A megrázó 130 perc Larry Nassar, az USA női tornászválogatott csapatorvosának történetét mutatja be, aki 1998 és 2015 között 265 tinédzsert és fiatal nőt bántalmazott szexuálisan, köztük a négyszeres olimpiai bajnokot, Simone Biles-t is. Tettéért első körben 120 évet, majd 2017-ben és 2018-ban további évtizedeket, azaz életfogytig tartó börtönbüntetést kapott.

A cím mégsem Simone Biles-re utal, hanem Maggie Nichols-ra, aki 2015-ben számolt be először a visszaélésekről a hatóságoknak, és nem sokkal ezután, bár a csapat legtehetségesebb tagja volt, kikerült a 2016. évi olimpiai válogatottból. A filmben elsősorban ő és a szülei mesélnek.

Azt hihetnénk, ez a történet nem szól többről, minthogy adva van egy férfi, aki szexuálisan zaklat több száz sportolót, többségében fiatal lányokat vagy nőket, majd börtönbe kerül, és itt vége. De Amerikában ez ennél jóval összetettebb. Amerikában a tornászlányok szerelmesek ebbe a sportágba, Amerika pedig szerelmes beléjük. Nem véletlen, hogy a nyári bajnokságok idején az egész kontinens a tévé előtt ül, és szurkol a „szupererőt birtokló” lányoknak.

„Sokan nem beszélnek az erőről, az érzésről, ami a repülés előtt jön. Amikor az embernek hatalma van a saját teste fölött, és olyan dolgokra képes, amelyre egy átlagos ember nem” – mondja a filmben Jessica O’Beirne egykori tornász, aki ma már edzőként dolgozik.

Ezért követte hatalmas hírverés ezt az ügyet akkor, amikor napvilágot látott. Ugyanis kiderült, nem csak egy sportorvosról szól a történet.

Egy e-maillel kezdődött

Marisa Kwiatkowski, az Indianapolis Star nyomozó riportere 2016-ban épp azt igyekezett felderíteni, hogy az iskolák milyen időtávlatban jelentik a hatóságoknak a szexuális zaklatásokat, amikor az egyik forrása azt javasolta neki, ezt a kérdést kezdje el vizsgálni az USA tornászcsapatában is. A magazin újságírói, Kwiarkowski, Mark Alesia és Tim Evans 2016 augusztusában kezdtek el foglalkozni a mosolygós olimpiai csapat mindennapjaival, a bizonyítékokat pedig Steve Berta szerkesztette össze.

Gyorsan kiderült az újságírók számára, hogy a tornászcsapat vezetői nem továbbítják a szexuális visszaélésekről szóló panaszokat a rendőrség felé, pedig akkor már 54 edzővel kapcsolatban érkeztek szóbeli vádak 10 év alatt. Ekkor a volt tornász, Rachael Denhollander e-mailt küldött a magazinnak, amiben megírta, hogy valószínűleg Larry Nassar-t fedezik ezzel.

Rachael lépésén felbuzdulva két további tornász, Jessica Howard, és a 2000-es olimpiai bajnok, Jamie Dantzscher, egymástól függetlenül léptek kapcsolatba az újsággal.

„Megdöbbentünk!” – mondja Berta a filmben, mert tudták, hogy ezzel egy olyan lavinát indítottak el, ahonnan már nem lehet visszafordulni. Orvosok bevonásával elkezdték felgöngyölíteni, létezik-e olyan esetleges sportsérülés, ahol rutinszerű vizsgálat során az orvosnak vaginális vagy anális behatolás útján kell kezelést alkalmaznia. A válasz minden irányból nemleges volt.

Film az évtizedekig működő gépezetről

A két rendező, Bonni Cohen és Jon Shenk filmjének gerincét az áldozatok történetei – amelyek több száz oldalnyi vallomásra tehetők – adják. Egy olyan kultúrába engednek bepillantást, amely lehetővé tette Nassar számára, hogy büntetlenül éljen vissza a lányok és szüleik bizalmával. Egyben bemutatják, hogy a probléma nem csupán egyetlen szörnyetegre terjed ki, hanem sokkal szélesebb körre.

A pénz nyilvánvaló tényező volt az egyezményes hallgatásban. Ugyanis Steve Penny, az USA gimnasztikai elnöke prioritássá tette a jövedelmező márka védelmét a lányok megóvásával szemben, így a panaszok megfelelő, nyilvános csatornákon keresztül történő kezelése elmaradt.

Az igazi nyertese mindennek Nassar volt, főleg a kor edző sztárpárjával, Károlyi Béla és Márta irányításával szemben, akik egyszerűen csak „amerikaibbá” tették a már a Ceaușescu-rezsim alatt is kegyetlennek tartott edzési módszereiket, így dicshimnusz kíséretében vonulhattak be nyugatra, kihasználva leghíresebb „termékük”, Nadia Comăneci 1976-os olimpiai sikerét. Az amerikai lányok számára tehát tökéletes menedéket, biztonságot és támogatást jelentett a Károlyi-párossal szemben a ragadozó Nassar személye. Ő volt az egyetlen barátságos felnőtt, aki mindig mosolygott és kedves volt velük ebben az erősen korlátozott életben, így minden gyanú nélkül élhetett vissza a lányok és szüleik bizalmával és ragaszkodásával.

Többek között ezért is volt akkora visszhangja annak, amikor pillanatok alatt mindez napvilágot látott, és több mint 260 nő és lány állította a bíróság előtt Nassar bűnösségét.

Az első Tornászon kívül még számtalan dokumentumfilm szól erről a témáról. Elgondolkodtatnak mindenkit arról, hogy a gonosztevők minden erőfeszítés nélkül képesek olyan védelmi hálót kiépíteni maguk körül, amely akár évtizedeken át megbonthatatlan lehet. Számos alkalommal pedig csakis a véletlen információk vezethetnek ahhoz, hogy a bántalmazottak beszélni merjenek, és végre az igazságot lehessen látni.

Az első Tornász című filmről részletesebb elemzés olvasható a Kapcsolj egyből! weboldalon.

Amennyiben Ön, vagy valaki a környezetéből segítségre szorul, kérjük, ne habozzon! Hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot: 06-80/20-55-20. A szám a nap 24 órájában, ingyenesen, anonim hívható. Ugyanígy a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálat Szolgálat, amit a 116-123-as számon ér el. Mindezeken felül a segítségére lehet a Kapcsolj egyből! applikáció.