De jöjjön először az a bizonyos jó példa.

Krecz Zsolt hamarosan 25. házassági évfordulóját ünnepli feleségével, Andreával, és ez alatt a negyed évszázad alatt anyósával is töretlen maradt a jó viszony.

– Úgy érzem, anyósommal már az első találkozásunkkor kialakult a kölcsönös szimpátia, és ez az évek alatt szinte anya-fia kapcsolattá mélyült. Annak idején bedobtak a mélyvízbe. Amikor a feleségem bemutatott az anyukájának, éppen születésnapja volt, belecsöppentem a családi ünneplésbe, de azonnal otthon éreztem magam. Ez valószínűleg anyósomnak is volt köszönhető, hiszen nagy szeretettel fogadott, a mai napig ő fogja össze a családi eseményeket, fáradhatatlanul szervez, süt, főz. Anyucinak szólítom, és ezt az édesanyám se vette soha zokon, nem volt keveredés sem, őt Mamának hívtam. Egyébként, míg élt, ők ketten szintén nagyon jóban voltak.

Ha közvélemény-kutatás készítenénk arról, ki milyen anyóst tartana ideálisnak, minden bizonnyal első helyen szerepelne az az elvárás, hogy ne szóljon bele semmibe, de segítsen, amiben kell, vigyázzon a gyerekekre.

– Ez nálunk szinte tökéletesen megvalósult – folytatja Zsolt. – A feleségem nagyon hamar visszament dolgozni, miután a gyerekek megszülettek, de az anyósomra mindenben számíthattunk. Rengeteget vigyázott a gyerekekre, kirándulni, nyaralni vitte őket, mindig kitalált valami programot. Bár már kamaszok, a mai napig része az életüknek. A Mama mindig ott van a fellépéseken, szurkol az unokája meccsén, szülinapi tortát süt, értük megy, ha kell, szóval tényleg egy szupernagyi. Ezzel együtt a családi döntésekbe, esetleges konfliktusokba igyekszik nem belefolyni, előfordult olyan is – nem egyszer –, hogy nekem adott igazat a feleségemmel szemben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szinte soha nem éltünk egy fedél alatt, csak amikor új lakásba költöztünk és átmenetileg náluk töltöttünk néhány hetet. Azért ott már voltak surlódások, de szerencsére épp időben be tudtunk költözni az új otthonunkba, így nem eszkalálódtak a nézeteltérések.

Évszádos probléma

A csalad.hu-nak nyilatkozó generációs szakértő szerint is a jó anyós-vej-meny kapcsolat egyik titka valóban a megfelelő távolságtartás. Bereczki Enikő felidézte, hogy régebben a generációk jellemzően együtt éltek, ha kellett, ha nem, összecsiszolódtak, de a mai világban már jóval nehezebb feladat az együttélés.

– Persze empátia is kell, hogy komolyabb konfliktusok nélkül működjön a családi élet, de ez nem csak az anyóson múlik. A legtöbbször mind a két fél hibás, hogy elmélyülnek a problémák. Sokszor a kezdetekkor alakul ki egy hangsúlyeltolódás, azért, mert a fiatalok meg akarnak felelni az idősebbeknek, és azonnal nem mernek szólni, ha valamit másként gondolnak. Viszont, ha folyamatosan arra várnak, hogy mikor jön el a megfelelő pillanat, akkor lehet, hogy túl sokáig húzzák és egyre nehezebben fogják tudni a saját érdekeiket képviselni.

Az elengedés hiánya

A szakértő szerint gyakran még az sem jellemző, hogy az anyós beleszól a fiatalok ügyeibe, inkább az a jelenség figyelhető meg, hogy az anyák nehezen engedik eltávolodni felnőtt gyereküket, szeretnének hozzájuk kapcsolódni, kötődni, és sokszor gyerekként kezelik őket.

– Egy házastársnak rendkívül furcsa lehet ez a helyzet és akár szóvá is teheti, gyakori az ebből adódó konfliktus – folytatja Bereczki Enikő. – Az is előfordul, hogy a házastársat is szeretné az újdonsült anyós gyerekként kezelni, amit a meny vagy a vej általában nehezen tűr el, főként egy olyan személytől, aki számára csak nemrég lett családtag.

A generációs szakértő idézte azokat a statisztikákat, amely szerint egyre több az olyan felnőtt, aki egyszülős családban nőtt fel, többnyire az anyukájával. Ezek a kapcsolatok erősebbek, ezért úgy vélte, érthető, hogy egy anyának nehéz az egyetlen lányát, fiát elengedni.

A mama szemefénye, az unoka

– Megváltozott a társadalom, későbbre tolódott a felnőtté válás, a mamahotel után nagy változás, amikor valaki megházasodik. De a másik, nagy lépés és talán még nagyobb konfliktusforrás az a gyermekszületés. Ugyanis a mostani nagyszülői generáció és a mostani fiatal szülők generációja általában egészen más alapelveket vall a gyermeknevelésről. Gyakran ütköznek a vélemények, és bár a fiatalok érezhetik úgy, hogy szükségük van támogatásra, sokszor inkább internetes csoportokban, fórumokon kérnek segítséget, nem az anyósukhoz, az anyukájukhoz fordulnak. Ezért talán ők sértve is érezhetik magukat, hiszen 1-2-3-gyereket már felneveltek, bíznak a tapasztalatunkban.

Bereczki Enikő pozitívumként említette, hogy nagyon sok szülő azért vállal gyermeket, mert örömét leli a gyereknevelésben. Ma már az édesapák is jobban törekednek arra, hogy részesei legyenek a gyermekük mindennapjainak, mint az a korábbi generációkra jellemző volt.

– A régi, poroszos Benjamin Spock-féle nevelési elveket ugyanakkor a kötődő-szemléletű nevelési elvek váltották fel, amelyek ütközhetnek a fiatalok és az anyós, a generációk kötött.

Van megoldás?

A szakértő azt javasolja, próbáljuk asszertív módon kezelni a családon belüli problémákat.

– Meg kell fogalmazni, hogy az adott helyzet minket miért bánt, jobb „én- üzenetekkel” a másik tudtára hozni a sérelmeinket. Ne őt vádoljuk, hanem magunkról adjuk információt! Ebbe az is beletartozik, hogy meghúzzuk a határainkat, elmondjuk, hogy megbántott, nem pedig elszenvedjük a negatívumokat, mert nem merjük kimondani azokat.

Bereczki Enikő jó példaként említette, hogy egyes családok nagyobb távolságot igyekeznek tartani, ritkábban találkoznak, de akkor arra törekednek, hogy az együttlét valóban élmény legyen. Nem kötelező minden hétvégén ott ülni a terített asztalnál! Így a házastársak meg tudják adni a tiszteltet párjuk szüleinek, a lényeg, hogy élvezni tudják a közös pillanatokat.