Féljünk bátran! – az állásinterjún működik

Kurtán Klára karrier-tanácsadó, coach és szervezetfejlesztő 2000 óta foglalkozik álláskeresőkkel. Számos önéletrajz megfordult már a kezei között, illetve az állásinterjúk tekintetében is bőven van tapasztalata.

– Örök kérdés a „mi leszek, ha nagy leszek”, méghozzá nemcsak kiskorunkban, hanem egész életünk során – kezdi Klára. – Mintegy 300 ügyfelem volt az utóbbi években és többségük elakadásokkal küzd. Kiégés fenyegeti a munkahelyén, esetleg leépítés áldozata lett vagy pályát módosítana. Első lépésként felmérem, milyen is ő, milyen pozíció illene hozzá, számára mi az álommunka. Ezután következik az önéletrajz kidolgozása és az állásinterjúra való felkészítés. Úgy látom, hogy sokszor az a probléma, hogy vagy nem tudják, mit szeretnének, vagy pedig középkorúként, idősebbként már félnek pályát módosítani. Pedig a váltáshoz sosincs késő, jómagam például 51 évesen kezdtem bele a vállalkozásomba – meséli.

„Félni szabad”

Klára kiemeli, hogy az önéletrajzra és az állásinterjúra ne célként tekintsünk, hanem eszközként, amely hozzásegít minket a hőn áhított munkakör betöltéséhez.

– A legtöbben nagyon izgulnak egy-egy ilyen állásinterjú előtt, hiszen nagy a tét. Ez teljesen normális, félni szabad! Semmiféleképpen ne ostorozzuk és haragudjunk magunkra e miatt, hiszen a végén azért leszünk még idegesebbek, mert idegesek vagyunk. Sokat segíthet ilyenkor, ha megfelelően felkészülünk: tájékozódunk a cégről, esetleges interjúválaszokat találjunk ki vagy próbáljuk el egy ismerősünkkel az interjút. Mély levegő és felkészültség a kulcsa az izgatottság egészséges szinten való megtartásának, amely egyébként egyfajta doppingszerként is hathat egy-egy ilyen megmérettetésen. Fontos továbbá, hogy ne magunkra és a szorongásunkra figyeljünk, hanem a másik félre, ezáltal is csökkenthetjük a stresszt.

A cél, hogy emlékezzenek ránk

A szakértő szerint növeli esélyeinket, ha nem általánosságokban beszélünk magunkról és a képességeinkről, ami igaz az önéletrajzra és az állásinterjúra is.

– Keressünk konkrét személyes példákat az életünkből. Jó a szervezőkészségünk? Emeljük ki, hogy hány fős rendezvényt szerveztünk és az milyen sikerességgel zárult. Könyvelők vagyunk? Mit könyveltünk legutóbb? Újságíróként dolgozunk? Milyen témákból írtunk cikket az elmúlt időszakban? Gyakran kérik, hogy soroljuk fel az erősségeinket és a gyengeségeinket; ezeknél is sok-sok személyes példával készüljünk, így elérhetjük, hogy emlékezzenek ránk. Ami alapvető, hogy a CV megnevezése ne Önéletrajz.doc legyen, hanem szerepeljen benne a nevünk. A fotó rólunk legyen világos, éles és lehetőleg ne esküvői ruhában vagy sörrel a kezünkben pózoljunk – több példát láttam már erre sajnos.

Ez nem szépségverseny

– A manapság oly divatos „kreatív önéletrajz” pedig véleményem szerint nem jó irányba viszi a munkakeresés kimenetelét, a HR-esek ugyanis a tartalmat és nem a külcsínt figyelik – folytatja Klára. – Egy sablon alapján kitöltött önéletrajz minden, csak nem kreatív, a forma elviszi a tartalmat, így szinte semmilyen releváns információt nem tudunk meg a jelentkezőről. Minden esetben az a legfontosabb, hogy minél jobban megismerjük őt. Egy 10 éves munkatapasztalattal rendelkező álláskereső esetén a kétoldalas önéletrajz teljesen ideális, nem tudnánk, de nem is kell egyetlen A4-es oldalba sűríteni egy évtized munkáját. Próbáljunk meg minél több adatot közölni az önéletrajzban, amely legyen áttekinthető és – a már fentebb említett – személyes példákkal tűzdelt.

Adjuk önmagunkat!

– Fontos kiemelni, hogy bár izgulunk az interjú alatt és nagyon szeretnénk elnyerni az állást, ám ez egy kétoldalú tárgyalás: nemcsak nekünk kell megfelelnünk, hanem a cégnek és a munkakörnek is számunkra. Mérlegeljünk okosan, ismerjük a saját értékeinket és ne feledjük, hogy ez egy kölcsönös együttműködés mindkét fél részéről, azaz nem alárendelt szerepben vagyunk. Adjunk önmagunkat, kibújni ugyanis nem tudunk a saját bőrünkből, de nem is kell, hiszen a későbbiekben úgyis kiugrana az a nyúl a bokorból… Ha visszafogott személyiségek vagyunk, de próbáljunk meg „vagánynak” látszani, ha pedig extrovertáltként működünk a mindennapokban, akkor ne mondjuk, hogy önállóan szeretünk dolgozni. Lássák, hogy kik vagyunk valójában, hogy fel tudják mérni: illik-e hozzánk az adott munkakör és valóban ránk van-e szükség. Ha nem felelünk meg, az nem a mi helyünk!

(fotó: pexels, privát)