A karantén csendjébe zárva gondolkodjunk el, hogy vajon 2000 évvel ezelőtt a mi Urunk, Jézus Krisztus milyen értékeket hozott magával, tarisznyájában a földre? Melyek azok a magok, amiket Mesterünk elültetett Teremtő Istenünk akaratából az emberiségbe? Vajon ezek a magok szárba szöktek – a mustármag példájára nagyra nőttek –, vagy igazuk van azoknak, akik világunkat szidják, siratják és világvégét vizionálnak?! Számomra a nagy kérdés, hogy vajon mi a hozadéka Jézus Krisztus megtestesülésének, életének és kereszthalálának a XXI. század embere számára, konkrétan számunkra!?

A 2000 éves alapértékek

Rövid számvetésünk elején gondolkozzunk el, elsősorban azon, hogy mit nem akart Jézus: biztos, hogy nem akart politikai megváltó, új, világrengető társadalmi rendszereket kitaláló forradalmár lenni! Nem akart új hatalmi-politikai struktúrákat a régiek helyett létrehozni. Talán az ószövetség szertartását sem akarta egy pazar újszövetségi szertartásra lecserélni. Akkor mit is akart?

1. Szeretet: Jézus Krisztus nem csinált titkot az Ő szándékából, a halála előtt főpapi imájában nagyon világosan fogalmazott, röviden, tömören elmondta jövetelének célját. "Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért." Jn 15,12. A szeretet parancsát több példabeszédben világosan kifejti, de igazából minden tettével, mondatával ugyanazt kéri: legyen a szolidaritás, az irgalmasság testi-lelki cselekedetei a Krisztus-követők egyenruhája.

2. Irgalom: Jézus parancsai egyértelműek és világosak, de azt is világosan megfogalmazza, hogy Ő nem az irgalmatlan igazakat hívja, hanem az irgalmasságra mindig kész embereket. A krisztusi tanításnak talán egyik első és legfontosabb jellemzője az irgalom. "Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." Mt 9,13

3. Összefogás: „Ahol ketten-hárman összegyűltök az én nevemben, ott vagyok köztetek.” Jézus számára a közösség, a kollegialitás mindennél fontosabb. "Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." Jn 17,21. Nyilvános működésének minden eseményébe bevonja a tanítványait. Az ember nem sziget, összetartozunk, bölcsen, okosan, egymás véleményét meghallgatva kell a döntéseinket együtt meghozzuk. Jó látni azokat az evangéliumi történeteket, ahol Jézus párbeszédeket kezdeményez például Zakeussal, az emmauszi tanítványokkal, a garandai ördöngössel, Jákob kútjánál a szamariai asszonnyal, vagy akár a gyilkos Saullal. Egészen biztos, hogy e bölcs párbeszéden alapuló szabad akarattal felvállalt közösségi döntés olyan érték, mely utáni vágyat Jézus Krisztus mindannyiunk szívébe megpróbálja elültetni.

Szárba szöktek-e az elvetett magok?

Lehetne más evangéliumi értékeket is vizsgálat tárgyává tenni, de én most itt e három jézusi alapérték mentén szeretném történelmünket átvilágítani! A nagy kérdés, hogy vajon ezek a 2000 évvel ezelőtt, az emberiség szívébe elültetett isteni magok gyökeret eresztettek? Szárba szökkentek-e? Vagy ott fonnyadoznak még mindig az emberiség szikes terméketlen talajában, szívünk félreeső szegletében?

1. A szeretet parancsának 21. századi neve közegészségügy, közoktatás, közbiztonság, közvilágítás és sorolhatnám tovább. Ezek az intézmények és sok-sok más mindennapi életünket elősegítő, támogató szervezet, hiszem és vallom, hogy a szeretet parancsából nőtt ki. Ezek a művek természetesen magukon hordják emberi létünk esendőségeit, de folyamatosan alakulnak, szépülnek, tökéletesednek. Ezért is ostromolják jelenleg is Görögország, Bulgária határait a menekültek, mert mindezekből itt a keresztény Európában több van, mint náluk odahaza. Jártam a Közel-Keleten, Afrikában, nem keresztény országokban, s az ottani emberek elmondták: azért akarnak a keresztény Európába jönni, hogy a gyermekük rendes iskolába járjon, beteg hozzátartozóikat kezeltetni tudják, ne kelljen félve-rettegve fegyverrel a kezükben aludni, féltve családjukat. Igen, keresztény társadalmunkat széltében-hosszában átalakította, mint a kenyeret a kovász, Jézus Krisztus szeretet parancsolata! Hiszem és vallom, hogy ezek az értékek megbolydult világunk többi részét is át fogják járni és eljön az az idő, mikor az emberiség minden országában egyetlen alkotmány lesz, a Jézus Krisztus által megfogalmazott szeretetparancs.

2. Az irgalmasság, melynek egyetlen mértéke a mértéktelenség, ma már nemcsak Istennek egyik szép erénye, hanem átjárta egész társadalmunkat. A balesetet okozó sofőrt ugyanúgy kezelik kórházaink, mint a vétleneket! Iskoláink, intézményeink, a Máltai Szeretetszolgálat, a Karitász, a Diakónia, a Szent Ferenc Alapítvány és sorolhatnám sokáig, nap mint nap gyakorolják a társadalmunk minden rétegében, alkoholistákkal, drogosokkal, hajléktalanokkal, prostituáltakkal szemben az irgalmasságot, olyanokkal, akik se kérni, se megköszönni nem tudják a törődést. Több börtönben is jártam, olyan fegyenccel is találkoztam, akit évtizedek, évszázadokkal ezelőtt gondolkodás nélkül kivégeztek, kínhalálra ítélnek volna, akit ma is a nem keresztény társadalmak minden további nélkül kivégeznek. Mindannyian megtapasztalhattuk Isten irgalmas jósága mellett keresztény társadalmunk emberszerető, az életet szolgáló irgalmas vonásait.

3. Csodálkozva figyeltem a 2020-as európai választásokat. A kampány során ötszázmillió ember feszült egymásnak. Mindenkinek, akárcsak most nekem is, joga volt elcsendesedni, bölcsen megfogalmazni és akár élő szóban, az interneten, plakátokon elmondani mindazt, amit fontosnak, értékesnek, perdöntőnek talált. Mindenki szervezhetett kisebb-nagyobb csoportokat, pártokat, indulhatott a választásokon. A tét óriási volt, hisz a közös jövőnket kezünkbe vettük! Aztán békében megvolt a választás, az eredményhirdetés, felálltak a bizottságok és megy az élet tovább, s ami a lényeges: nem folyt vér, nem halt meg senki, nem dübörögnek tankok, harckocsik főtereinken. Én hiszem – engedtessék meg ezt nekem mondani –, a Mennyei Atya Szent Fiával pezsgőt bontott arra, hogy az emberiség felnőtt egy ilyen horderejű választás békés lebonyolítására. Természetesen el lehet bagatellizálni ezeket az eredményeket, de aki kétségbe vonja, hogy Krisztus tanítása az elmúlt 2000 évben társadalmunkat megnemesítette, azt biztatnám, menjen el egy nem keresztény társadalomba… Például Törökországba, és kezdjen kampányolni a kurd szabadságjogok mellett, vagy menjen el Kínába – végül is az sem keresztény ország – kérdezze meg, az ujgur politika lehet-e más? Nem tudom, hogy a mondatát be fogja-e tudni fejezni?!

Jó úton vagyunk!

Meg vagyok győződve, hogy a Teremtő Istenünk akarata, Jézus Krisztus tanítása, ez a mennyei vírus 2000 év alatt óriásit változtatott azokon a társadalmakon, amelyekben igent mondtak a keresztségben Istennek. Hittel állítom, hogy azt, aki magát harcos Istentagadónak vallja, aki meg sincs keresztelve, még azt is átjárta e keresztény gondolkodás! Nincs igaza Gandhinak, hogy mi keresztények itt Európában olyanok vagyunk, mint a folyóban sodródó kövek: kívül vizesek, de belül, ha eltörjük, azt láthatjuk, hogy szárazak. Krisztus nem hiába halt meg, az évezredek alatt szentéletű testvéreink, papjaink munkája, a szentírás folyamatosan csörgedező életadó vize átjárt, átalakított, megszentelt bennünket. A cél még messze van, de jó úton vagyunk!!

A világ végét vizionáló testvéreimmel bárhol és bármikor ki merek állni vitázni. Teremtőnk – a tudósaink szerint – közel ötmilliárd éve futtatja e Föld nevű projektet, biztos, hogy nem fáradt el, és jó végre viszi a munkáját, amit elkezdett! Jézus nem állított volna neki bennünket, hogy nap mint nap imádkozzunk az Ő országának eljöveteléért, ha ez egy utópia lenne! Ma is többször elmondtam: "Jöjjön el a Te országod, legyen meg a te akaratod miként a menyben, azonképpen itt a földön is". Mondom, mert hiszem, hogy el fog jönni a szeretet, a bölcsesség, a szépség és az irgalom országa mindannyiunk örömére! Hiszem és vallom, Krisztus által a földre hozott értékekből világunkban ma sokkal, de sokkal több van, mint 1000, 2000 évvel ezelőtt. Jó úton és jó irányba haladunk, még akkor is, ha itt-ott a templomaink kiürülnek, vagy leégnek, mint a párizsi Notre-Dame!

Nem a politikusainkban bízok, és nem is a főpapjainkban, vagy az értékeket bölcsen megfogalmazó művészeinkben, hanem az Isteni gondviselésben! Jézus Krisztus örökérvényű szép mondatát nagyon gyakran elolvasom és idézem: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” Jn 5,17. Isten munkálkodik, nyugodjunk meg, szívünk teljen el bizalommal, mert a világunkat szakadatlanul tovább teremtő Szentháromságos Szeretetközösségnek az álma be fog érni, Isten Országa mindannyiunk örömére szépül, épül!!

Krisztus valóban feltámadt,

Csaba t.

A blog korábbi bejegyzései itt olvashatók:

böjte csabaszeretettel csaba tblog