"Jó látni, hogy új életet kezdenek"

A Bűncselekmények áldozatainak világnapja alkalmából Boglacsik Tímeával, a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. (CSBO) szakmai igazgatójával beszélgettünk.  

A Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. egyik kiemelt projektje, a Kapcsolj Egyből! 2017-ben indult azzal a céllal, hogy hatékonyabban segítse a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem áldozatait, továbbképzések és országos szakmai konferenciák szervezésével segítséget nyújtson a lelki elsősegély telefonszolgálatoknál dolgozóknak, valamint összehangolja a gyermekvédelmi jelzőrendszer különböző ágazataiban tevékenykedő szakemberek munkáját.

– A projekt egyik együttműködő partnere az ingyenesen hívható Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT), amelynek legfőbb feladata, hogy szükség esetén koordinálja a tőlük segítséget kérő bajbajutottak elhelyezését, menekítését, és gondoskodjon a bántalmazottak és a segítő szakemberek azonnali összeköttetéséről – magyarázza Boglacsik Tímea. – Az OKIT-tal szoros együttműködésben működő 20 krízisközpont, 8 titkos menedékház és 2 átmeneti szállás pedig összesen több mint 300 férőhellyel nyújt segítséget a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem áldozatainak.

Léteznek-e olyan bántalmazási helyzetek, amikor tisztán párkapcsolati erőszakról beszélhetünk?

– Nagyon kevés ilyen esetet ismerünk, ugyanis a bántalmazás, beleértve a fizikai/testi, a lelki, a verbális/szóbeli, a szexuális és a gazdasági erőszakot, jellemzően „sokproblémás” helyzetekben, tehát anyagi jellegű gondok, szenvedélybetegség, pszichiátriai betegség, és/vagy indulatkezelési probléma kísérőjeként jelenik meg.

Mi mindentől függhet, hogy az áldozat kilép-e a bántalmazó kapcsolatból, vagy inkább benne marad?

– A bántalmazás minden társadalmi réteget érint, csak amíg egy középosztálybeli, jobb anyagi körülmények között élő, szélesebb kapcsolati rendszerrel rendelkező bántalmazott nagyobb valószínűséggel fog tudni segítséget kérni és ő maga megoldani a helyzetet, addig azok a bántalmazottak, akikkel az OKIT foglalkozik, jellemzően nem ebbe a társadalmi csoportba tartoznak. Ők azok a nemegyszer anyagi függőségben élő áldozatok, akiket sok esetben teljesen elszigetelt a bántalmazó, akiknek kényszerűségből le kellett építeniük minden családi és baráti kapcsolatukat, és akiknek éveken, évtizedeken át megmondta a bántalmazójuk, hogy mit csinálhatnak és mit nem. Egy teljes kontroll alatt élő ember rendkívül nehezen lép ki a bántalmazó kapcsolatból, ezért egy ilyen helyzetben már egy apró döntés meghozatala is komoly előrelépést jelent. Az pedig, hogy az illető felhív egy támogató szolgálatot és segítséget kér, óriási dolognak számít! Kérdés persze, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy az áldozat megtegye a következő lépést, és a kiszámítható, ismerős biztos rosszból kilépjen a bizonytalannak tűnő jövőbe. Azok után, hogy hosszú éveken át nem hozhatott döntéseket a saját életével kapcsolatban. Azzal, hogy segítséget kért, kinyílhatna számára a világ. Ehhez azonban maga mögött kell hagynia az előző életét és el kell indulnia az ismeretlenbe, egyedül vagy a gyerekével, gyerekeivel együtt. Miközben tele van kételyekkel, mert nem tudja, mi vár rá a krízisközpontban vagy egy titkos menedékházban, annak ellenére, hogy mi igyekszünk felkészíteni őt. Az áldozatok nagyon gyakran nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel, és nem bíznak abban, hogy sikerülhet nekik az újrakezdés.

Nyilván itt értékelődik fel a támogató szolgáltatások szerepe.

– Nagyon fontos az ellátórendszer oldaláról, hogy a krízisközpontokban alkalmazott szabályokat az áldozatok ne érezzék olyan mértékben korlátozónak, mint azt a bántalmazó kapcsolatot, amelyből elmenekültek. Tehát meg kell találni azt a támogatási formát és mértéket, amivel valóban segítjük a kilépést és az előrelépést, meg az új élet kezdetét, ugyanakkor amivel meghagyjuk a szabadságot, hogy az áldozat meg tudja hozni az általa legjobbnak vélt döntéseket.

Az áldozat mindig tudja, hogy mi a legjobb a számára?

– Nem biztos, hogy tudja, és nem azért, mert nem érzi, hogy mit szeretne, hanem mert nem tudja megfogalmazni, hogy mire lenne szüksége, vagy nincs tapasztalata akár életvezetési dolgokban, például abban, hogy miként kell egy háztartást vezetni, hogyan kell egy gyereket megfelelően gondozni ahhoz, hogy az mentálisan és fizikálisan a gyermek érdekét szolgálja. A védett szállásokon szociális, jogi, pszichológiai és életvezetési segítséget kap: a cél, hogy egy megnyugtató megoldás szülessen abban az időszakban, amit az áldozat a krízisközpontban tölt, hogy aztán úgy tudja folytatni az életét, hogy ne kelljen attól félnie, hogy ismét bántalmazottá válik. Ami nem könnyű, éppen ezért az otthonokban a bajbajutottak nagyon komoly és intenzív gondozásban részesülnek. Ennek ellenére sajnos jellemző, hogy a központból kikerülve a bántalmazottak visszamennek a bántalmazójukhoz, amit mi nyilván nehezen értünk meg, de tudnunk kell az áldozat fejével gondolkodni, és el kell tudnunk fogadni azt, hogy aki benne van egy ilyen helyzetben, az teljesen másképp látja, mint az, aki kívülről tekint az esetre, vagy aki már kikerült belőle és megfelelő távolságból tudja szemlélni és értékelni azt, ami vele történt.

Bár napjainkban egyre több szó esik a kapcsolati erőszakról és segítő szándékban sincs hiány, sokan még mindig nem tudják, mit tehetnek és mit nem, ha akár az utcán, akár a szomszédjukban, akár a családjukban tapasztalnak (gyermek)bántalmazást.

– A legfontosabb, hogy igenis, lehet segíteni, és kell is segíteni, de az is rendkívül fontos, hogy tudjunk jól segíteni, ami viszont nehéz feladat. Az áldozatoknak, ha fel is ismerik a helyzetük súlyosságát, tarthatatlanságát, többnyire nincs jövőképük, mert nem tudják, hogyan lehetne megoldani az adott problémát, vagy, ha van is elképzelésük, akkor nincs meg a kellő tudásuk vagy rutinjuk ahhoz, hogy miként lehet túllendülni a helyzeten. Amikor jó barátként nyomást gyakorlóan arra ösztönözzük, bátorítjuk az áldozatot, hogy lépjen ki a bántalmazó kapcsolatból, nem biztos, hogy azzal jót teszünk, mert nem biztos, hogy az áldozat fel van erre készülve, és megérti, belátja, hogy ő valóban bántalmazott. Ha a „terep” nincs jól előkészítve, akkor akár sokkal komolyabb problémákat is okozhatunk.

Mégis, hogyan segíthetünk jól?

– Azzal semmi gond nincsen, ha megfelelő körülmények között és megfelelő módon jelezzük a bántalmazottnak, hogy ő áldozat, és hogy szerintünk ez vagy az a dolog nagyon nincs rendben a párkapcsolatában, de semmiképpen ne ítélkezzünk, és ne osztogassunk kéretlen tanácsokat. Ha ajtóstól rontunk a házba, akkor lehet, hogy „lezár” az áldozat. Ugyanez történhet akkor is, ha nem a megfelelő módon és/vagy időben jelezzük neki a meglátásainkat, vagy ha folyamatosan ezzel egzecíroztatjuk, mert ezzel azt érzékeltetjük vele, hogy ő milyen szerencsétlen, ha nem tudja megoldani ezt a helyzetet, és lehet, hogy egy idő után már nem fog megbízni bennünk, és inkább hallgat a problémáról. Ehelyett érdemes inkább azt erősíteni benne, hogy mi mellette vagyunk, ránk mindig számíthat. De! Vannak olyan helyzetek, amikor igenis be kell avatkoznunk. Ilyen helyzet egyértelműen az, ha kiskorú van a családban, és ez nemcsak a baráti kapcsolatra igaz, hanem arra is, amikor a szomszédban azt halljuk, hogy rendszeresen sírnak a gyerekek, mindennaposak a hangos veszekedések, vagy ha dulakodást hallunk. Ilyenkor azonnal értesítsük a megfelelő hatóságot. Ha pedig nincs akut helyzet, „csak” úgy gondoljuk, hogy valami nincs rendben náluk, akkor azt jelezhetjük a gyermekjóléti szolgálat felé, vagy akár az OKIT felé is.

A Kapcsolj Egyből!-nek köszönhetően a bántalmazottak ma már a segítségkérés több formáját igénybe vehetik.

– A projekt keretében chat funkciót fejlesztettek ki, amit az OKIT-os kollégák gondoznak. Tehát most már az áldozatok, ha akadályoztatva vannak abban, hogy telefonáljanak, vagy ha nem mernek, illetve nem tudnak telefonálni, mert a közelükben van a bántalmazó, akkor a kapcsoljegybol.hu oldalon található chat-en is kérhetnek segítséget. Emellett e-mailen is nyújtunk segítséget, csak ennél a formánál nyilván nincs mindig lehetőség az azonnali reagálásra. 2019 végén indítottunk útjára a Kapcsolj Egyből!-applikációt is. Ebben mind a felnőttek, mind a 18 év alattiak számára olyan, bántalmazottak által megfogalmazott példamondatokat állítottunk össze, ami segítheti a felismerést abban az esetben, ha valakiben felmerül, hogy otthon valami nincs rendben, de nem tudja ezt megfogalmazni. Az is előfordulhat, hogy az applikációban felsorolt mondatok révén valamelyik hozzátartozónk, barátunk vagy ismerősünk helyzete válik egyértelművé számunkra, akiről eddig is sejtettük, hogy bántalmazó kapcsolatban él. A gyorshívó gombok használatával az akut krízisbe került személy azonnal kapcsolatba tud lépni segítő szakemberrel, az applikáció térképes keresőjének segítségével a krízishelyzetbe került személy vagy bántalmazott áldozat azonnali tájékoztatást kap a tartózkodási helyéhez legközelebbi személyes segítségkérés lehetőségéről, a releváns szervezetek címéről, nyitvatartási idejéről, elérhetőségéről, esetleg a kontaktszemély nevéről.

A kapcsolati erőszak áldozatainak segítésében a sikerélmények különösen fontosak lehetnek, amellett, hogy újabb és újabb motivációt adhatnak.

Nagy örömünkre vannak jó példák és pozitív történetek : például ha egy bántalmazott úgynevezett félutas házba tud kerülni, ami a krízisellátást követően plusz 4-5 éves időszakra biztosítja számára a lakhatást. Ott is kap segítséget, de már kevésbé fogják olyan szorosan az áldozatok kezét. Jó látni, hogy az érintettek új életet kezdenek, munkát találnak és sok év kihagyás után újra tudnak dolgozni, és hogy elindulhatnak olyan folyamatok, amelyek által a gyerekek ahhoz a szülőhöz kerülhetnek, akinél tényleg biztonságban nevelkedhetnek. Ezek a pozitív példák egyrészt a segítő szolgálatok létjogosultságát igazolják, másrészt erőt adhatnak és kapaszkodót nyújthatnak a bántalmazó kapcsolatban élőknek és az abból kilépni-menekülni szándékozó áldozatoknak.

(illusztráció: Shutterstock)

Amennyiben Ön vagy valaki a környezetéből segítségre szorul, hívja a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének ingyenesen, anonim hívható, 116-123-as számát, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a 06-80/20-55-20-as számon!