A honlapján lévő galériában lapozgatva nehéz elhinni, hogy az ott látható szemet gyönyörködtető és igazán profi felvételeket egy 13 éves fiatalember készítette. Aki ráadásul csak két és fél évvel ezelőtt kezdett el fotózni, a lakóhelyén, Szentendrén.

– Az iskolából hazafelé menet, a belvároson keresztül sétálva, ha valami szépet vagy érdekeset láttam a hangulatos, zegzugos utcákon, akkor az okostelefonommal megörökítettem – meséli Kornél. – Akkoriban még elsősorban az épületekre, az utcarészletekre fókuszáltam, és bár sok pozitív visszajelzést kaptam a képeimmel kapcsolatban, azt a műfajt mégsem éreztem igazán a magaménak. Ezután találtam rá a táj- és a természetfotózásra, és hamar kiderült, hogy ez az irány sokkal inkább tetszik nekem. Eleinte a Szentendre környéki hegyeket fotóztam, és olyan is előfordult, hogy hajnalban, még tanítás előtt kimentem a Szamárhegyre, hogy az ottani kilátóból megörökítsem a napfelkeltét.

“Megkaptam életem első fényképezőgépét”

A következő meghatározó fordulat akkor állt be a tehetséges fiú fotós pályafutásában, amikor a kerti faházukban Kornél megtalálta a család régi, használaton kívüli digitális fényképezőgépét.

– Az első gondolatom az volt, hogy szeretném megtanulni rendesen használni a váratlanul meglelt gépet, úgyhogy egy kis szervizelés után hétvégenként már azzal készítettem a képeket – folytatja a történetét. – Egy hónapra rá újabb váltás következett, ugyanis a régi gépet eladtuk és a szüleim támogatásával megvettem életem első fényképezőgépét, amit egyébként a mai napig használok: csak azóta vásároltam hozzá különböző objektíveket. A családban egyedül nekem van némi művészi hajlamom, a szüleim alapvetően műszaki beállítottságúak, és nagyon tetszett nekik, hogy egy ilyen komoly hobbit választottam magamnak, úgyhogy maximálisan támogatták a fényképezővásárlást.

Sikerélmények az interneten

A tehetséges kamasz autodidakta módon sajátította el a fényképezés alapjait.

– Mivel a szüleim látták, hogy komolyan érdekel a fényképezés, több könyvet is kaptam hozzá – idézi fel a kezdeteket. – Ezekből egyrészt megtanultam a fotózás alapjait, másrészt betekintést nyerhettem a különböző fotózási ágakba. Emellett minden nap megnéztem a You Tube-on egy fotózással kapcsolatos videót, hogy még véletlenül se veszítsem el a lelkesedésemet – meséli mosolyogva. Miután meglett az új gépem, elkezdtem feltölteni a képeimet a közösségi oldalakra, elsősorban az Instagramra. Eleinte csak a barátaimtól, az osztálytársaimtól és persze a rokonaimtól kaptam visszajelzéseket, de alig egy hónappal később már egyre többen kezdték el követni az oldalamat, és lájkolták a fotóimat, aminek nagyon örültem. Igazából tavaly tavasszal, a járványhelyzet első hónapjaiban kaptam rá a fotózásra, amikor több időt tudtam szánni a hobbimra, és több helyre eljutottam. 2020 áprilisában bekerültem azon 20 fotós közé, akiket érdemes követni az Instagramon, ez sok önbizalmamat adott.

Komoly küldetést vállalt

Kornél amellett, hogy a hobbijának köszönhetően tartalmasan tölti a szabadidejét, igazán fontos és nemes misszióra adta a fejét a legfőbb szenvedélyével.

– Az elsődleges célom, hogy a képeimmel felhívjam a figyelmet Magyarország szépségeire, természeti csodáira és ahogy mondani szoktam, rejtett kincseire – magyarázza. – Hogy a fotóimon keresztül megmutassam mindenkinek, milyen gyönyörű országban élünk. Szeretem különleges szemszögből bemutatni az országot, olyan nézőpontokból, amiket más nem venne észre. Ezért is igyekszem nem megszokott perspektívából fotózni egy-egy tájat vagy éppen állatot. A fotóimmal elsősorban azt szeretném üzenni: nem feltétlenül kell külföldre utazni ahhoz, hogy csodákat lássunk, hiszen azok itthon is bőven akadnak. Szeretném arra biztatni az embereket, hogy fedezzék fel Magyarország érintetlen tájait, hiszen rengeteg olyan vidék van hazánkban, amit még nem ismerünk.

“A vadfotózást különleges műfajnak tartom”

Mint mondja, mostanában főként vadakat fényképez: a tájfotózás kapcsán fedezte fel ezt a szívének egyre kedvesebb ágat.

– A szüleim nagyon támogatnak, apukám szokott hajnalban kivinni fotózni – újságolja. – Azért indulunk olyan korán, mert érdemes egy fél órával a napfelkelte előtt kiérni az adott helyre, még mielőtt a vadak felbukkannak. Egyébként álcaruhában szoktam fotózni, ennek több fajtája is létezik. Apukám pedig nemcsak a kísérőm, hanem ő viszi az állványt a fényképezőgéphez, meg a székeket is, és neki is van álcaruhája. Ha kiérünk a terepre, ott általában vagy kiülünk egy lesre és akkor ott várunk, vagy pedig cserkelünk, ami azt jelenti, hogy sétálunk és úgy keressük a vadat. Ha meglátjuk, akkor csendesen lopózva, kellőképpen összehúzva magam, a végén már kúszva igyekszem a kiszemelt állat közelébe jutni. A vadfotózást azért is tartom különleges műfajnak, mert nem mindegy, hogyan közelítjük meg az állatot. Itt nagyon sok tényezővel kell számolnunk, például, hogy merről fúj a szél... Mert ha mondjuk mögülünk, akkor a vad megérzi a szagunkat és elmenekül.

– Másfél hónappal ezelőttig még csak őzeket fotóztam, az utóbbi hetekben viszont csak szarvasokat, leginkább dámszarvasokat fényképeztem. Szeretem „lekapni” a vadakat, mert ebben a műfajban olyan pillanatokat adhatok vissza, amiket más talán soha nem látna.

Kornél azt is elárulja, sok olyan hely van az országban, ahol örömmel fényképez, de a Dunakanyar, a Szentendrei-sziget és Nógrád megye állnak legközelebb a szívéhez.

– Emellett Gemenc és környéke az egyik olyan terület, amelyet nagyon szívesen felfedeznék, csak az a bajom vele, hogy rengetegen járnak oda fotózni, és így ott már sok újat nem lehet mutatni. Ha már arról a vidékről beszélünk, akkor inkább Gyulajra mennék, az ottani vadasparkba, ahol kiemelkedő a dámvadállomány, ráadásul azt a helyet kevesebben ismerik. A másik úticél, ahová szintén szeretnék eljutni, a gúti erdő a Nyírségben, mert ott található a térség leghíresebb vadászterülete.

Egyre több felkérést kap

Kornél elmondása szerint nagyon is kirándulós família az övék: a szüleivel és 6 éves testvérével gyakran szerveznek egész napos családi kiruccanásokat és városnéző túrákat, amelyek arra is lehetőséget adnak, hogy ő kedvére hódolhasson a szenvedélyének és készíthesse a szebbnél szebb képeket.

– Budapesten főleg az éjszakai fotózást szeretném majd gyakorolni, bár nagyon szívesen fotóznék egyszer egy napfelkeltét a Gellért-hegyről – számol be a terveiről. – Az idei évet a vadfotózásnak fogom szentelni, hogy abban fejlődjek minél többet.

Amellett, hogy irigylésre méltó módon örökíti meg a természet csodáit, Kornél más fotós feladatokban is bátran kipróbálja magát. Például az egyik neves visegrádi hotel felkérésére már több alkalommal vállalt munkát.

– Legutóbb életképeket kértek a szállodai előkészületekről az újranyitás alkalmából, valamint portrékat készítettem az ott dolgozókról – mondja büszkén. – Mostanában a riportfotózás is egyre jobban izgat, már több golfversenyen fotóztam.

Mindezeken túl Kornél egy ideje karitatív tevékenységet is végez, ami szintén a hobbijához köthető.

– Szentendre Város Balesetmegelőzési Bizottságával szoktam képeket készíteni balesetmegelőzés témában. Ennek a projektnek a fő célja, hogy a bizottsággal közösen, gyerekszemmel bemutassuk a biztonságos közlekedést.

Végül, de nem utolsósorban az elmúlt két évben a fiúnak jó néhány fényképe jelent meg illusztrációként különböző újságokban és weboldalakon.

Túl az első kiállításon

Ha a városfotózással kapcsolatban van szüksége szakmai tanácsra, akkor elsősorban Mayer Miklóstól kér segítséget. A természetfotósok közül pedig Potyó Imre, Daróczi Csaba, Dornics Ákos és Koncz-Bisztricz Tamás munkái inspirálják leginkább a 13 éves kamaszt, aki már saját tárlattal is büszkélkedhet.

– Tavaly novemberben Szentedrén megnyílt életem első önálló kiállítása Felfedezhető csodák címmel – teszi hozzá Kornél –, ahol Budapesten, illetve Heves és Nógrád megyében készült képeimből láthattak jó párat az érdeklődők. Az a tervem, hogy kibővítem plusz fotókkal a bemutatott anyagot, és utána egy országos vándorkiállítást szeretnék csinálni belőle.

A kétségtelenül kiemelkedően tehetséges fiút a fotózás mellett a média is egyre jobban vonzza.

– Most úgy gondolom, hogy felnőttként főállásban kommunikációval és médiával szeretnék majd foglalkozni – utal a jövőbeni terveire. – Emellett a fotózást mindenképpen megtartanám hobbinak.

Élmények a kamera mögött

Amikor azt kérdezem tőle, milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valakiből jó fotós váljék, töprengés nélkül válaszol.

– A természet szeretete, kreatív gondolkodás, művészi beállítottság, kitartás és elhivatottság – sorolja a legfontosabbakat. – Ha ezek megvannak egy fiatalban, akkor érdemes elkezdenie a természetfotózást. Hozzáteszem, a szüleim támogatása nélkül nem tartanék ott a fotós “karrieremben”, ahol most tartok.

És hogy Kornél mit szeret a legjobban a fotózásban?

– Leginkább azt, hogy sok élményt ad – feleli ragyogó tekintettel. – Emiatt szeretem, meg az öröm miatt, amit akkor érzek, amikor sikerül készítenem egy klassz felvételt, amit aztán sok embernek megmutathatok. Jó érzéssel tölt el, hogy a képeimen keresztül mások is átélhetik azokat az élményeket, amelyekben nekem van részem a fotózás során.