, Nagy Kinga egyéniben és csapatban is szerepel.

– A szülőket is arra biztatom, hozzák le a gyereküket az edzőterembe. A párbajtőr kitartást ad, az életre nevel. Eleinte talán egy kicsit monoton, mert a mozdulatokat meg kell tanulni. Amikor még én kezdtem, két évig nem kaptam tőrt a kezembe, emiatt vagy ötször abba is akartam hagyni. Most már ilyet nem csinálunk, de azért kell egy kis érettség, 8-10 év az ideális alsó korhatár. Szerintem fontos, hogy a tanulás mellett mindenképpen sportoljanak a gyerekek. Eredményesebbek lesznek a tanulásban, kitartóbbak az életben. A tanítványaim közül sokan orvosnak, ügyvédnek tanultak, és a gyerekeim is jó tanulók. Tibi most a Corvinusra jelentkezett gazdálkodás menedzsment szakra, pedig minden nap 4-től 8-ig edz.

Az eredmények eléréséhez nagyon fontos szerinte a családi háttér, a szülők támogatása nélkül nehezebben jön a siker. Nem egy olcsó sportágról van szó, a felszereléseket először a szülőknek kell megvenniük, ők viszik az edzésre, sőt sokáig a versenyekre is a gyerekeket.

– Anyának állandóan mosni kell a ruhákat – jegyezte meg Tibi. – Szegény, amikor hazaér, nekiáll még főzni is, naponta ötször eszem. Próbálok figyelni a táplálkozásomra, kevesebb cukros ételt fogyasztok, a gyorséttermi kajákat is kerülöm.

Andrásfiék igazi mozaikcsaládban élnek. Tibi és Julcsi az anyukájukkal, Tibor pedig második feleségével, Bettyvel, és az ő két gyermekével, a 12 éves Andrissal és a 18 éves Botival lakik.

Jóban vagytok egymással?

– Nagyon jó a kapcsolatunk, apáéknál is itthon vagyok. Most például Julcsi ápolta Bettyt, akinek nemrég egy komolyabb balesete volt. Én egy kicsit kakukktojás vagyok, az utazások és az edzőtáborok miatt nagyon kevés a szabadidőm. Ha végre van egy szabad hétvégém, akkor azt szeretem a barátaimmal tölteni. Julcsi viszont kétlaki életet él. A közös nyaralásokat sem hagyjuk ki.

A nyaralás után mi a következő cél?

– Remélem, hogy felvesznek az egyetemre. Szeptemberben pedig folytatódik a szezon. Ha jól megy a vívás, és a csapattal sikerül kvalifikálni magunkat az olimpiára, akkor többre nem is vágyom.

Tibor, hogyan tartja karban magát a sok jó fizikumú fiatal mellett?

Erre a kérdésre összemosolyognak.

– Szeretek, vagy inkább csak szeretnék futni. Csak nincs rá időm meg lehetőségem. Na jó, ilyet egy edző nem mondhat, ugye?

A párbajtőrben fontos szerepe van a testsúlynak?

– Igen, de nem úgy, mint a mérlegelő sportágaknál. Itt összekerülhet egy 50 kilós sportoló akár egy 120 kilóssal is. De a gyorsaságnak nagy szerepe van, a 120 kilós versenyző vélhetően nehezebben, lassabban mozdul meg. Ha Tibi most 95 kilóra hízna, mint én, nem lenne ilyen eredményes.

Önnek viszont nyilván jobb a taktikája, tapasztaltabb. Tibi, legyőznéd apát?

– Simán.

– Korábban megkérdeztem Tibit, mennyi előnyt adna nekem. Bevállalós volt, azt mondta, 7 tust a 15-ből. Szerintem azért ez túlzás. Régen kötöttem be vívni, de tudnék azért egy-két mozdulatot mutatni, amin meglepődne.

– Biztos tudnál. De azért megvernélek.