– Biztos vagyok benne, hogy sokkal súlyosabb lenne a válság hatása, ha nem állnának rendelkezésünkre a jelenlegi digitális lehetőségek. Aggódó szülőként azt kell látnunk, hogy a használat mennyiségénél sokkal fontosabb kérdés az: mire használja a gyerek az okos eszközöket. Rendkívül sok hasznos és fontos célra jók ezeket a felületek: a tanulás, a szórakozás, az alkotás és a kapcsolódás eszközei lehetnek. Tehát elsősorban ne a használat idejére, hanem tartalmára figyeljünk. Éppen a kapcsolódás lehetősége könnyítheti meg a gyerekek számára ezt a nehéz időszakot.

Sokszor hangoztatott igazság, hogy a szülő a saját cselekedetével mutat példát a gyereknek. Most azonban azt látják, hogy anya és apa is jóval többet lóg a telefonján, gépén, mint egyébként, a munkán túl is, mondjuk azért, hogy csökkentse a saját szorongását… Milyen, erre a speciális élethelyzetre, illetve a karantén utáni időszakra is vonatkozó, családi kütyüzési szabályokat érdemes betartani?

– Fontos a nyílt kommunikáció, például beszéljük meg, ránk hogyan hat a digitális eszközök használata. Mikor szolgálja a szorongás csökkentését, a pihenést, vagy épp mikor növeli tovább a szorongásunkat. A szokásosnál is fontosabb a hírfogyasztás és a közösségi felületek tudatos használata. Az intenzív képernyőhasználat miatt pedig a szokásosnál is jobban kell figyelni az online és a képernyőtől független aktivitások egyensúlyára.

Ha a gyerek szinte egész nap online tanul és a dolga végeztével még a kedvenc számítógépes játékában is elmerülne, engedjük neki? Hol a helyes középút? Min múlik, hogy valakinél kialakul-e a függőség?

– Önmagában az, hogy a gyerekek nehezen szakadnak el a képernyőktől, természetes: minden játék és minden digitális felület természeténél fogva addiktív jellegű. A szülő sok ponton segíthet a gyereknek abban, hogy a játék valóban örömforrás legyen – úgy, hogy közben nem válik kizárólagos örömforrássá. Először is: ne démonizáljuk a játékot! Játszunk együtt a gyerekkel – nem mellesleg a játék nekünk, felnőtteknek is fontos lenne –, mutassunk neki olyan játékokat, ahol a kooperáció, a kreativitás és a problémamegoldás a központi elem, nem pedig az agresszió. Ezen kívül ajánljunk neki olyan, képernyőtől független tevékenységeket, ahol kapcsolódhat másokhoz, ahol hatékonynak érezheti magát és le tudja vezetni a feszültségét.

Normál körülmények között is a teljes tiltás és a ráhagyás között lavíroznak a szülők. Mi az optimális hozzáállás?

„Az ideális út az útmutatás, a mentorálás.”

– Az ideális út az útmutatás, a mentorálás. Ez azt jelenti, hogy megtanítjuk a gyerekeknek azt, hogyan tudják jól használni az online teret, miközben elkerülik a potenciális veszélyeket. Ez jóval több, mint „a biztonságos nethasználat” – arról szól, hogy a digitális felületek hogyan segíthetik a kapcsolatokat, a „jó állampolgárságot”, a lelki jóllétet.

A gyerekek körében is egyre népszerűbbek a videós tartalmak, a pedagógusok jó része is oszt meg most oktatási segédletként kisfilmeket. Mit gondol a gyerekek YouTube használatáról?

– A YouTube rendkívül kétarcú felület: egyrészt nagyon sok hasznos anyagot tartalmaz, amelyek valóban segítik a tanulást, a szórakozást. Emellett rengeteg az igénytelen, félrevezető és káros tartalom, ezeket mindenképp érdemes elkerülni. Alapelvként tartsuk szem előtt: nem megengedhető, hogy a kisebb gyerekeket kontroll nélkül, „digitális bébiszitterként” a YouTube-ra bízzuk. Kapcsoljuk ki az „automatikus lejátszás” opciót és „korlátozott módot” alkalmazzunk, hogy a gyermek ne fusson bele kéretlen tartalmakba. A nagyobb gyerekektől kérdezzük meg, hogy milyen tartalmakat néznek, illetve nézzük vele együtt – vegyük észre, ha káros, problémás tartalmakat közvetítő vloggereket, influencereket követnek és mutassunk, ajánljunk helyettük igényes videókat.

Vannak olyan gyerekek, akiket a négy fal között semmi mással nem lehet húsz percre lekötni, csak azzal, ha bekapcsolunk nekik egy mesét, vagy hagyjuk, hadd nyomkodják a tabletet. Ilyenkor van lehetősége a szülőknek picit szusszanni, egymással is beszélgetni. Mit gondol erről?

Az alapelv: az eszközhasználat ne az unaloműzés eszköze legyen.

– Szülőként teljesen természetes, hogy vágyunk a lazításra. Egyáltalán nem ördögtől való, hogy ilyenkor így nyerünk szabadidőt. Amikor azonban nem az a cél, hogy a szülők szusszanásnyi időhöz jussanak, hanem például egyszerűen csak várakozunk valahol (például étteremben, vagy az orvosnál) vagy utazunk, akkor ne adjunk rögtön a kezébe képernyőt. Mutassuk meg neki, hogy mit kezdhetünk magunkkal ilyenkor, például beszélgethetünk, nézelődhetünk, olvashatunk. Szülőként persze ezt úgy tudjuk megtanítani, ha mi magunk is képesek vagyunk erre. Az alapelv tehát az, hogy az eszközhasználat alapvetően ne az unaloműzés eszköze legyen.

Felmérések szerint a középiskolások 96,5 százaléka használja valamelyik közösségi média felületet. Ezzel kapcsolatban mit javasol a szülőknek? Vannak, akik a végsőkig tiltják, mások engedik, hogy regisztráljon ezekre a gyerek, de állandóan ellenőrzik a posztjait és az ismerőseit…

– Ezekkel a kérdésekkel ne akkor kezdjünk el foglalkozni, amikor a gyermekünk megjelenik valamelyik közösségi felületen, hanem sokkal korábban. Elsősorban nem a konkrét felület, például az Instagram vagy TikTok használatára kell megtanítanunk, hanem azokra a készségekre, amelyekre szükségük lesz a közösségi médiában: hogyan kommunikáljanak jól, hogyan kezeljenek konfliktusokat, hogyan kezeljék az indulataikat vagy épp a trollkodást, hogyan vigyázzanak önmaguk és mások személyes adataira és információira. A modell-hatás természetesen itt is rendkívül fontos: mutassuk meg, hogyan lehet jól használni a közösségi felületeket. Akár tetszik, akár nem, elengedhetetlen, hogy ismerjük azokat a közösségi oldalakat, amelyeket szeretne használni a gyerekünk és fedezzük fel, hogy milyen biztonsági, privacy beállítások léteznek az oldalon.

A jelenlegi helyzet rengeteg lehetőséget rejt a digitális tudatossággal kapcsolatban. Mostantól biztos, hogy nem lehet se negligálni, se démonizálni a digitális eszközöket és felületeket. Hasznos, kihagyhatatlan részei az életnek – ezért fontos, hogy megtanuljuk jól használni őket.