A párom, egy hosszú gyakorlat után várt rám az orvosi egyetemen, majd a megbeszélt kávézás előtt haza kellett ugranunk valamiért. Kissé ezért morgott is az orra alatt, de természetesen beleegyezett. Amikor az ajtóhoz ért megkértem, hogy forduljon háttal és csukja be a szemét. Azt mondta mit sem sejtett, hiszen nem sokkal azelőtt volt az évfordulónk, nem számított lánykérésre utána. Rózsaszirmokon a nappaliba vezettem, megkértem, hogy nyissa ki a szemét, ekkor már előtte térdeltem a gyűrűvel a kezemben. Elmondtam, hogy egy percet sem szeretnék nélküle tölteni és vele szeretném leélni az életem, megkértem, hogy jöjjön hozzám feleségül. A párom igent mondott, majd ezt este egy vacsorával ünnepeltük meg, pár nappal később pedig a barátainkkal az egyetemi felezőbálon. Fontos volt számunkra, hogy a lánykérés ne egy zsúfolt helyen legyen, hanem inkább meghittebb környezetben, ahol igazán át tudjuk élni a pillanatot. Életünk egyik legromantikusabb napja volt.