Jöhet a második?

Képes leszek ugyanúgy szeretni mindkét gyermekemet? Hogyan tudok két gyerekről egyszerre gondoskodni? Hogyan altassam őket, melyiket ringassam? Ilyen és ehhez hasonló félelmeket társít a képzeletünk a második gyermek érkezésével várható új helyzethez. Tovább nehezíti a döntést, hogy félünk a nehezen kezelhető testvérféltékenységtől, vagy a gyermekek korkülönbségéből adódó mindennapos konfliktusoktól.

Bár a gyermekek megszületéséről döntést hozni kizárólag a szülők joga, nekik kell átgondolniuk a döntésüket teljes felelősséggel, ajánlunk mégis ehhez néhány szempontot.

Mi befolyásolja döntéseinket gyermekvállaláskor?

Gyakran egy párkapcsolatban is nehéz egyetérteni ebben a kérdésben, hiszen az értékrendünk, a családi minták, a gyermekkori tapasztalatok igen eltérőek lehetnek. Másként gondolkodhatunk a gyermeknevelés érzelmi, anyagi nehézségeiről, terheiről.

Befolyásolhat minket a saját és a társunk munkája, mennyire sikeres életszakaszt kell feladnunk. De meghatározó lehet párunk hozzáállása az apai szerephez, mennyit vállalna az otthoni feladatokból, a gyermek körüli teendőkből. Gyermekvállalásnál fontos a nagyszülők jelenléte, segítsége is, nélkülük nehéz megvalósítani egy jól működő családot.

De azt is tudnunk kell, hogy a korábban közösen meghozott döntést gyakran felülírhatja a gyermekünk testvér iránti vágya, a mi megváltozott egészségi állapotunk, a családunk anyagi helyzete, az első gyermek nevelése során megélt örömök vagy éppen nehézségek.

Egy gyermeket akarunk, mert…

Azok, akik egy gyermeket vállalnak, leginkább arra hivatkoznak, hogy anyagilag nagyobb biztonságot, gazdagabb jövőt biztosíthatnak annak az egynek, és a ráfordított idejük is több, mint a két vagy többgyermekes szülők esetében. Tudnunk kell ugyanakkor, hogy a két vagy három gyermek vállalása anyagilag sosem jelent kétszeres, háromszoros terhet, és az idő, amit a szülők a gyermekkel töltenek, sem kétszereződik, háromszorozódik meg. Sok szempontból egy gyermek nevelése a legdrágább.

Ráadásul az első gyermeknél annyira jól szeretnénk csinálni mindent, hogy a tapasztalatlanságunk, az új szerep kihívásai szorongást okozhatnak bennünk. Akaratlanul is megfelelni vágyunk egy képzelt szülői ideálnak, amely vagy az olvasmányélményeinkből született, vagy a környezetünk elvárása. Ha jó szülői mintát kaptunk, gyermekként megtapasztalt élményekből útmutatást meríthetünk. A rossz szülői minta esetén viszont mindent megteszünk, hogy elkerüljük, illetve el ne kövessük szüleink hibáit.

A sokat emlegetett anyagi jólét sem feltétlenül előny, hátrányokat is tartogat az egykéknek. Gyermekünk szocializációjában ugyanis igen fontos, hogy megtanulja megfogalmazni, mások felé kommunikálni szükségleteit. De annak a kisgyereknek, akinek a szükségleteken túl még a meg sem fogalmazódott igényeit is kielégítik, nem lesz lehetősége elsajátítani ezt. Így később az életben, társas kapcsolataiban nehézségekbe ütközhet.

Testvérhelyzetben

A testvérek közötti „ideális” korkülönbség tekintetében nem lehet általánosítani, nincs jó vagy rossz döntés ezzel kapcsolatban. Mind a kicsi, mind a nagyobb korkülönbségnek megvannak az előnyei, hátrányai. A jó testvérkapcsolatok meghatározója sokkal inkább a családi harmónia, a szülők kapcsolata. Ha a család szeretetteljes, érzelmileg stabil, mindkét gyermeket egyformán vártuk és nincs különbségtétel kettőjük között, akkor a testvérek közötti viszony is jó lesz.

Előnyök és hátrányok:

● Kis korkülönbség

A kezdeti időszak valóban fizikailag és lelkileg is megterhelő, hisz egyszerre két kicsi gyermeket kell gondoznunk, és éjszaka sem tudjuk kipihenni magunkat. Fontos, hogy a szülőként kiszakadjunk néha ebből a káoszból!

Viszont ekkor még bennünk van a rutin, mit kell csinálni például fogzáskor vagy hasfájás esetén. Testvérféltékenység okozhat rövid ideig zavart a nagyobb gyermekünknél, akinek dühös reakciói lehetnek, vagy újra bepisil, esetleg cumisüvegből szeretne enni. Mindezek ellenére a gyermekek jól eljátszanak együtt, barátokként nőhetnek fel.

● Közepes korkülönbség

Ez a korkülönbség ideális lehet a munka és a karrier szempontjából, hiszen a két gyermek között visszamehetünk dolgozni.

Testvérféltékenység viszont gyakrabban előfordulhat. Az elsőszülött hozzászokott az osztatlan figyelemhez, így rossz néven veheti, hogy az anyukája nem tud vele akkor játszani, amikor szeretné. Érdemes, sőt fontos, hogy a nagyobb gyermeket bevonjuk a baba körüli teendőkbe (pl.: hadd énekeljen neki altatót, tolja a babakocsit). Szeretgessük őt is, amilyen gyakran csak tudjuk!

Túllépve a testvérféltékenységen a nagyobb gyermek segíti a kisebbet, sok mindenre megtanítja. Kamaszkorban a korkülönbség kiéleződhet, de felnőttkorra újra egymáshoz találnak. Nagyon fontos, hogy mindkét gyermeknek biztosítsunk elegendő énidőt, és ezt az időt csak az egyik vagy csak a másik gyermekkel töltsük.

● Nagy korkülönbség

Tény, hogy hosszú idő után újra vissza kell térni az éjszakázás, pelenkázás világába, mégis előny a számunkra, hogy beleszoktunk már a szülői szerepbe. A nagyobbik gyermek könnyebben megbarátkozik a testvérrel és azzal, hogy az édesanyja már nem csak vele foglalkozik. A „trónfosztás” érzése viszont ilyenkor is kialakulhat.

Ne essünk abba a hibába, hogy a nagy mindent tud, ő már önálló, vele már nem kell annyit foglalkozni. Vele is kell foglalkozni, csak máshogyan! A testvérek nagyobb korkülönbség esetén is összebarátkoznak. Az elsőszülött esti mesét olvas a kicsinek, bevezeti őt az élet dolgaiba (szabályokba, iskolás rendszerbe).

A nagyobbik gyermek komoly segítség lehet számunkra, azonban ne őt használjuk bébiszitterként! Fontos, hogy megmaradhasson gyermek, később pedig kamasz szerepben, ne tegyünk rá nagyobb felelősséget, mint amit az életkora és gyermeki státusza lehetővé tesz.

A gyermekut.hu oldalán gyermekpszichológusok, védőnők meglátásait olvashatjuk arról, mik befolyásolják döntéseinket egy vagy két gyermek vállalásánál, illetve összeszedték, milyen előnyökkel és hátrányokkal találkozhatunk két vagy több gyermek esetében.

(Fotó: Shutterstock)