Szent István királyunkra és az államalapításra emlékezünk, valamint az aratás lezárását, az új kenyér ünnepét is megtartjuk. 

István király és a magyar állam születése

A 10–11. század fordulóján a magyarság sorsfordító időszak elé nézett. Géza fejedelem és fia, Vajk – a későbbi István király – felismerték, hogy a megmaradás kulcsa a keresztény államiság megteremtése és a nyugati államokhoz való csatlakozás.

Istvánt 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén koronázták meg a pápa küldte koronával. Ezzel megszületett a keresztény magyar királyság. Az új uralkodó megszervezte a vármegyerendszert, támogatta az egyház kiépítését, és törvényeket hozott a közrend fenntartására. Halála után, 1083-ban szentté avatták, ünnepét pedig augusztus 20-ára tették.

Az új kenyér – hálaadás a termésért

Az új kenyér ünnepe jóval régebbi, mint az államalapításra való megemlékezés. A nyár végi aratás lezárásakor a paraszti közösségek az első, frissen őrölt lisztből készült kenyeret ünnepélyesen megszegték. A kenyér a mindennapi élet, a megélhetés és a biztonság szimbóluma volt – megszegése pedig hálaadás a termésért és remény a következő év bőségére.

Régen a friss kenyeret templomban vagy szabadtéri misén szentelték meg, majd a falu közössége együtt fogyasztotta el. Ez a hagyomány ma is él: a kenyérszentelés az augusztus 20-i ünnepi programok állandó eleme országszerte.

Egy ünnep, két gyökérrel

Augusztus 20-a így egyszerre jelképezi a magyar államiság alapjait és a földhöz, a munkához való kötődésünket. A hivatalos állami megemlékezések és a közösségi hagyományok egyaránt részei ennek a napnak – akár egy fővárosi díszünnepségen, akár egy kis falusi templomkertben éljük át.

Ünnep ma

A mai programok sokszínűek: zászlófelvonás, Szent Jobb-körmenet, kenyérszentelés, koncertek, helyi közösségi események. Van, aki a történelmi múltért, van, aki a közösségi élményért vesz részt rajtuk – és sokan mindkettőért.