A szívelégtelenséghez vezető út hosszú, sokáig nincsenek is nyilvánvaló tünetei, ám a betegség okai a legtöbbször elég nyilvánvalóak. Annak számára is, akit érint, de akár a környezetében élők is láthatják, kit fenyeget ilyen veszély. A kockázat akár egy egyszerű teszttel is felmérhető, csak olyan dolgokat kell hozzá megadni, amit egy család tagjai is tudhatnak egymásról. (Itt rögtön ki is próbálhatják.)

Annak, hogy a szív izmai már nem képesek elegendő friss, oxigéndús vért pumpálni a szervekhez, kezdetben nincs sajátos tünete. A beteg inkább csak fáradékonyságot, gyengeséget érzékel. Idősebbeknél jelentkezhet ilyenkor még aluszékonyság, zavartság is. Az első jellegzetes tünet – ahogy erről Merkely Béla kardiológus professzor beszélt korábban – a légszomj. Kezdetben csak a nagyobb fizikai megterheléskor "fogy el a levegő", később már a kisebb munkáknál, vagy egy egyszerű séta közben is meg kell állni olykor. A levegő kapkodásának ugyan lehet oka az edzetlenség vagy az elhízás is, de ha már olyan terhelés is kiváltja, ami korábban nem okozott problémát, azt vészjelnek kell venni. Ilyenkor már ideje orvoshoz fordulni, figyelmeztetett a professzor.

A légszomjhoz hasonló, azzal olykor együtt is járó másik jellegzetes tünet a vizesedés, azaz a lábfejek, a boka ödémás duzzanata. Ez ugyancsak indokolja az orvoshoz fordulást, akit a diagnózis megerősítésében segíthet az EKG-, illetve a szív-ultrahangvizsgálat. Az utóbbi a hibás működés okát is meg tudja mutatni. Annak alapján lehet például a szív terhelését csökkentő gyógyszeres terápiát választani vagy olyan eszközt rendelni, ami a ritmust szabályozva hangolja össze az egyes kamrák működését. Amikor már ezek sem segítenek, akkor a végső lehetőség a szervátültetés.

Ha magának a szívelégtelenségnek a korai szűrése nehézkes is, a hozzá vezető állapotok és krónikus betegségek viszonylag könnyen felfedezhetők és kezelhetők. Utóbbiak közül a legtöbbeket a magasvérnyomás érinti. Középkorúaknál már indokolt, hogy legalább évente akkor is mérjék/méressék meg, ha egyébként semmi panaszuk sincs. Az éves önszűrés akár közös program is lehet: egy vérnyomásmérő vásárlása megfontolandó családi befektetés, a legtöbbeknek előbb-utóbb sűrűbben is szüksége lehet rá. Ugyancsak a szív- és érrendszer leromlását akadályozhatja a rendszeres koleszterinszűrés, és ha szükség van rá, a megfelelő vérzsír-terápia indítása. Ugyancsak tömegeket érint a 2-es típusú – korábban öregséginek nevezett, de ma már tizenévesek között is megjelenő – cukorbetegség. Ennek szövődményei között is az egyik leggyakoribb végállapot a szívelégtelenség. A korai felfedezés és aztán a karbantartó kezelés viszont éppen azt teszi lehetővé, hogy el lehessen kerülni, vagy legalább is elodázni a szövődmények kialakulását.

Ám vannak olyan rizikótényezők, amelyek felismerése még annyira sem bonyolult, mint egy vércukormérés, elég hozzá egy személymérleg is. Az elhízás önmagában is megterheli a szívet, de azon felül is duplán-triplán hat: melegágya egyebek mellett a magasvérnyomásnak és a diabétesznek is. Ez utóbbiaknak készíti még elő a talajt a dohányzás, amellett, hogy saját erőből is pusztítja az érrendszert.

Ha végigvesszük az ismert rizikótényezőket, akkor azt láthatjuk, hogy a szív erejének megőrzése főleg olyan szokásoktól függ, amelyekhez leginkább egymástól veszik a mintát egy család tagjai. Így azokat korrigálni is akkor lehet a legkönnyebben, ha az valóban közös szívügyük.

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthon mozogjon? Keresse fel a Nekem szól! kezdeményezést itt és itt!

(Fotó: MTI/Rosta Tibor)