„Én mondjam meg a barátnőmnek, hogy a párja mérgező?”

Néhány héttel ezelőtt is így történt. Egészen belemelegedtünk már a – jól – működő párkapcsolatok pszichológiájába, amikor egy lány kifakadt. Elmesélte, hogy az egyik barátnője kb. egy évvel ezelőtt jött össze a párjával, aki egy nagyon megnyerő stílusú, vicces férfinek tűnt. Az elején… Ahogy teltek a hónapok, a társaság középpontjában továbbra is a férfi állt, kitüntetett figyelmet kapott, csak most már mindenki azon kacagott, milyen lekezelően beszél a barátnőjével, vagy éppen rendre utasítja.

„Ha nem hallom a saját fülemmel, nem hiszem el, hogy ilyen van! Azt mondta neki nagy harsányan, mindenki előtt, hogy ha rajta (a barátnőn) múlna, akkor rég éhen haltak volna, annyira szörnyen főz, bár nem is ártana neki egy kis fogyókúra, mert mostanában kissé megasszonyosodott.”

Ez csak egy a sok történet közül, ami kitört beszélgető partneremből. Amikor pedig szóba került, hogy végső soron hogyan kezelte a helyzetet a barátnő, azt mondta, elkezdte védeni a férfit.

„Egyébként tök cuki, csak hát a társaság, meg az alkohol kihozza belőle ezt az énjét.”

A társaság, meg az alkohol…

Gondoljuk ezt egy kicsit végig! Itt van ez a két ember, akik egy éve élnek párkapcsolatban, a férfi pedig pár hónap után már nyilvánosan becsmérelte, megalázó helyzetbe hozta társát. Van, aki tényleg elhiszi, hogy ez otthon másképp történik? Hogy ez csak alkalmanként fordul elő? Én biztosan nem.

A környezet reakcióján is érdemes elgondolkodnunk! Viccesnek, ha úgy tetszik, „jópofának” tűnt másoknak ez a viselkedés, kivéve a lány barátnőjének. Persze, fel is merültek benne dilemmák ennek kapcsán: „Én mondjam meg a barátnőmnek, hogy a párja mérgező? Hát nem látja?” Nem, nem biztos, hogy látja, vagy akarja látni, hiszen érzelmileg kötődik a társához, nem tudja kívülről szemlélni a kapcsolatukat.

Ez vajon bántalmazás?

Kell-e foglalkozni ezzel? Szerintem igen. Szavakkal is lehet bántani, „verni”. Talán az sem véletlen, hogy a lány egyfajta „védelmi bástyát” épített maga köré, amely fizikai értelemben is láthatóvá vált. Megkockáztatom, ha ez a kapcsolat továbbra is ebben a formában és minőségben halad tovább, komoly lelki és akár fizikai tüneteket, problémákat fog okozni a fiatal lánynak.

De mit tehetünk?

Azt gondolom, ha vagyunk olyan viszonyban a barátunkkal, ismerősünkkel, amely ezt megengedi, akkor féltő szeretettel, és a kellő pillanatban igenis visszajelezhetjük neki érzéseinket. Ez tehát ez nem azt jelenti, hogy napjában többször terheljük őt ezzel, mivel ezáltal könnyen elveszíthetjük. Ugyanakkor fontos, hogy tudja, érezze, van mellette támasz, aki akkor is ott lesz, ha hasonló gondolatok érnek meg benne is.

Amennyiben Ön vagy valaki a környezetéből segítségre szorul, kérjük, ne habozzon! Hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot: 06-80/20-55-20. A szám a nap 24 órájában, ingyenesen, anonim hívható.