Tanít, segít, támogat – kincs az egész családnak

Talán kevesen tudják, de a több mint százéves múltra visszatekintő védőnői hivatás gyakorlói olyan kiterjedt, preventív családvédelmi szolgáltatást biztosítanak hazánkban, amely egyedülálló Európában. Sőt, sehol a világon nincs ilyen átfogó jellegű, az édesanyát és gyermekét érintő összehangolt egészségügyi ellátás, mint hazánkban. A nemzetközi szinten egyedülálló családvédelmi szolgáltatás nagyszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Magyar Védőnői Szolgálat 2013-ban Magyar Örökség Díjat kapott, 2015-ben pedig bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe.  

A védőnő széles körű tevékenységet végez. Kapcsolatot tart a különböző társszakmák képviselőivel, az egészségügyi, a gyermekjóléti és a szociális ellátórendszer embereivel. Emellett szűrővizsgálatokat szervez, védőoltásokat készít elő, egészségnevelő és más egészségvédő közösségi programokat biztosít a gondozottak számára. Mindeközben szoros, és az esetek többségében igen személyes kapcsolatot ápol a gondozottaival.  

Erről mesélnek azok az édesanyák is, akik számára a védőnő jelenléte pótolhatatlan segítséget jelentett életük egyik legszebb, ugyanakkor mindaddig ismeretlen kihívásokkal teli időszakában…

„Megnyugtatott a jelenléte”  

Bettina ötgyermekes édesanyaként mostanra már kellő rutint és gyakorlatot szerzett a kisbabák ellátása, gondozása terén, és általában minden, a kisebb és nagyobb gyerekkel kapcsolatos feladatot, teendőt illetően. Ezzel együtt nagyon is jól emlékszik arra, amikor kezdő, tapasztalatlan szülőként pótolhatatlan segítséget jelentett számára az akkori védőnőjük.

– Tíz évvel ezelőtt, az első fiunk, Bazsi születésekor Óbudán laktunk – kezdi Bettina. – Ott ismertük meg az első védőnőnket. Andrea akkor már csaknem 20 éves szakmai tapasztalattal rendelkezett, ami újdonsült anyukaként nagyon sokat jelentett számomra. Nyilván a várandósságom alatt rengeteg mindennek utánaolvastam, és megpróbáltam felkészíteni magam arra, hogy mit és hogyan kell majd csinálni a baba körül, de Andrea segítsége és támogatása nélkül nehezen boldogultam volna. A védőnőnk a baba 6 hetes koráig minden héten jött, olyankor mindig átbeszéltük az adott hetet, illetve, ha volt valami aggodalmam, akkor azt vagy eloszlatta, vagy, elmondta az azzal kapcsolatos tanácsait, és közben rendre biztatott, hogy mindenbe bele fogok jönni. Kimondottan megnyugtatott a jelenléte, és az is, hogy tapasztalt szakemberként segíti a kisfiammal való összehangolódást. Andrea nemcsak lelkileg támogatott, hanem sok gyakorlati tanácsot is adott a szoptatással, a pelenkázással, a hozzátáplálással kapcsolatban. Emlékszem, még anyukám is megjegyezte, hogy Andrea milyen kedves, kellemes személyiség, merthogy annak idején az ő védőnője egy túlságosan rámenős, amolyan „megmondós” asszony volt. Andrea is elmondta a véleményét egy-egy adott kérdésben, vagy dologgal kapcsolatban, de mindig rám bízta, hogy mit fogadok meg és mit tartok jónak a kisfiam szempontjából. Annak is nagyon örültem, hogy a legkevésbé sem volt vaskalapos, sőt, abszolút tisztában volt az aktuális gyermekgondozási és -nevelési trendekkel. Igazán szerencsésnek éreztük magunkat, hogy első három gyermekünk fejlődését ő követte végig.

„Sok terhet levesz a vállamról”

Bettina elmondása szerint a fordulat akkor állt be az életükbe, amikor háromgyermekes családként Veresegyházra költöztek, ahol egy fiatal, huszonéves védőnőt „kaptak”, Esztert, aki ma is aktívan segíti az időközben héttagúra bővült családot.  

– A gyermekgondozás gyakorlati részében a sok gyermeknek hála nagy tapasztalatom volt, ő pedig őszinte érdeklődéssel figyelte, mit és hogyan csinálok – meséli az anyuka. – Igazi szakmai élményként élte meg, hogy figyelemmel kísérhette, miként alkalmazom a gyakorlatban mindazt, amit ő a hivatásával kapcsolatban tanult. Láthatóan elégedett volt azzal, ahogy többgyermekes anyukaként helyt állok, ami nekem megerősítést is jelentett abban, hogy jól csinálom. Az elméleti részt illetően viszont Eszter hatalmas segítséget jelentett, mert a negyedik gyermek után már sokszor elvesztettem a fonalat azzal kapcsolatban, hogy mikor, milyen oltás következik egyik vagy másik gyereknél, mikor kell őket hallás-, vagy éppen szemvizsgálatra vinni. Nagyon precízen számontartotta és tartja ezeket az időpontokat, és amikor valamilyen szűrés vagy vizsgálat esedékes, arról külön értesít.

“Annak idején kezdő anyukaént kimondottan megnyugtató volt számomra, hogy egy tapasztalt védőnő szárnyai alatt rázódhattam bele az anyaságba.”

– A két fiam már iskolás, a legnagyobb kislányom ősszel kezdi a sulit, vele nemrég voltunk a 6 éves státuszvizsgálaton. A nagyobbik húga óvodába jár, a kisebbikkel, aki 1 éves, még itthon vagyok – teszi hozzá Bettina. – Annak idején kezdő anyukaént kimondottan megnyugtató volt számomra, hogy egy tapasztalt védőnő szárnyai alatt rázódhattam bele az anyaságba. Aztán egyre rutinosabb lettem ugyan, de ahogy egyre többen lettünk, egyre több dologra kellett odafigyelnem, és ebben a mostani védőnőnk sok terhet levesz a vállamról. Arról nem beszélve, hogy korban viszonylag közel áll hozzám, és nagyon jó, hogy szinte már baráti kapcsolat alakult ki köztünk.  

„Bármilyen kérdésben bizalommal fordulhattam hozzá”

Bár Zsófi ma már egy 16 éves kamasz boldog és büszke anyukája, bő másfél évtized elteltével is nagyon pozitív emlékeket idéz fel az egykori védőnőjükkel kapcsolatban.  

– A védőnőnkkel, Icukával már a várandósságom alatt megismerkedtünk – mondja Zsófi. – Családlátogatáson, afféle környezettanulmányozáson is járt nálunk, amin a férjemmel leendő szülőkként meg is lepődtünk, mert nem tudtuk, hogy ez is a védőnő feldatatai közé tartozik. Az első látogatásakor kedvesen elbeszélgetett velünk, hogy egy kicsit megismerjen bennünket, és jó érzéssel töltött el bennünket ez a fajta odafigyelés, még mielőtt Barnus megszületett volna.  

– Attól kezdve Icuka folyamatosan jelen volt az életünkben és végigkísérte a fiam fejlődését, valamint a családunk életét is, egészen Barnus 6 éves koráig. Nagyon kedves, barátságos, nyitott hölgy volt, abszolút jól tudtunk együttműködni. Bármilyen kérdésben bizalommal fordulhattam hozzá, és ha tanácsot kértem tőle, mindig számíthattam a segítségére. Ha esetleg azt vette észre, hogy a kisfiam valamit kicsit késve csinál a kortársaihoz képest, azt azonnal jelezte, illetve abban is megpróbált segíteni. Amikor Barnus lassabban tanult meg kúszni-mászni, mint a vele egykorú picik, Icuka javasolta, hogy keressünk fel egy konduktort. Megfogadtuk a tanácsát, elvittük a kisfiunkat egy szakemberhez, aki alaposan megvizsgálta, és ellátott bennünket a megfelelő szakmai útmutatással. Talán ennek is köszönhető, hogy a fiam ma már sportolói pályára készül. Azt gondolom, hogy a kezdeti időszakban különösen fontos, hogy egy ilyen tapasztalt, rátermett védőnő álljon a család mellett, mert egy szülő lehet, hogy máshogy látja, méri fel az adott problémát, és azt, hogy mit kellene tennie abban a helyzetben.  

„Jólesett, hogy rám is odafigyel”

– Annak idején kisgyermekes anyukaként kevés segítségem, illetve segítségünk volt, ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag reggeltől késő délutánig, amíg a férjem haza nem jött a munkából, egyedül voltam a gyerekkel – magyarázza Zsófi. – Az a kertvárosi rész, ahol laktunk, akkoriban épült ki, abban az időben még játszótér is kevés akadt a környéken, és baba- vagy gyerekbarát foglalkozások, programok is ritkák voltak a közelünkben. Időnként át tudtam menni az egyik barátnőmhöz, és Barnus féléves kora után néha eljártam edzésre is, de ezt a pár alkalmat – a korábbi pörgős életvitelemhez viszonyítva – kevésnek éreztem ahhoz, hogy érdemben kiszakadjak az otthoni mókuskerékből. A kisfiam 1 éves kora körül úrrá lett rajtam a bezártság-érzés: mondhatni, kikészültem egy picit, amit nem is én vettem észre, hanem Icuka. Ő jegyezte meg, hogy mintha egy kicsit depressziós lennék, és azt javasolta, hogy mielőbb vigyem Barnust gyerekközösségbe, én pedig próbáljak kapcsolatba lépni anyukatársakkal a környéken, akikkel megoszthatom az örömeimet, a bánatomat, a napi problémákat, akikkel támogathatjuk és bátoríthatjuk egymást, és foghatjuk egy kicsit egymás kezét a mostani élethelyzetünkben. Mi több, ajánlott konkrét helyeket, lehetőségeket, programokat is, ami akkor elmondhatatlanul nagy segítséget jelentett. Jólesett, hogy rám is odafigyel. A mai napig jó szívvel gondolok rá, a pozitív hozzáállására, és a feltétel nélküli segítőkészségére.  

„Hamar közös nevezőre jutottunk”

Annamária a 4 éves Lili és a 2 éves Donát édesanyjaként mesél a kislányuk első védőnőjéről, aki magasra tette a lécet.

– Akkoriban még a 8. kerületben laktunk – mondja Ria. – Az első védőnőnk, Kati egy nagyon kedves hölgy volt, amolyan jó nagymama-típus: amikor megismertük egymást, neki már volt három unokája. A rokonszenves személyisége miatt is hamar egy nevezőre jutottunk, másrészt közvetett módon ugyan, de voltak közös ismerőseink, ami szintén segített abban, hogy könnyen megtaláljuk a hangot. Különösen fontos számomra, hogy Kati rendkívül támogató volt, hiszen az első gyereknél még nem alakult ki határozott elképzelésem arról, hogyan kell bánni egy újszülöttel. Eleinte rengeteg kérdés kavargott a fejemben, számos jel van, amit sokféleképpen lehet értelmezni egy csecsemőnél. Kezdő anyukaként nem feltétlenül tudja az ember, hogy mire figyeljen, úgyhogy bőven elkelt a segítség.  

„Segített túllendülni a kritikus szakaszon”

– Kati általában rohant egyik helyről a másikra, de amikor megérkezett hozzánk, mindig nyugalmat árasztott – teszi hozzá Ria. – Abszolút rugalmas volt, bármikor lehetett keresni őt telefonon vagy Messengeren, így könnyű volt vele kapcsolatot teremteni. Bármilyen kérdéssel, problémával fordulhattam hozzá, illetve, most már így utólag látom, hogy terelgetett is. Akár a hozzátáplálásról volt szó, akár a cumi-nem cumi dilemmáról, mindig elmondta, mi az, amit érdemes megpróbálni egy helyzetben. Soha nem erőltette rám a véleményét, inkább csak finoman utalt a lehetőségekre, amit akkor vagy észrevettem, vagy nem. Utólag látom, hogy nagyon sok mindent megtanított, olyan dolgokat is, amelyekre nem biztos, hogy az információk tengerében rátaláltam volna az interneten.  

„Ezzel a gyerekkel semmi mást nem kell csinálni, csak szeretni!”

– Egy gyermek születésekor az első év a legmarkánsabb időszak, amikor az újdonsült édesanyának leginkább szüksége van arra, hogy valaki pátyolgassa egy kicsit. Ráadásul a szüléstől hormonálisan megbillen az édesanya, legalábbis én ezt tapasztalatam magamon, és olyankor a szakmai hozzáértésen túl néhány jókor elhangzó, biztató mondat nagy segítség lehet. Az elején voltak nehézségeim a szoptatással: a védőnőnk ellátott hasznos tanácsokkal. Emberileg is megnyugtató volt a támogatása, eloszlatta az aggodalmaimat, és ezzel segített túllendülni a kritikus szakaszon.

„A mai napig hálás vagyok neki”

Ria elmondása szerint az ő védőnőjük a közösségépítésben is élen járt.  

– Abban a lakóparkban, ahol akkor éltünk, nagyon sok kisgyerekes család lakott, akikkel ugyanarra a játszótérre jártunk – meséli. – Katival nemcsak az előre egyeztetett időpontokban találkoztunk, hanem időnként a játszótéren is összefutottunk, amikor éppen egy másik családhoz jött. Ügyesen összehozta a „hozzá tartozó” anyukákat, akikről pontosan tudta, ki milyen problémákkal küzd, milyen élethelyzetben van, miben szorul támogatásra. Ezzel elősegítette, hogy az anyukatársakkal sorsközösséget alkossunk.

– A kislányom 20 hónapos volt, amikor elköltöztünk a fővárosból, és emiatt védőnőt váltottunk: olyan volt, mintha egy családtagtól kellett volna elbúcsúznunk. A második gyermekemnél is nagyon sok mindenben abból a tudásból éltem és táplálkoztam, amit tőle, illetve az első gyermekorvosunktól tanultam. Még akkor is előfordult, hogy őt hívtam fel egy-egy kérdésemmel, amikor már nem hozzá tartoztunk.

– A jó védőnő a praktikus tanácsokon túl abban is segít, hogy az édesanya és gyermeke egymásra találjon – vélekedik a kétgyermekes anyuka. – Kati mondott egyszer egy nagyon jót nekünk: „Ezzel a gyerekkel semmi mást nem kell csinálni, csak szeretni!” Ez egy szuper tanács. Igazán jólesik egy ilyen támogató mondat, amikor az ember éppen össze akar esni a fáradtságtól. Kati valódi hivatásként élte meg a munkáját: mind szakmailag, mind emberileg magasra tette a lécet. A mai napig nagyon hálás vagyok neki a tapasztalatáért, az odaadásáért, a következetességéért. Igazi támaszként kísérte végig Lili első 20 hónapját, és a családunk életét.

A kisgyermekek fejlődésével kapcsolatban számos további hasznos információt olvashat a gyermekut.hu oldalon.