Digitális kamaszok az offline nyárban

Szülőként mit tehetünk azért, hogy az elmúlt hónapokban számítógép elé kényszerített gyermekeinket „visszakapjuk”, ha elmúlt az egészségügyi vészhelyzet?

– Ha a szülők úgy érzik, túl sokat használja a digitális eszközöket a gyermekük, azt szoktam tanácsolni, kezdjenek el beszélgetni erről a gyerekkel, hogy kiderüljön, mit szeretnének a szülők, mit a gyerekek, ezután lehet megkeresni a középutat. Fontos, hogy a gyerek megérezze, a szülők nem a számítógép és a digitális eszközök használata ellen vannak, csupán azok túlzott használatát szeretnék tiltani. A kamaszokkal lehet erről beszélni, a kisiskolásoknál pedig az segít, ha olyan alternatív programokat találnak a szülők, amikről tudják, hogy a gyerekek szeretni fogják. Ezek segíteni fognak abban, hogy a gyermek visszataláljon a valódi élmények megéléséhez.

Elég kizökkenteni őket, vagy hosszútávú manőverezésre lesz szükség?

– A gyerekek a karanténhelyzet hatására rutinosakká váltak az online világban, azok is megismerkedtek vele, akik azelőtt nem nagyon voltak benne járatosak, így nem gondolom, hogy minden ugyanolyan lesz, mint azelőtt. Azt azonban talán el lehet kerülni, hogy túlzásba essenek, ha mindenki számára jól érzékelhető kereteket szabunk. A szülők most nincsenek könnyű helyzetben, hiszen az iskola kinyitotta a digitális világ ajtaját, akár a szülők szándéka ellenére, és most be kell zárni ezt az ajtót legalább annyira, hogy mindenki számára elviselhető legyen a helyzet. Kamaszoknál ez a kérdés azért nehezebb, mert ők már eleve használják a digitális eszközöket és mert az egymáshoz kapcsolódás lételemük. Most, hogy még mindig nincsenek nagy fesztiválok, közös találkozási pontok, el tudom képzelni, hogy az online kapcsolattartás erősebben megmarad, de fontos, hogy együtt próbáljunk meg határokat szabni.

Ideálisan mikor kéne ezt az ajtót először megnyitni a gyermekeink előtt?

– Osztom azt a véleményt, amit általában a szakemberek: akkor adjuk oda a gyerekeknek először az online eszközöket, amikor már értik, mi történik bennük. Ez nem az óvodás és nem is az alsós korszak, inkább a felsős és aztán majd a serdülő kor. Akkor már el tudják választani a valóságot a fantáziától, a virtuális világtól. Óvodáskorban ez a kettő még nagyon összemosódik és nem jó, ha az online élmények is beépülnek a fantáziába. Mivel a szülők használják ezeket az eszközöket, a gyerekekben természetes kíváncsiság ébred, amit nyugodtan ki lehet elégíteni azzal, hogy megmutatjuk, elmagyarázzuk, mire valók ezek az eszközök. De azt, hogy mikor kezdheti el használni és milyen mértékben, tegyük attól függővé, hogy kialakultak-e már a használathoz szükséges gondolkodási és szociális készségei. A legtöbb gond abból adódik, hogy sok szülő nem ennyire tudatos és megengedi a gyerekének a kütyük igény szerinti használatát, aminek következtében egy osztályközösségben könnyen szociális elvárássá válik, hogy a gyerek „képben legyen”. Ilyen helyzetben nehezebb lesz egy olyan gyereknek, akinek a szülei tudatosabban kezelik a digitális eszközök használatát. Fontos, hogy erről tudjunk beszélni a gyermekünkkel. Úgy gondolom, nagyon jó vezérelv, hogy addig nincs baj, amíg a digitális eszközök használata vagy a számítógépes játék egy a sok szórakozási forma közül. Gond akkor lesz, ha kizárólagossá kezd válni.

A függővé válás bárkit fenyeget, vagy alkati kérdés, hogy rabja lesz-e valaki a kütyüknek?

„a szülővel való kapcsolat az egyetlen olyan nem digitális kapcsolat, ami nem felbontható”

– A digitális játékok és az online világ mindenkire beszippantó erővel hat, de nyilván vannak olyan alkati vagy szociális tényezők, családi kapcsolatok, amelyek segítik a túlzott használat kialakulását. Tény, hogy ezek a játékok nagyon izgalmasak, épp ez a lényegük. Ugyanakkor én azt vallom: amögött, ha valaki túlzottan sokat használja őket, biztosan valami deficit áll. A szülőnek ilyen esetekben az a feladata, hogy megpróbálja megérteni, mi az, amit a gyermeke a való világban nem tud elérni és ezért az online térben keresi rá a megoldást. A siker? Az, hogy sokan ismerik? Ott bátrabban tud a társaihoz közeledni? Ahhoz, hogy megértsük ezt, bele kell kukkantanunk az online világba és nyitottnak kell lennünk arra, hogy meglássuk azt, amit gyermekünk szeret benne. Jó, ha szem előtt tartjuk, a szülővel való kapcsolat az egyetlen olyan nem digitális kapcsolat, ami nem felbontható. Ezen mindig lehet javítani, a bizalmat bármilyen korban el lehet kezdeni építeni. Egy serdülő nagyon sokat hullámzik, hol felnőttként, hol csecsemőként viselkedik, és ezt nagyon nehéz követni a szülőknek, de a feladatuk az, hogy a valóságot közvetítsék feléjük.

Az ön megoldási képletei szinte kivétel nélkül olyan kapcsolatot feltételeznek, amelyben a szülő partnerként kezeli a gyermekét. Mennyire jellemző ez a valóságban?

– Nem jellemző, hogy a szülők partnernek tekintik a gyermeket. A kamaszkor előtt sokkal könnyebb irányítani egy gyermeket, hiszen szófogadóbb, mert legtöbbször jónak fogadja el azt, amit a szülő jónak lát. A kamaszkorral megjelenik a saját vélemény, ami lehet, hogy nem a realitást közvetíti, de akkor is van. Amikor a serdülőkor elején a szülők már nem tudnak úgy hatni a gyerekre, mint korábban, sokszor futnak bele abba, hogy továbbra is erőből akarják megoldani a helyzetet, és nem veszik észre, hogy ezzel csak még nagyobb ellenállást provokálnak. Ha ez sokáig fennáll, előfordulhat, hogy már a kommunikáció is nehézzé válik. Ilyenkor vissza kell lépni, és fel kell építeni egy olyan kapcsolatot, amelyben a gyerek megérti, hogy a szülőnek is vannak igényei, és ha segít ezek megvalósulásában, akkor a szülő is segít az ő vágyainak kiteljesedésében. Az együttműködés kialakítása a legfontosabb.

Mit kezdhetünk a kütyümegvonás által kiváltott agresszióval?

– Ha már rendszeres az agresszív viselkedés, azt szoktuk tanácsolni, hogy a család forduljon szakemberhez, de ha csak néha-néha fordul elő, el lehet magyarázni a gyereknek, mit vált ki a viselkedésével. Azonban ez is csak akkor működik, ha fennáll a bizalom egy kapcsolatban. Amennyiben ez hiányzik, első lépésként nem az eszközök szabályozásában kell megoldást találni, hanem a bizalomteljes kapcsolatot kell kialakítani.

(fotó: Shutterstock, privát)