„Odafigyeléssel próbáljuk megszelídíteni a halált” – Méltó búcsú 3.
Szerző:Ivanova Daniela2022. 11. 01.Családban élni jó
Mi az első, ami eszünkbe jut egy hospice házról? Hófehér falak, nyomasztó légkör, fájdalomba és kétségbeesésbe burkolódzó betegek? A fejemben ilyen kép élt, míg át nem léptem a ház kapuját.
Azonnal magával ragadnak a színek; a narancs és a barna minden árnyalatában játszó falak, amelyek melegséget és biztonságot árasztanak. Olyan érzésem van, mintha nem is egy hospice házba, hanem vendégségbe érkeztem volna.
Korda Nikoletta, a Magyar Hospice Alapítvány programigazgatója már vár. Az intézménylátogatás mellett egy eseményen is van szerencsém részt venni: a hospice ház lakói, dolgozói és önkéntesei közösen ültetik el a nárcisz hagymákat annak reményében, hogy jövő áprilisban ragyogó sárgán pompázik majd a kert. Az időjárás is kedvez nekünk ezen a szép napon, kellemes meleg van és hétágra süt a nap. A betegek arcán fájdalmaik ellenére béke és nyugalom ül, néhányan halványan el is mosolyodnak. Valamennyien nehezen mozognak már, így az ápolók ültetnek el a nevükben egy-egy virágot. A közös csoportképre mindannyian beállunk, kattog a fényképezőgép, a fotós „csíz!” felkiáltással bátorítja a kis csapatot. Sikerrel jár: mindannyian nevetünk.
Otthont teremtenek számukra
Dr. Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány igazgatója köszöntőbeszédében elmondja, hogy a nárciszültetés hagyomány náluk. A nárcisz a hospice mozgalom nemzetközi jelképe és a reményt szimbolizálja, így az alapítvány minden tavasszal elindítja a „Viselj nárciszt!” nevű kampányát. A virágot formázó kitűző megvásárlásából befolyt összeggel a gyógyíthatatlan betegeket támogatják.
A hospice ház segítői gárdája mindent megtesz annak érdekében, hogy a betegek családias, derűs környezetben tölthessék el életük utolsó szakaszát. Televízióval, könyvespolccal, kanapéval berendezett nappali, hatalmas szabadtéri terület és színes dekorációk segítségével teremtik meg az otthoni légkört. A hozzátartozók mindvégig beteg szeretteik mellett lehetnek és foghatják a kezüket a végső pillanatokban is. A házban kegyeleti szobát alakítottak ki a családok számára, hogy méltóképpen búcsúzhassanak. Nikolett elmondja, előfordul, hogy nem állnak készen arra, hogy részt vegyenek a kegyeleti szertartáson; olyankor a hospice ház dolgozói gyújtanak gyertyát és az időt kicsit megállítva együtt emlékeznek az eltávozottra.
Most múlik…
Búcsúzóul én is kapok egy kitűzőt, hozzá egy olyan receptkönyvet, amelyben csak sárga színű ételek elkészítéséhez való receptek szerepelnek (milyen ötletes!), valamint a hospice mozgalom 30. születésnapja alkalmából íródott „Most múlik – Harminc magyar író az emberi méltóságról” című könyvét. Remény és szeretet bújik meg a sorok között, amelyek egyszerre megrázóak és felemelőek. Egy bekezdés azonnal a lelkemig hatol: „Valljuk, hogy a hospice nem a halált jelenti, hanem azt, hogy még élünk (…) ápolással és odafigyeléssel próbáljuk megszelídíteni a halált.”
A cikksorozat első részében dr. Muszbek Katalinnal, a Magyar Hospice Alapítvány orvos-igazgatójával olvashatnak interjút, a második részben pedig Ferdinandy Nóra gyógytornász mesél arról, hogy milyen egy hospice házban dolgozni.
