Persze nem biztos, hogy ez egyértelműen rossz életfelfogás, mégsem érdemes lemondani a megújulásról, a szokatlan frissességgel ható erejéről, a kockázatvállalás leküzdésekor érzett sikerélményről. Érdemes gyakorolni a pozitív hozzáállást, az igent mondást az életünkben: apró helyzetektől a hosszú távú döntésekig merjünk bevállalósak lenni! És ez nem azt jelenti, hogy mindig a járatlan utat kell választanunk! Arról van szó, hogy az új lehetőség keresése és kihasználása – a megszokott egyszerűsége helyett – kinyithat számunkra egy új világot.

Persze fiatalon még könnyű…!

Szeretjük, hogy kiszámíthatóvá válik az életünk.

… mert akkor az ember valamiért bátrabb. Akkor még merünk ismeretlen helyekre új társasággal utazni, nyugodtan vágunk bele az éjszakába, mert hisszük, hogy a kialvatlanság ellenére másnap jól leszünk. Merünk nagyokat csavarogni, táncházba menni, ösztöndíjpályázatot beadni, nagyokat álmodni. Égünk a vágytól, hogy tapasztalatokat szerezzünk, új embereket ismerjünk meg, szokatlan helyzetekbe keveredjünk. És boldogságot ad, hogy mindezt megélhetjük. Lazán elindulunk egy lapos hátizsákkal kempingezni, nem gondoljuk ki napokkal előre, mit, hol és mennyiből tudunk ebédelni, az idő pedig nem ellenségünk, csupán egy iránymutató. Aztán, ahogy telnek az évek, és változnak az életállapotok, szép lassan bekuckózunk a megszokottba. Szeretjük, hogy kiszámíthatóvá válik az életünk, heti terveket készítünk magunknak, amibe semmi rendkívüli nem fér, de nem is vágyunk rá, hogy beférjen. Éljük a szülői, a munkahelyi, a nagycsaládi szerepeket, és bár egy-egy utazást megengedünk magunknak, mindenképpen olyan helyre megyünk, ami a szokásos kényelmünket szolgálja. Nem, nem akarunk kockáztatni.

Biztos, hogy jó a biztos?

Ösztönösen szeretjük a biztonságot, minden tekintetben, hiszen a rutin kényelmes. Ráadásul a szokásos követésével nem kísértenek a kérdések: „Mi van, ha nem sikerül? És ha nem tetszik majd? Mi lesz, ha közben elveszítek valamit a meglévőből?” Eltarthat egy ideig, amíg ráeszmélünk: nem biztos, hogy kielégítő, ha az életünk kiszámítható, biztonságot és komfortzónát kereső, már-már egysíkú. Arról nem is beszélve, hogy közben az önértékelésünk, önbizalmunk egyre messzebb kerül tőlünk… Mert tényleg jó, ha egy kitaposott ösvényen haladhatunk, de ha ez elhagyhatatlanul mély keréknyommá alakul, akkor valamin bizony változtatni kell. - Sokszor jó elsüppedni az “úszunk az árral” szemléletben, és ez lehet annyira stabil, nyugodt és kényelmes, hogy észre sem vesszük, mennyire megszoktuk már ezt a helyzetet – magyarázza Horoszné Gulyás Margit coach, az M-Coaching tanácsadója. – A nagy biztonságunkban szép lassan elkényelmesedünk, mert egy bizonyos határon túl nem engedjük mozdulni önmagunkat. Ezzel lényegében korlátokat állítunk fel saját magunknak... De nem kell elkeseredni, alapvető emberi tulajdonság, hogy szeretünk a komfortzónában maradni! Ilyenkor jó, ha a család és a barátok ki tudnak ráncigálni minket ennek béklyójából, rosszabb esetben a folyamatos önsajnálatból. Persze még jobb, ha mi magunk vesszük észre, hogy valamiért már nem érezzük jól magunkat a bőrünkben – ez már az első lépés a pozitív életszemlélet irányába.

Az IGEN csodálatos világa

Bármelyikünkből előhívható ez a típus, csak önismeret, kitartás, és célok kellenek hozzá.

Biztosan mindannyian ismerünk olyan embert, aki mindig mosolygósan nézi a világot. Akármi történik vele, próbálja a válság pozitív oldalát keresni, azonnal megoldásokon gondolkodik ahelyett, hogy a miérteken rágná magát. Ő a tipikus „igen-ember”, tettre kész, álmokkal teli, nyitott és rugalmas. A folyamatos új impulzusoknak köszönhetően kiteljesedve érzi magát, az életét pedig örömtelinek. De miért is érezne másképp, hiszen életfelfogása: „minden jó úgy, ahogy van, az élet szép, új és csodás dolgok várnak még rám”. A life coach szerint ez nem azt jelenti, hogy az „igen-embert” nem érinti semmilyen válság, és a mosoly már szinte az arcára fagyott. Ő is átéli a negatív érzelmek széles skáláját, de ennek ellenére fel tud állni, mert vannak energiatartalékai és céljai, és tudja, miért érdemes újrakezdeni. Margó azt mondja, a jó hír az, hogy bármelyikünkből előhívható ez a típus, csak önismeret, kitartás, és célok kellenek hozzá. Kizárólag rajtunk múlik, hogy miként viszonyulunk a próbatételekhez és az újdonságokhoz, amelyek elé az élet nap mint nap állít bennünket!

Hogyan legyünk „igen-emberek”?

Mondjunk igent a felmerülő újdonságokra, hogy fejlődhessünk, hogy felfedezhessük és megismerhessük önmagunkat, hogy új tudásra és ismeretekre tegyünk szert!

A coach szerint mindenki másként tudja elérni önmaga számára a boldogságot, mert a feszültségek oldására egyéni módszereink vannak. Egyesek a sportra esküsznek, mások az elmélyülést választják, imádkoznak, elmennek jógázni, meditálni. Van, aki a természetben találja meg a békét, de a könyvtár, a baráti beszélgetések, az utazás, egy jó film is segíthet megnyugtatni önmagunkat. Céljaink felállításával, egyéni lehetőségeink megtalálásával biztonságérzetünk növekszik, ezáltal kiegyensúlyozottabbak lehetünk – ha ez nehézséget okoz, érdemes pszichológus vagy coach segítségét kérni. A szakember biztat: vállaljunk új kihívásokat, akarjunk új tapasztalatokat szerezni! Mondjunk igent a felmerülő újdonságokra, hogy fejlődhessünk, hogy felfedezhessük és megismerhessük önmagunkat, hogy új tudásra és ismeretekre tegyünk szert! Számos kutatás bizonyítja, hogy egy sor testi és pszichés betegséget meg lehet előzni a testi-lelki frissesség fenntartásával. De van élet a rejtvényfejtésen túl is! Kezdjünk neki a hobbinak, amiről olyan régóta csak álmodunk, utazzunk el olyan helyre, ahol még nem voltunk, vállaljuk az újrasportolás miatti izomlázat, és higgyük el, tudunk még új barátságokat kötni! Kezdetben csak apróbb, heti céljaink legyenek, majd ha ezeket sikerül elérni, nagyobb önbizalommal, és még nagyobb lelkesedéssel indulhatunk neki a következő lehetőségeknek. Közhely, hogy egyik dolog hozza magával a másikat, mégis igaz: ha bátrabban és pozitívabban állunk az élethez, rövid időn belül kitárul a világ! Nyitottabbá és barátságosabbá válik minden, ráadásul idővel olyan tevékenységekre és vágyak teljesítésére is sort keríthetünk, amikről már régen lemondtunk… Mert tényleg érdemes igent mondani!


(kép: shutterstock)