A fejlődés üteme teljesen egyéni. Van a fejlődésnek egy tankönyvi üteme arról, hogy a gyermekeknek mennyi idősen nagyjából milyen képességekkel kell rendelkezniük, ám rendszerint egyes képességek előbb, mások később alakulnak ki, aztán szépen behozzák egymást – fogalmazott Licsár Szilvia pedagógus, a Játékliget szakértője.

Hozzátette: az is teljesen természetes, ha bizonyos feladatok jobban mennek, mások rosszabbul, hiszen nem vagyunk egyformák. Elfogadó szülői légkörben ez nem is okoz problémát, a „gondok” rendszerint akkor kezdődnek, ha a gyermek iskolába kerül, majd kiéleződnek a bizonyítvány osztások idején.

A jegyekből nagyon sok minden nem derül ki. Mi viszont szülőként látjuk a gyermeket is a jegyek mögött, ismerjük a mindennapi harcaikat önmagukkal, az osztálytársakkal, a kamaszkorral, az első szerelemmel és csalódással.

– A szorongás, a stressz, a nyomás egyértelműen csökkenti a gyermekek tanulási képességeit. Ha a gyermek aggódik egy felelés, dolgozat miatt, akkor a figyelme a túlélésre és nem a tanulásra összpontosul. A tanulás biztonságos környezetet igényel, fenyegetés nélkül. Ezt tartsuk szem előtt, ha jobb bizonyítványt szeretnénk – tanácsolta a szakértő.

Örüljünk, hogy olyanok, amilyenek, és figyeljük, ahogyan kinyílik az érdeklődésük, ahogyan kiderül, miben jók igazán, mihez van kedvük és tehetségük, és bátorítsuk, hogy abba az irányba fejlődjenek tovább. Bízzunk benne, hogy minden gyermek megtalálja a saját útját az életben. A legtöbb, amivel ehhez hozzájárulhatunk, a feltétel nélküli szeretet – fogalmazott Licsár Szilvia.

– A gyermek számára a szülő a tükör: benne saját magát látja. Akire ilyenkor egy szerethetetlen valaki néz vissza, nem fogja tudni szeretni, elfogadni magát, kiállni magáért. Akit sokat dicsérnek, jónak fogja látni magát, akit sokat szidnak, rossznak. Szülőként tehát azzal tehetjük a legtöbbet gyermekünk önbizalmáért, önbecsüléséért és ezáltal a könnyebb boldogulásáért az életben, ha feltétel nélkül szeretjük őt – véli a pedagógus.