– Gyermekkorban még a pubertáskorig könnyen befolyásolható a csontozat és a növekedés, vagyis az állkapcsot érintő eltérések korrigálhatóak. Mivel a maradandó károsodásokat okozó rossz szokások általában nagyon korán kialakulnak, illetve az öröklött eltérések is korán diagnosztizálhatók, ezért azt szoktuk mondani, hogy a megelőzés érdekében akár 4, de legkésőbb 7-8 éves korban érdemes a gyermeket fogszabályozó fogorvosnak megmutatni – kezdi Dr. Bálint Réka. – Már hároméveseknél is lehet segíteni a szájkörüli izmok, állcsontok fejlődését például orthocumival, vagy úgynevezett trénerrel. Mivel a fogak és az állcsontok mérete más gének által kódolt, ezért előfordulhat, hogy a széles, nagy fogak mellé túl kis állcsontokat, vagy keskeny, kis fogak mellé túl nagy állcsontokat öröklünk. Ezek vezethetnek a fogak torlódásához vagy épp a köztük lévő rések kialakulásához. Ahogy említettem, bizonyos korlátok között, de pubertás korban még van mód az állcsontok eltéréseit korrigálni, később a varratok elcsontosodásával és a növekedés lecsengésével azonban már leginkább csak kompenzációs módszerekkel (foghúzással, csiszolással) vagy egyes esetekben műtéttel tudjuk a nagyobb fogazati- és állcsonteltéréseket korrigálni. Természetesen ez nem az jelenti, hogy minden felnőtt pácienst meg kell műteni, vagy fogat kell húzni, de akinél ez felmerül, ott valószínűleg sokkal egyszerűbb lett volna, ha már a fejlődési szakaszban beavatkozhatunk.

"A megelőzés érdekében akár 4, de legkésőbb 7-8 éves korban érdemes a gyermeket fogszabályozó fogorvosnak megmutatni."

Mikor elegendő az éjszakai fogszabályozó?

– A hagyományos, kivehető vagy más néven “éjszakai” fogszabályozót általában a tej és vegyes fogazatban a növekedés irányítására alkalmazzuk, míg az állandó fix fogszabályozó főleg a fogakat mozgatja. Ma már egyre több olyan fix kiegészítő készülék létezik, aminek van hatása az állcsontok fejlődésére, de ezek általában bonyolultabbak, drágábbak és kényelmetlenebbek. A kivehető fogszabályozót előkezelésként szoktuk alkalmazni azért, hogy a majdani rögzített készülékes kezelés egyszerűbb és gyorsabb legyen. A kivehetővel megfelelő pozícióba állítjuk az optimális méretű állcsontokat, ezután a rögzített készülékkel csak a fogakat kell sorba rendezni. A kivehető készüléket általában 1-2-3 évig kell hordani, ami nem azt jelenti, hogy hébe-hóba felteszi a gyermek, hanem bizony napi 12-16 órát a szájában kell legyen. Különösen igaz ez a funkciós készülékekre. Ez szükséges ahhoz, hogy valóban hatásos legyen a kezelés, különben tényleg pénzkidobásnak élheti meg a szülő. Kivehető lehet egyébként a fogszabályozás után az eredményt fenntartó retenciós lemez, illetve a felnőttek körében közkedvelt láthatatlan fogszabályozók (alignerek), de ezeknek már teljesen más a működési elve. Az állandó fogszabályozóból is van többféle, esztétikus, porcelán, hagyományos fém, arany stb. Egy adott rendszeren (márkán) belül ezek között csak megjelenésben van különbség, hatékonyságban nincs vagy nem sok. Ezt átlagosan 2 évig szokták hordani, ennél tovább már nem javasoljuk a szájhigiéniát, a fogágy és a fog keményszövetek egészségét, illetve a pszichoszociális tényezőket figyelembe véve sem. A fogszabályozóval ugyanis nehézkesebb a fogak megfelelő tisztítása, így a fogszuvasodás kezdetleges jelei, a fehéres színű ún. white spot léziók is megjelenhetnek a fogak felületén.

A szülő felelőssége is szerepet játszik

– A gyermek személyisége, hiúsága, felelősségtudata is befolyásolja, hogy milyen készüléket javaslunk, de általában jó pár alkalommal eljönnek a szülők a gyerekkel, mire abból valóban fogszabályozó lesz. Így van idő kérdezni és felkészülni a szülőnek, gyermeknek, illetve a fogorvosnak is arra, hogy megismerje a gyermek attitűdjét, mely nagyban befolyásolja a készülék választást. A szülőknek azonban lesz némi szerepe abban, hogy például betartja-e a gyermek a minden étkezés utáni fogmosást vagy valóban hordja-e a kivehető készüléket a napi előírt óraszámban, de a tinikkel azért nehezebb a helyzet. Ezért nekik Youtube videókat is szoktunk mutatni, ahol hasonló korúak magyarázzák el, hogy mit hogyan csinálnak fogszabályozóval, illetve külön időt szentelünk a személyes beszélgetésre, megértésre. Ezeket ők szívesebben fogadják, mint a szülői utasítást. A fogszabályozásnak sajnos lehetnek kellemetlen velejárói is, például fájdalom, irritáció, afták, apró sérülések a szájban, ami miatt a gyermek esetleg hetekig nem tudja hordani a készüléket. Nagyon fontos, hogy ha bármilyen gond van, akkor mihamarabb jelentkezzünk a fogorvosnál, hiszen minél gyorsabban tudunk segíteni, annál kisebb a szöveti károsodás és annál könnyebb a folytatás.

Evolúciós probléma a csírahiány

– Egyre gyakoribb probléma, hogy egy tejfog alatt nincs csírája a maradandó fognak. Egyes elméletek szerint ez egy evolúciós jelenség, ami annak köszönhető, hogy a modern társadalmunkban sok pépeset eszünk, nincs szükség olyan intenzív rágásra, mint az őseinknek. De persze kialakulhat a terhesség vagy a fejlődés korai szakaszában ért valamilyen külső tényező hatására is (fertőzések, gyógyszerek, traumás sérülések stb). A legjellemzőbb, hogy az egyes fogcsoportok utolsó tagjai; nagyőrlőknél a bölcsességfogak vagy például a metszőfogak közül a kismetsző hiányzik. Ilyen esetben fogváltáskor különösen fontos, hogy rendszeresen lássa fogorvos a gyermeket, mert eltérések így időben felismerhetők és kezelhetők, elkerülve a szövődményeket. Csírahiány esetén a fogszabályozás mellett fogpótlásra, vagyis implantációra is szükség lehet. Mivel ez egy igen költséges eljárás, a szülőknek talán érdemes tudniuk, hogy igazolt csírahiány esetén a pótlásra kedvezmény igényelhető. Maga a fogszabályozás 18 éves korig (illetve az érettségi megszerzéséig) támogatott, a fogszabályozó készülék pedig típustól függően kedvezményes.

"A fogak közötti rossz érintkezés okozhat ízületi problémát, fogcsikorgatást, kopást, állkapocsízületi kattogást, sőt mindez aztán fejfájást, migrént is. A nem hatékony rágófunkció gyomorpanaszokat is kiválthat és ronthatja az emésztési folyamatokat."

Nem csak esztétikai gond a fogak szabálytalansága

– Ami az embereknek elsőre eszébe jut a fogszabályozásról, az az esztétikai korrekció, hogy szép szabályos fogsort szeretnének. A rendezett fogak azonban ennél sokkal tovább mutatnak: megfelelő rágófunkciót, nyelést és beszédet biztosítanak. Amennyiben szabálytalan a harapás (pl. kereszt- vagy nyitott-harapás), kesze-kusza a fogsor, rossz irányú az állcsontok növekedése (pl. bulldog-harapás), az egy sor egyéb egészségügyi problémát vonhat maga után. Gyakori, hogy például azzal érkezik a rendelőbe a szülő, hogy „csúnyán eszik a gyerek”, vagy állandóan nyitva van a szája, esetleg beszédzavarai vannak, amik más-más okot pl. nyitott harapást, szájlégzést, nyelvlökéses nyelést (a gyerek úgy nyel, hogy közben kidugja a nyelvét, illetve nyelés közben nem zárja össze a fogsorát) feltételezhetnek. Egy egyszerű rossz szokás, mint például az ujjszopás, vagy a cumizás rengeteg eltérést okozhat a magas boltozatos szájpadlástól a nyitott- és keresztharapáson, szájlégzésen át a visszatérő íny- és mandulagyulladásig vagy a nyelvlökéses nyelésig. E rossz szokások ördögi kört kialakítva tartják fent és súlyosbítják a fogazati és állcsont rendellenességeket. A fogak közötti rossz érintkezés okozhat ízületi problémát, fogcsikorgatást, kopást, állkapocsízületi kattogást, sőt mindez aztán fejfájást, migrént is. A nem hatékony rágófunkció gyomorpanaszokat is kiválthat és ronthatja az emésztési folyamatokat. Egy sor logopédiai probléma eredete is lehet a fog, illetve beszédprobléma is tehet kárt a fogakban. Mi több, nagyon érdekes, hogy például a gerincferdülés, rossz tartás is hatással van a fejtartásra és így az állcsontokra, valamint a fogazatra. Nagyon összetett dologgal állunk szemben tehát, amit fontos a szülőknek sem félvállról venni, és rendszeresen elvinni a gyermeket a fogorvoshoz.

(fotó: Pexels, saját)