Akiknél a kisgyermekkori látásprobléma rejtve marad, korrigálhatatlan látáscsökkenéssel kénytelenek együtt élni életük végéig. Kiss Erikával, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ és az ELTE Bárczi Gyógypedagógia Kar látássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógusával beszélgettünk.

Mikor beszélünk tompalátásról?

– Kevesen tudják, de a látás kétéves kor alatt rendkívül komoly fejlődésen megy keresztül, sőt, még ezután is, egészen az iskolás évekig. Amennyiben a látásfejlődés kritikus szakaszában a szemek, az agy és a látóidegek nem tanulják meg feldolgozni a környezetből érkező információt, ezért az egyik szem – vagy akár mindkettő – nem éri el a teljes látás képességét, tompalátásról, más néven amblyopiáról, vagy lusta szemről beszélünk.

Ez mitől alakulhat ki?

– A tompalátásnak alapvetően két nagy ok-csoportja van. Az egyik látványos, hiszen kancsalságban nyilvánul meg, amit azért a szülők is könnyen észrevesznek. Egyéves kor alatt még normális, hogy a szemek néha elkalandoznak, később azonban ez már problémát jelezhet. Ha azt vesszük észre az egy-másfél éves gyermekünknél, hogy a szembogár egy picit is lejjebb húz valamelyik irányba, akkor fontos, hogy elmenjünk szemészhez. Ilyenkor vagy megnyugtatnak minket, hogy nincsen semmi gond, vagy letakarják a jól funkcionáló szemet, így a kancsal/lusta szem egy idő után megedződik. Erre egyébként jobb megoldás a szem leragasztása, mint a szemüveglencse takarása, hiszen a gyerekek kilesnek a szemüveg mögül, így pedig nem lesz elég hatékony a kezelés.

Mi a másik eshetőség?

– A tompalátás másik oka, hogy dioptriakülönbség van a két szem között. Ez sokkal nehezebben észrevehető egy kisgyereknél, hiszen az egyik szem sokszor tökéletes, így az teljes mértékben kompenzálja a „rossz” szemet. Ennélfogva nincs is igazán jele annak, hogy baj lenne a kicsi látásával.

Akkor mégis hogyan lehet felismerni? Van valami, amire jó, ha figyel a szülő?

"A tompalátás 6-8 éves kor előtt gyógyítható igazán hatékonyan, később csak részlegesen, 12 éves kor felett pedig a folyamat sajnos visszafordíthatatlan."

– Külön-külön kell megnézni a szemeket. Ezt akár a szülők is meg tudják tenni otthon. A babának előbb az egyik, majd a másik szemét kell letakarni, és közben figyelni, hogy mennyire zavarja ez a játék. Nyilvánvalóan nem fog tetszeni neki a dolog, akkor sem, ha teljesen ép a látása, de érdemes a drasztikusabb tiltakozásra fókuszálni. Nagyobbaknál a dioptriakülönbség abban is megnyilvánulhat, hogy a gyermek gyakran oldalra fordítja a fejét, mikor néz valamit, rendszeresen mellényúl dolgoknak, félrelép, hunyorít vagy feltűnően közel hajol tárgyakhoz. Azt gondolom, önmagában már az óriási dolog lenne, ha a szülők tudatában lennének, hogy létezik a tompalátás és a gyermekük felnőttkori életminősége függhet tőle, hogy ez időben kiderül-e. Hiszen a tompalátás 6-8 éves kor előtt gyógyítható igazán hatékonyan, később csak részlegesen, 12 éves kor felett pedig a folyamat sajnos visszafordíthatatlan. És ezen a lézeres szemműtét, a szürkehályog-műtét és a látásjavító lencseműtét sem tud segíteni. Mindez leginkább azért rejt veszélyeket magában, mert csupán egy szem marad, ami ép és ha ezzel bármi történik, akár idősebb korban, akkor nincs másik szem, ami „kisegíthetné” a látásban.

A kötelező védőnői vizsgálatok során vagy a gyerekorvosnál fény derülhet a problémára?

– Természetesen a védőnő is végez alapszintű látásvizsgálatot, de amellett, hogy ők nem szemészorvosok, a gyerekek sokszor nem is együttműködőek, így nem biztos, hogy sikerül azt tökéletesen elvégezniük. Ezért javasolt a kicsiket egy-másfél évesen, majd 6 évesen, iskolakezdés előtt is elvinni külön szemészeti vizsgálatra, akkor is, ha semmilyen problémát nem észlelünk.

Bevallom, mi sem voltunk külön szemésznél a fiammal, de valahogy ezt sosem hangsúlyozták, hogy feltétlenül menjünk el, hiszen látszólag nem volt gond a szemével…

– Igen, sajnos nem jellemző, hogy erre túl nagy hangsúlyt fektetnének. Ez abból is látszik, hogy itthon a szülők mindössze tizede viszi el szemészeti szűrővizsgálatra a gyerekét, miközben egyre több a tompalátó. A gyerekorvosok, védőnők csak javasolni szokták a szemészeti vizsgálatot, ha ők nem látnak gondot. De, mint említettem, előfordul, hogy ezeken a rutinvizsgálatokon nem derül fény a problémára. Sajnos az is tény, hogy gyermekszemészekből hiány van az országban. Vannak olyan települések, ahol egyáltalán nincs gyermekszemészet, a felnőtt orvosok pedig csak részben tudják helyettesíteni az ő munkájukat, hiszen más szaktudást igényel a kettő. Egyébként azt érdemes tudni, hogy Magyarország átfogó egészségvédelmi szűrőprogramja 2020 és 2022 között épp a gyermekekre, fiatalokra, családokra fókuszál, aminek keretein belül nemcsak prevencióra felhívó programokat szerveznek, de ingyenesen biztosítják egy sor szűrővizsgálat – köztük a szemészeti vizsgálat, tompalátás szűrés – elvégzését is, amihez még TAJ kártya sem kell.

Abban, hogy egyre több a tompalátó, szerepet játszik a digitalizáció felerősödése? Hogy akár már egy egyéves gyermek elé is odateszik a tabletet a szülők?

Nagyon fontos, hogy a megfelelő ingerek érjék a szemet: eleget nézzen távolra is, és megszokja a közelre és távolra való váltott fókuszálást. Mindehhez a legjobb a természetben aktívan töltött idő.

– Egyértelműen, és erre sajnos a koronavírus rátett még egy jókora lapáttal. Az elmúlt közel másfél évben többet ültünk valamilyen gép vagy kütyü előtt, a négy fal közé zárva, mint valaha. Mindez felerősítheti a rövidlátás (myopia) kialakulásának folyamatát és a tompalátásét is. Azt gondolom, hogy alapvetően nem a digitalizációval van a baj, hanem azzal, ha a kütyühasználat mértéktelen formákat ölt. Ha nincs kellőképpen kompenzálva/kontrollálva egy kisgyereknél a mesenézési idő. Ahogy mondtam, kisiskolás korig még rendkívüli módon fejlődik a látás, ehhez pedig nagyon fontos, hogy a megfelelő ingerek érjék a szemet: eleget nézzen távolra is, ne csak közelre, különböző színekkel, természetes fényerőségekkel, perspektívákkal találkozzon a szem, továbbá megszokja a közelre és távolra való váltott fókuszálást. Mindehhez a legjobb a szabad levegőn, a természetben aktívan töltött idő. Ezt érdemes tudatosítani és szem előtt tartani szülőként.

Mi van akkor, ha csak az iskolában derül fény a tompalátásra?

– A hat-hétéves kor, amikor a gyerekek általános iskolába kerülnek, a szemek szempontjából is egy igen megerőltető időszak. Ekkor tanulnak írni-olvasni, felváltva nézni kell a táblát és a füzetet, koncentrálni a tanítónénire napi több órán keresztül. Ilyenkor gyakran derül fény rejtett szembetegségekre, akár a tompalátásra is. Gyakran ezt a pedagógusok veszik észre, akik jelzik a szülőnek, hogy valami gond van. De természetesen a szülőknek is érdemes figyelni az olyan jelekre, mint hogy a gyermeknek gyakran fáj a feje, állandóan táskás a szeme, fáradt, dörzsöli a szemét, szemszárazságra panaszkodik vagy egyszerűen csak túl közelről nézi a füzetét. A legfontosabb, hogy legyünk tudatában annak: létező problémával nézünk szembe. Legyünk reaktívak, érzékenyek az apróbb jelekre és inkább vigyük el feleslegesen szemészhez a gyerekünket.