– Tizenhat évesen már tudtam, hogy sok gyermeket szeretnék, természetesen a színészi pályám mellett – kezdte a beszélgetést Nagy-Kálózy Eszter a Család.hu oldalán megtalálható podcastjének első adásában. – Amikor a családunkat és a hivatásunkat próbáljuk összeegyeztetni, vannak nehezebb pillanatok, sőt néha vannak nehezebb időszakok is. Ilyenkor jólesik és segíthet egy olyan példát látni magunk előtt, ami erőt és biztatást ad. Szeretnénk bemutatni, hogyan sikerül a vendégeinknek összeegyeztetni a gyermekekről való gondoskodást azzal, hogy valami nagy, belső elkötelezettséggel beteljesítsék a hivatásukat – fogalmazott Szuromi-Kovács Ágnes, a Családbarát Magyarország Központ vezetője. Az Egyensúlyban sorozat megálmodója szerint a cél az, hogy olyan édesanyákat mutassanak be, akik maguk is számos nehézségen mentek át.

Az adás első részében a Vígszínház művésznője kifejtette, mindig is nehezen kért segítséget a környezetétől, megszokta, hogy sok terhet cipel, ugyanakkor második férjével, Rudolf Péterrel már az első perctől kezdve minden egyértelművé vált, így a terheik megosztása is.

Kapcsolatukról úgy fogalmazott, még csak nem is randevúztak, kis túlzással, de az első perctől kezdve együtt éltek. Mind a ketten megérezték, hogy ez az „igazi”.

– Három hét után megkérte a kezemet és igent mondtam. Ő egy nagyon aktív apuka, tudtam mindvégig, hogy kiveszi majd a részét, társ lesz a kapcsolatban – árulta el, hozzátéve, hogy sosem érezte azt, bármiről lemondott volna a családja és a gyermekei miatt. – Könnyedén el tudom engedni azokat a dolgokat, amiket a családom miatt nem vállaltam. Nem hiszem, hogy bármiről lemaradtam volna. Ugyanakkor szeretek tevékeny lenni, mindig is korán kelő voltam, így jutott idő a sportolásra, önmagamra is – mondta.

A színésznő a hivatása nehézségeiről elárulta, nem volt egyszerű a gyermekeik mellett helytállni, sokszor értek haza késő éjjel és keltek kora reggel. – Mivel az estéink rendszertelenül teltek a színészi pálya miatt, így a gyerekekkel való közös vacsorákról egyikünk vagy másikunk mindig hiányzott. A reggeljeink viszont biztosak voltak, így meg tudtuk teremteni ezeket a közös eseményeket, telente pedig minden alkalommal gyertyafényes reggelit tartottunk – idézte fel Nagy-Kálózy Eszter, akinek sosem ment a délutáni alvás, elmondása szerint nem tud „kiengedni”, viszont a kötés, horgolás meditációs tevékenységként hat rá, most éppen egy hatalmas ágytakarón dolgozik, afgán horgolás technikával.

Arra a kérdésre, hogyan kezelte a felé irányuló külső elvárásokat, azt mondta, édesapja genetikája és a sport mindig segítségére volt, hogy jól érezze magát a bőrében. – Muszáj megtanulni megöregedni, ha engedek azoknak a külső elvárásoknak, amelyek a mai kort jellemzik, akkor az nem én vagyok. Szerencsére Péter sem örülne semmilyen beavatkozásnak. Hiszem, hogy meg lehet szépen öregedni – foglalta össze a színművésznő.

Nem kereste a lehetőségeket, de mindent megragadott, amit az élet kínált neki, az pedig mindig egyértelmű volt számára, hogy családot alapít – többek között erről beszélt a második adás vendége, Czakó Borbála közgazdász, a Hungarian Business Leaders Forum tiszteletbeli elnöke, aki Magyarország londoni nagykövete, a Világbank misszióvezetője, az EY Magyarország vezérigazgatója és regionális vezérigazgató-helyettese is volt. Bár 1999-ben az Év üzletasszonya lett, 2008-ban pedig Kossuth Lajos és Habsburg Ottó után harmadik magyarként London díszpolgárává választották, legnagyobb sikereinek mégis lányait tekinti.

A közgazdász arról is beszélt, harmonikus családban nőtt fel, édesapja a komoly kérdésekben, míg édesanyja a kisebb ügyekben hozott döntéseket a család életében. – Egy biztos volt, ha apám azt mondta, hogy valamit el kell kerülni, annak úgy kellett lennie, ilyen volt a miniszoknya is, nem szerette, ha viseljük. Ő írta alá az ellenőrzőmet is, volt, hogy egyik nap három egyessel mentem haza, erre dorgálás helyett csak annyit mondott, annyira sajnál, nem érti, hogy tud valaki egyetlen nap alatt három egyessel hazajönni – idézi fel nevetve, majd hozzátette, nagyon megviselte, amikor elvesztette, mindössze hatvanéves volt az édesapja, amikor meghalt.

– A főiskolán ismertem meg a férjemet, ő tengerész volt, azt mondtam neki, ha ő el akar menni a tengerre, akkor adjon valamit a kezembe, ez volt az első gyermekünk. Már a nagyapám is tengerész volt, aki rajongásig szerette a családját, az az eltökéltség, ahogyan ő élt, nekem példaértékű volt.

A házasságával kapcsolatban kiemelte, férje, tengerész lévén időszakosan volt otthon, hat-hét hónapon át távol volt, az év további részét pedig együtt töltötték. – Amikor itthon volt, a fogkrémet nem nyomhattuk meg középen – mondta nevetve.

A személyes véleménye, hogy érdemes minél hamarabb gyermeket vállalniuk a nőknek, mert sokkal könnyebb egy fiatal édesanyának helytállnia a mindennapi kihívásokban. – Nagyon sokan vélik úgy, hogy előbb legyen meg mindenük, majd utána jöhet a gyerek, de mire ez a „minden” meglesz, addigra már nem biztos, hogy a gyerek is jön majd. Ha visszaemlékszem, sokkal lazább édesanya voltam, mint a mai édesanyák, nem gondoltam túl a horzsolásokat, vagy ha leesett egy mászókáról. Nagyon büszke vagyok arra, hogy amikor megszületett az első unokám, a lányom azt mondta, úgy szeretném nevelni a gyermekem, mint ahogy te neveltél engem. A legbüszkébb a lányaimra vagyok, és arra a stabilitásra, amit biztosítottam nekik, na meg persze arra, hogy ma már kikérik a véleményem, megfogadják a tanácsomat – árulta el Czakó Borbála.