Dr. Fekete Andrea nefrológus, gyermekgyógyász, kutatóorvos 2001-ben diplomázott a Semmelweis Egyetem általános orvosi karán, majd ugyanitt 2004-ben szerzett PhD fokozatot. Vendégprofesszorként több évet töltött Németországban és az Egyesült Államokban is.

2011-ben az egyik első nőként nyerte el a Lendület program öt évre szóló támogatását. Egyik fő kutatási területük a cukorbetegség okozta vesekárosodás, de az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kap a depresszió és a diabétesz kapcsolatának vizsgálata is.

Jelenleg a kutatói munkája mellett társalapító ügyvezetőként vezeti saját biotech start up vállalkozását. Emellett több nyelven oktat gyermekgyógyászat gyakorlatot, valamint részt vállal a posztgraduális képzésben is. 2022-ben az MTA doktora lett. Eredményeit számos rangos szakmai díjjal jutalmazták.

Andrea orvoscsaládból származik, ami meghatározó irányt jelentett számára a pályaválasztás szempontjából. Habár a gimnáziumi évei alatt a tanári pálya iránt is érdeklődött, végül mégis az orvosi hivatás felé terelte a sors. Mint tavaly decemberben indult, Egyensúlyban című podcast-sorozatunk vendégeként meséli, hosszú éveken át gyermekgyógyászként praktizált, majd később a klinikai munka mellett már kutatóként is tevékenykedett. Mígnem praktikus okokból, háromgyermekes édesanyaként választania kellett a kutatás és a kórházi gyógyítás között, amit addig párhuzamosan folytatott.

Andrea elmondása szerint nagyon koncentráltan dolgozik, ráadásul a kutatói munka egyik előnye a rugalmas időbeosztás, ezzel együtt a mindennapok és a családi életük menedzselése még így is komoly szervezést jelent számára.

Mindazonáltal azt is hozzáteszi: jelenleg, a negyvenes éveiben, élete egyik legjobb időszakát éli. Édesapja életfilozófiáját pedig, miszerint „mindent lehet jobban csinálni”, a saját életére a következőképpen alkalmazta: „amit tudsz, azt csináld meg, utána, ha nem úgy sikerült, bocsásd meg magadnak.”

A Semmelweis Egyetem docense a beszélgetésben arról is mesél, hogy

  • miért döntött mégis az orvosi hivatás mellett,
  • mikor tudatosult benne, hogy újdonsült édesanyaként igazából már nem ő irányítja a saját életét, 
  • hogyan élte meg azt az időszakot, amikor kiderült, hogy az első fia középsúlyos újszülöttkori izomgyengeséggel küzd, és édesanyaként mi mindent tanult az akkori nehéz élethelyzetből,
  • sokáig vívódott-e, mielőtt a klinikai munkáról a kutatóorvosira váltott,
  • háromgyermekes édesanyaként a fiai születése után mikor tért vissza a munka világába,
  • mennyire hiányzik neki a gyermekgyógyászat,
  • miből adódott az önbizalomhiánya,
  • hogyan tud helytállni a munkájában, amikor a magánéletében kevésbé mennek jól a dolgok,
  • miben különbözik a hazai kutatónők helyzete a külföldi társaikétól, 
  • cégvezetőként mit ért az alatt, hogy náluk „megbeszélős vezetés” van, 
  • mi inspirálta abban, hogy önálló vállalkozást hozzon létre, 
  • mit tesz azért, hogy elkerülje a kiégést,
  • hogy viszonyul a női közösségekhez,
  • milyen szakmai célokat tűzött ki a következő 5-10 évre,
  • mi mindennel töltődik fel a szabadidejében.

Ez utóbbi kapcsán annyit azért előre elárulhatunk, hogy Andrea amellett, hogy hűséges a korábbi hobbijaihoz, például a teniszezéshez, az elmúlt időszakban több új sportágba is belevágott. Így most már két keréken, valamint a habokat szelve is lelkesen gyűjti az élményeket…
 

A teljes beszélgetést meghallgatja Egyensúlyban című podcast-sorozatunk kilencedik részében.

A korábbi adásokat itt tekinthetik meg.