Még mielőtt alaposan körbejártuk a kiégés (burnout) témakörét, egy személyes kérdéssel kezdtem a beszélgetést. Felettébb érdekelt ugyanis, hogy vajon Velez Csaba miért éppen ezt a betegséget választotta a fő szakterületének.

– Magyarországon 2012 előtt kevesen foglalkoztak hangsúlyosan ezzel a témával, engem viszont kifejezetten érdekelt, ezért „karoltam fel” – kezdi a szakember. – Egy rendkívül összetett, ugyanakkor egy nagyon érdekes problémáról van szó, amelynek a kezelésében igen látványos javulást lehet elérni a klienseknél. 2012-től kezdve foglalkozom a kiégéssel kiemelten, ez a fő csapásiránya a munkámnak, és 2013 óta tartok tréningeket, előadásokat ebben a témában szerte az országban. Ráadásul sajnos úgy alakult, hogy a saját személyiségemben is „kódolva volt” a kiégés, úgyhogy 2016-ban én is megjártam a hadak útját: az az évem a regenerációról, a saját problémám kezeléséről szólt. Az akkor szerzett személyes tapasztalataimat igyekszem beépíteni a munkámba.

Bármelyik szakmában előfordulhat

Velez Csaba elmondása szerint, noha ez a jelenség régóta létezik, csak az utóbbi évtizedekben kezdtek komolyabban foglalkozni vele.

– A kiégés fogalmát először 1974-ben Herbert Freudenberger német származású amerikai pszichoanalitikus írta le – magyarázza a pszichológus. – Akkoriban ezt a szindrómát a szociális, egészségügyi szektorban dolgozókat, pl. orvosokat, ápolókat, mentősöket érintő jelenségként azonosították. A későbbiekben a segítő foglalkozásúak körét kibővítették, és megállapították, hogy a kiégés elsősorban azokat veszélyezteti, akik a munkájuk jellegéből adódóan naponta foglalkoznak emberekkel (pl. értékesítők, ügyfélszolgálatosok, orvosok, ápolók, pedagógusok). Mára a burnout népbetegséggé vált, bármelyik szakmában előfordulhat, ehhez képest a kelleténél sokkal kevesebben fordulnak szakemberhez. Egyrészt az emberek nem ismerik fel a problémát, másrészt, ha fel is ismerik, nem foglalkoznak vele. Vagy, ha foglalkoznak, akkor sem a kellő mélységben. Ami nagy öröm számunkra, hogy a nagyvállalatok/multik egyre inkább belátták, hogy létezik ez a probléma, és a humán erőforrás szakemberek rájöttek arra, hogy a kiégés megfelelő tréningekkel hatékonyan kezelhető.

Már hivatalosan is betegség

A szakértő azt is hozzáteszi: ez a rendkívül bonyolult tünetegyüttes a civizált, modern társadalmak rákfenéje. A kiégés-szindrómát 2019 óta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalosan is a betegségek között tartja számon.

– Kialakulása elsődlegesen a termelés hiányára és ezáltal a munkánk sikerességének a mérhetetlenségére vezethető vissza – vélekedik Velez Csaba. – Mostanra ugyanis jócskán eltávolodtunk a termeléstől: mindenki rohan be az irodába, mindenki csak szellemi munkát hajlandó végezni. Régen egy tervezőmérnök, például, aktívan részt vett a „termelésben”, és a nap végén a kezébe vehette a produktumot, vagyis a papírt, amelyiken megtervezte az adott feladatot. Ezzel szemben ma beírja a szükséges adatokat a számítógépbe, aztán a nap nagy részét különböző értekezleteken tölti, miközben az elvégzett munkájának nincs kézzelfogható eredménye, ami hosszú távon csökkentheti a munkavállaló hasznosság- és elégedettségérzetét.

Égés nélkül nincsen kiégés

A pszichológus lerántja a leplet a témával kapcsolatos talán legnagyobb tévhitről, miszerint a burnout szindróma kevésbé érinti azokat, akik a hobbijuknak tekintik a szakmájukat.

– Pont, hogy azok a legveszélyeztetettebbek, akik élnek-halnak a munkájukért – szögezi le Velez Csaba. – Merthogy égés nélkül nincsen kiégés. Azt szoktam mondani, hogy kiégni csak az tud, aki korábban már égett. A problémát a munkához való hozzáállásunk okozza, hiszen azt, aki „csak” becsülettel elvégzi vagy éppen kötelező jelleggel letudja a munkáját, szinte bizonyosan nem veszélyezteti ez a szindróma. Ellentétben azzal, aki a szakmájában teljesedik ki, és akinek emiatt a magánéletére kevesebb energia jut. Utóbbira az „azért élek, hogy dolgozzak” attitűd a jellemző, pedig éppen fordítva lenne helyes: azért dolgozom, hogy éljek, és legyen miből töltekezni.

A cinizmus különösen árulkodó lehet

A szakember hosszasan sorolja a kiégés jellemző mentális és pszichés tüneteit: fizikai-érzelmi-szellemi kimerülés, fásultság, a céltalanság érzése, a feladatok elvégzéséhez szükséges energia hiánya, csökkenő szakmai hatékonyság…

– A burnout jól megragadható, ha odafigyelünk a változásokra – teszi hozzá Velez Csaba. – Nemrég még égtünk a vágytól, hogy dolgozhassunk, mostanra viszont elveszett a kezdeti lendület. A munkánkkal kapcsolatos pozitív érzelmek negatívba csaptak át, és néhány hónap alatt az addig jellemzően „túlpörgő”, mindig megbízható és folyamatosan kihívásokat hajkurászó munkatársból a munkahelyéről már-már menekülő kollégává váltunk. Ha fásultan, kedvetlenül járunk be dolgozni, az éppúgy klasszikus kiégés-tünet, mint az, amikor már vasárnap reggel rosszul érezzük magunkat attól, hogy hétfőn dolgozni kell menni.

A pszichológus arra is rámutat: a kiégést sokszor a környezet jelzi vissza, akik külső szemlélőként tisztábban látják, hogy valami nincs rendben velünk.

– Különösen árulkodó lehet például a cinizmus. Ha korábban nem volt jellemző ránk a cinikus hozzáállás, de az utóbbi hónapokban nagyon erősen az lett, akkor borítékolható, hogy a kiégéssel állunk szemben. Vagy, ha a szociális hálónkat elkezdjük tudatosan leépíteni, és helyette a teljes befelé fordulást választjuk, az is több mint gyanús jelzés. Emellett, a kiégés gyakran jár együtt fizikai tünetekkel, emésztőrendszeri panaszokkal, fejfájással, ízületi fájdalommal, alvászavarral és krónikus fáradtsággal.

Hasonlít a depresszióra

A pszichológus azt is megjegyzi: a kiégés és a depresszió tünetei 80 százalékban megegyeznek, ezért is rendkívül nehéz megkülönböztetni őket.

– A depressziót jellemzően valamilyen magánéleti történés, például párkapcsolati krízis vagy a munkahely elvesztése váltja ki – jegyzi meg a szakember. – Ennél a betegségnél általában jelen van valamilyen gyászfolyamat vagy veszteségélmény, ami belülről indul és kifelé halad, majd átveszi az irányítást az életünk és a végén már a munkánk felett is. A kiégés ezzel szemben kívülről halad befelé: a burnout esetén a legtöbb probléma a végzett munkával, a munkakörnyezettel kapcsolatos, a betegség csak később tör be a magánéletünkbe.

Több fázisa létezik

A szindróma kialakulásának, vagyis a kiégéshez vezető útnak több szakasza van.

– Az idealizmus fázisát a legegyszerűbb egy pályakezdővel szemléltetni, aki bekerül egy multihoz, ahol hatalmas lendülettel veti bele magát a munkába, jellemzően túlvállalja magát – említ egy példát a pszichológus. –Ez egy nagyon erős aktivitási fázis: ez maga az égés állapota. Innen csúszunk át a realizmus szakaszába, amikor is már a helyükre, illetve egyensúlyba kerülnek a dolgok. Ha ez a „fokozat” tartósan üzemeltethető lenne, az egy ideális állapot lehetne, de mivel kiégésről beszélünk, itt is akadnak „túlkapások”, amelyek tovább sodornak bennünket. Ezután jön a stagnálás fázisa, ahol már elértünk egy bizonyos plafont: amikor már nem olyan szép minden, mint a kezdet kezdetén. Itt már megjelenik a frusztráció, a rossz közérzet, a monotónia, már nem emelkedik a munkánk hatékonysága, és a lelkesedésünk is alábbhagy.

Amikor már semmi sem jó

– A negyedik lépcsőnél, a frusztráció fázisában a munkával kapcsolatban már a negatív élmények dominálnak, a túlhajtás, a mentális fáradtság mellett már fizikai tünetek is tetten érhetők. Már egyre nehezebben találunk energiát a munkavégzéshez – sorolja az utolsó előtti szakasz jellemzőit a szakember. – Ilyenkor egyre nagyobb bizonyítási kényszer lesz úrrá rajtunk, aminek következtében a társas kapcsolataink fokozatosan háttérbe szorulhatnak, mert az életünk túlnyomó részét a munka teszi ki, és emiatt feltöltődni sem tudunk. Míg végül az apátia fázisában már jó eséllyel megjelennek a súlyosabb betegségek. Ebben a szakaszban tulajdonképpen már „semmi se jó”, és esélyét sem látjuk annak, hogy a közeljövőben pozitív irányban változzon a helyzet. Ez már egy nagyon nehezen visszafordítható állapot, mert ez maga a kiégés-szindróma!

Merjünk segítséget kérni!

– Az üzenetem mindenki számára az, hogy a burnout-on lehet segíteni – hangsúlyozza Velez Csaba. – Ugyanakkor fontos, hogy tudjuk azt is: a kezeletlen kiégés és az öngyilkossági hajlam kialakulása között ok-okozati összefüggés van, és ezt komolyan kell venni. Merjünk segítséget kérni! Minél korábbi stádiumban azonosítjuk a bajt, annál könnyebben gyógyítható. A betegség kezelése abszolút személyre szabott, és 3-6 hónapig is eltarthat, attól függően, ki milyen gyorsan/könnyen képes megváltozni és változtatni a körülményeken. A burnout gyógyításánál sok apró hozzáállásbeli változtatást kell véghez vinnünk a végső sikerhez, amiben nagy segítséget nyújthat a pszichológus szakember.

Törekedjünk az egyensúlyra!

Velez Csaba szerint kellő tudatossággal és odafigyeléssel megelőzhetjük a kiégés kialakulását.

– Ha elég időt szentelünk a családunknak, a barátainknak, és ha megfelelően ápoljuk a szociális kapcsolatainkat, azzal sokat tehetünk a prevencióért. Fontos, hogy biztosítunk magunknak időt azokra a tevékenységekre, amiket igazán szeretünk, és amik feltöltenek. Szervezzünk magunknak és szeretteinknek minél több minőségi programot, amikben igazán ki tudunk kapcsolódni. Keressünk magunknak olyan hobbit, amiben örömünket leljük és amiben tudunk fejlődni. Emellett sportoljunk aktívan: a rendszeres testmozgás egyébként a szindróma kezelésében is elengedhetetlen. Ha tudatosan törekszünk arra, hogy fenntartsunk valamiféle egyensúlyt a munkánk és a magánéletünk között, akkor jó eséllyel megelőzhetjük, hogy elérjen bennünket a kiégés.