Mit gondol társadalmunk a munkát vállaló kismamáról?

Hazánkban még mindig főként az a szemlélet dominál, hogy a nők az otthoni munkákat és a gyermekgondozás körüli feladatokat végezzék elsősorban, a férfiak pedig a család gazdasági stabilitásának megteremtésével foglalkozzanak – derül ki a felmérésekből. Ez az elvárás nagy terhet ró a munkát vállaló édesanyákra, különösen, ha igazán fontosnak tartják – a gyermeknevelés mellett – a munkahelyi karrierjüket is. Szerencsére az apa szerepének jelentősége és részvétele a család mindennapjaiban ma már egyre elfogadottabb, ezzel együtt az a nézet is, hogy a család és a karrier összeegyeztethető egymással.

Mire számíthat az édesanya, ha munkát vállal?

Amikor a család úgy dönt, hogy az édesanya újra munkába áll, akkor egy lelkileg sem könnyű időszak elé néznek. Azok az édesanyák, akik háromévesnél kisebb gyermek mellől mennek vissza dolgozni, a felmérések szerint ezt legtöbbször kényszerűségből teszik. Vagy anyagi helyzetük miatt döntenek így, vagy a munkahelyi nyomásnak engednek, esetleg mindkettő egyszerre. Ilyenkor az elhatározás súlya nehezedik az anyára, és nagyon sok kérdést kell fontolóra vennie: „Mi a legjobb megoldás a gyermekem számára? Mi a legkedvezőbb lépés saját karrierem szempontjából? Megengedhetem-e magamnak, hogy mégis otthon maradjak? Ki gondoskodik a gyermekemről, ha visszamegyek dolgozni?” A munka és a család közötti helyes egyensúly ugyanakkor megteremthető, főleg a partner, valamint a szűkebb és tágabb környezet teljes támogatásával.

Az anyák többsége ugyan lelkesen néz elébe a munkának, de általában ellentétes érzésekkel. Örülnek a felnőtt társaságnak, de szoronghatnak az új kihívások miatt. Elvárják tőlük, sőt ők is önmaguktól, hogy egyszerre helyt álljanak a munkahelyen, otthon, és gyermekükkel is foglalkozzanak. Ez az új helyzet minden családi támogatás mellett is számukra a legnehezebb, elsősorban rájuk ró nagyobb terheket.

De a változás több feladatot hárít az édesapákra is, nemcsak a háztartási munkákban, hanem a gyermekek körüli teendőkben is. Nekik kell a kicsit hazavinni a bölcsődéből vagy az óvodából, esetleg bevásárolni. Akik eddig is megosztották a háztartás feladatait, valamivel könnyebben koordinálják és fogadják el az új helyzetet.

A munkába állás tovább nehezíti az édesanya helyzetét, ha arra kényszerül, hogy kisgyermekét bölcsődébe, óvodába szoktassa, mert nincs nagymama, más családtag, aki vállalná a gyermekvigyázást. Különösen nehéz, ha nincs is felkészülve a gyermek elengedésére. Sokat segíthet, ha ehhez elegendő idő áll rendelkezésükre. Szerencsére egyre több helyen már gyakorlattá vált a gyermek és az anya igényeit egyaránt figyelembe vevő intézményi beszoktatás.

A későbbiekben problémát jelenthet még az is, hogy a közösségbe járó gyermek gyakrabban megbetegszik. Ha nincs nagyszülői segítség – hisz sokszor még ők maguk is dolgoznak –, az édesanya időnként kimarad a munkahelyéről, amit a munkatársak és a főnökök nem néznek jó szemmel. A dolgozó anyák, főként, ha nincs segítségük, a felmérések szerint sokkal gyakrabban viszik betegen a gyermeküket bölcsődébe, óvodába. Ez természetesen sem a gyermeknek, sem a közösségnek nem jó, így ez gyakori konfliktusforrássá válik a kisgyermeknevelők, az óvodapedagógusok és a szülők között. Mindezek miatt állandósulhatnak a szerepkonfliktusok, és úgy érezheti az anya, hogy sehol nem tud igazán megfelelni.

Kihez fordulhatunk segítségért?

Általánosságban elmondható, hogy az édesanya munkába állása az egész család számára kihívást jelent. A helyzet azonban megfelelő szervezéssel és támogatással zökkenőmentesebbé tehető. Amennyiben egyedül mégsem nem tudnak megbirkózni ezekkel a kihívásokkal együtt járó érzelmi, kapcsolati, pszichikai terhekkel, akkor érdemes szakember, elsősorban pár- és családterapeuta segítségét kérni.