Vagy éppen roppannak a csigolyák, különösen a hát középső, alsó szakaszán van erre esély. De jelentkezhet tartós hátfájással is: ez a fájdalom általában hirtelen kezdődik és fokozódik, ha valaki feláll, vagy járkál – teszi hozzá Varga Péter Pál gerincsebész, aki rögtön azt is jelzi: mindennek nem kell törvényszerűen bekövetkeznie.  

Aki sportol, aktív életet él, valamint kalciumban, rostokban és vitaminokban gazdag ételeket fogyaszt, továbbá odafigyel a mentális jólétére, az megőrizheti csontjai egészségét.  

– Például a nyolcvanéveseket kifejezetten arra biztatjuk – mondja a sebész –, hogy jobb híján álljanak fel és üljenek vissza a székükbe egymás után 10-15-ször és ezt napközben ismételjék meg, ahányszor csak eszükbe jut. Ha ezt megteszik, már sokat tettek azért, hogy elkerüljék a combnyaktörést.

A csont sűrűségét, szilárdságát a benne lévő ásványi sók, a kalcium és a foszfor adja. A csontsűrűség megőrzéséhez az ásványi anyagok megléte mellett kellő mennyiségben kell termelődnie bizonyos hormonoknak (például mellékpajzsmirigy-hormon, növekedési hormon, kalcitonin, ösztrogén, tesztoszteron). Továbbá szükség van elegendő D-vitaminra is. 

A csontsejtek folyamatosan lebomlanak és újraépülnek – ez a változás az egészséges csontokban szinte állandó. Mivel több csont képződik, mint amennyi felszívódik, fiatalkorban a csontok sűrűsége egyre nő, 30 éves korban van a csúcsán, ezt követően pedig már csökken.

Varga Péter Pál tapasztalatai szerint, ahogy az emberek idősödnek, törvényszerűen hagyják abba az aktív mozgást és ezzel nemcsak a csontjaik gyors leépülését segítik, hanem az izmaikét is. Viszont, ha kevés az izom, az visszaveti a mozgásigényt is. Miután az izomzat nagyon fontos élettani folyamatokban vesz részt, az elvesztése további kellemetlenségekhez is vezet. Romlik a májműködés, a cukoranyagcsere is. A csontritkulás és az izomvesztés majdhogynem kéz a kézben jár. Varga Péter Pál szerint ezért is nagyon fontos, hogy az idősödő emberek fizikailag aktív életet éljenek.  

A nők és a férfiak is a negyvenes éveik derekán lépnek be a veszélyzónába. Ekkor kezd akadozni szervezetükben a csontjaik erejét védő ösztrogén, illetve a tesztoszteron termelődése. A menopauza idején a hormonterápiában nem részesülők akár három év alatt elveszíthetik csonttömegük harmadát.  A nemi hormonok kiesése körüli változások szinte kiszippantják a kalciumot a csontból.  

A D-vitamin pótlása az egész életünkben azért is nagyon fontos, hogy a csontanyagcsere ne károsodjon. A combnyaktöröttek gyakorlatilag 100 százaléka súlyosan D-vitamin hiányos, a műtét után ágyba kerülnek, ahonnan nyilván nem mennek ki a napra, így még súlyosabbá válik a D-vitamin hiányuk. A következmény csontfájdalom, izomgyengeség, tehát a beteg még kevésbé tud felkelni, mozogni. Azaz egy ördögi kör alakul ki. Ezt meg lehetne szakítani úgy, hogy ha D-vitamint adnak az időseknek. Ezzel sok ezrük életét lehetne megmenteni. Egészségügyi-közgazdasági számítások szerint, ha Magyarországon nem lennének D-vitamin-hiányosak az emberek, mintegy 250 milliárd forintot lehetne évente spórolni azáltal, hogy számos betegség kezelésére nem kellene költeni.    

Csontritkulást okozhatnak gyógyszerek, kortikoszteroidok, altatók, egyes görcsoldók is, de a túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás is ronthatja a csontok egészségét.                          

Ha a csontritkulás már kialakult, akkor a teherviselő csontokat érinti a legsúlyosabban, mint például a combnyak, a medencecsont vagy a gerinccsigolyák. Az oszteoporózisban gyakoriak a mikrotörések, ekkor a csont oszloprendszerében – ami a csontok belsejében az erőátvitelt és a teherviselést biztosítja – történnek kisebb-nagyobb törések, roppanások.

– Ez leginkább a csigolyákra jellemző. Ha például egy 80 éves ember gerincét megnézzük – mondja Varga Péter Pál –, abban mindig találunk valamennyi oszteoporózist, és mindig találunk néhány csigolyát, amiben már vannak mikrotörések.

Ha a csontok meggyengülnek, az erőátvitelben érintett területek válnak törékennyé, például a combnyak, ahol a test súlya a medencéről a csípőízületen keresztül tevődik át az alsó végtagra. Ennek a legsérülékenyebb pontja a combfej és a combcsont közötti összeköttetés, a combnyak. Ha egy porotikus csontú embert fellöknek vagy akár magától elesik, és ráesik a csípőjére, bizonyos, hogy combnyaktörést szenved, mert ezen a ponton az ő csontja nem teherbíró, tehát nem viseli el a mechanikai traumákat. Idősebb korban a létrára mászás, cseresznyeszedés okoz leggyakrabban combnyak- és csigolyatöréseket. A csontritkulásos emberekre nagy veszélyt jelentenek a csúszós utak is. Amint ez az időszak beköszönt, a traumatológiákra megérkeznek a csuklótöröttek. Az oszteoporotikus törések között ugyanis ez áll a harmadik helyen Magyarországon.