A kezdet

Március – a hónap, amikor három nap alatt minden fellépésemet lemondták, és az addig kötelezőnek is nevezhető rendezvényeimet, a szokásos sport tevékenységeimet, vagyis a lassan több évtizede felépített napirendemet pillanatok alatt át kellett alakítanom. Ami vasárnap még érvényes volt, szerdára teljesen kisatírozódott – a naptáramból is. Akkor arra gondoltam, hogy elkezdődött a nyaralás, költséghatékonyan, de a családommal lehetek. Akkor nem siettem haza a Tények után és örültem, hogy kiszakadhatok az akkori valóságomból. Még örültem a spontán grillezésnek egy csütörtöki napon, örültem, hogy a szabadban szabadon futhatok, hogy a családommal sokkal többet lehetek, hogy van erőm és motivációm otthon is gyúrni, akár 3 nm-en is, és örültem annak is, hogy a nagyon feszültnek tűnő márciusom egy pillanat alatt fellazult és home-bohémmá vált. Elkezdtem újra futni. Sőt, már reggel én tüsténkedtem a konyhában. De a bő egy hónapja felismert öröm és szabadidő mostanra megváltozott. Nagyon hiányzik a labda, a fellépések, hiányzik, hogy egy gombóc fagyit vegyek a gyerekeimnek, hogy készpénzzel fizethessek valahol. Valamint láthassam mindazokat, akiket szeretek.

Új élet…

Ebben a megváltozott helyzetben lassan úgy érzem, sokkal több a munkám, és sokkal kevesebb az energiám a rám szabott leckét beteljesíteni. Bár a TV2-be egy héten kétszer-háromszor is bejárok, de szájmaszkban igazából senkivel sincs kedvem beszélgetni, és a kollégák nagy része is, ha teheti, otthonról dolgozik. Nincsenek közös kávézások, nincs közös ebéd. Amint a híradóval végzem, hetente egyszer vagy kétszer elmegyek bevásárolni a családomnak, és otthon vagyok. Otthon pedig, ahogy a két gyermekem engedi, ahogy az életritmusuk szabaddá teszi, dolgozom. Számos online felkérés, meseolvasás a csalad.hu-nak, önálló előadóestem otthon tákolt körülmények közötti felvétele, cikkek írása, tanítás, hangalámondások, és az MMA ösztöndíjam átalakított teljesítése.

Amikor hazaérek, mindig letusolok, a ruháimat külön helyre teszem és minden alkalommal kezet mosok, ami már a gyerekeimnek is nagyon megy. De kezdek kifáradni, elcsigázottnak lenni és olykor túlzónak látni a megváltozott körülmények megváltozott követelményeit. Már nagyon szeretnék grillezni a barátainkkal, futni a focilabda után, szaunázni, de leginkább azt szeretném, ha a kezemen lévő bőr végre nem lenne ennyire kiszáradt a sok fertőtlenítőtől és én, aki a beszédből élek, végre szabadon, maszk nélkül is kapnék levegőt.

De ahogy látom, most kell csak a nagy türelem…

Olvassa el a szerző korábbi írásait is:

apajegy(zet)takácsbenceotthon a családmaradjotthon