Egyszer császár, mindig császár? 2. rész

Veszélyes önzőség, bizonyítási kényszer, a természetes szülés(élmény) túlmisztifikálása, a szülészorvosok megkérdőjelezése – íme, néhány azokból a reakciókból, amelyek rendszeresen felmerülnek, amikor egy kismama felveti, hogy korábbi császármetszése után hüvelyi úton szülne. A Vaginal Birth After Cesarean-nel (császármetszés utáni hüvelyi szüléssel), vagyis a VBAC-kel kapcsolatos tudnivalók eddig korlátozottan voltak hozzáférhetők. Óvári Enikő egy magas császárarányú fővárosi kórházban szülte mindkét lányát, a nagyobbat még sürgősségi császárral, a kisebbet azonban hüvelyi úton. Az újságíró, közgazdász, dúla a saját tapasztalatai után állította össze az első hazai VBAC-kézikönyvet a császármetszés utáni hüvelyi szüléshez szükséges tudnivalókról.  

Miből adódik a VBAC-kel szembeni ellenállás? Fals információkból, félelemből?  

– Több VBAC-támogató szülész-nőgyógyász elmondása szerint emögött elsősorban az ismeretlentől való félelem áll. Azt szokták mondani, hogy indokolatlan császármetszésért még nem nagyon pereltek, viszont, ha nem időben végeztek el császármetszést, és abból súlyos probléma lett, azért már igen. Nagyon sok orvos inkább biztonság párti, defenzív lett. Van egy jó adag kockázatkerülés is, pedig a hegszétválás esélye nagyon minimális, 0,5 százalékos. Beégett a laikus és a szakmai köztudatba is „az egyszer császár mindig császár” téves elve, és elég sok hazai intézményben emiatt nem is nagyon találkoznak VBAC-kel az orvosok.  

Pedig minden szülés egyedi eset

– Valóban, minden várandósság más és más, mégis az a tapasztalat, hogy a VBAC sikere nagyban függ attól, hogy maga a kismama felkészül-e erre. Ha szeretné megpróbálni, magának kell utánajárnia sok mindennek. Ugyanakkor sok kismama elfogadja, hogy császármetszés után csakis így születhet a következő baba is. Sokan mondják, hogy bárcsak hamarabb írtam volna meg ezt a könyvet, mert akkor biztos megpróbálták volna, de így szóba sem került, mert ezzel a lehetőséggel nem is találkoztak. Az is rendben van, ha valaki úgy fogadja el az újabb császárt, hogy az egy információn alapuló döntés, vagyis mérlegeli a VBAC-et is.  Általában előszeretettel hangsúlyozzák azonban az intézmények részéről is a hegszétválást, mint kockázatot. Ugyanakkor a másik oldal – egy újabb császármetszés kockázatai – valahogy nem kerül szóba.  

“A császármetszés csodálatos dolog, de nem akkora arányban, mint amekkorában ma végzik” – magyarázza dr. Gutmann Orsolya szülész-nőgyógyász, perinatális szaktanácsadó, a könyv lektora is, és mindig hozzáteszi, hogy a magas császárarányokhoz – a medikalizált szülészeti rendszer mellett – nagyban hozzájárul az idejétmúlt „egyszer császár, mindig császár” gyakorlat is. A VBAC-kísérletek egyébként magas, 70-80 százalékos arányban sikerrel végződnek támogató környezetben. A szakma ma Magyarországon még sokszínű a VBAC-kísérés tekintetében, ennek oka, hogy sokaknak nincs meg hozzá a megfelelő szaktudása és szakmai biztonságérzete. Ám már vannak pozitív fejlemények olyan osztályokon is, ahol korábban nem voltak kifejezetten támogatók.

Enikő, számodra miért volt fontos, hogy megpróbáld második alkalommal a hüvelyi szülést, és ne állj be a sorba, ne úgy csináld, ahogy az általános elvek diktálják?  

– Az első várandósságom alatt egyáltalán nem gondoltam arra, hogy császármetszéssel fogok szülni. Nem is fordult meg a fejemben, emiatt nem is készültem rá. Teljes sokk volt az egész, úgy éreztem, nem vagyok igazi nő, és szörnyűek voltak a kórházban töltött napok is. Már a hazafelé úton megfogalmazódott bennem, hogy ha még egy gyerekem lesz, akkor szeretnék egy hüvelyi szülést. Nem tudtam, hogy egyébként ez nem természetes, bele sem gondoltam, hogy amit akkor a szülésznő mondott, hogy „ettől még a következőt szülheti természetes úton”, mennyire fontos mondat lesz. Ahogy közeledett a második szülés ideje, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy ez miért is nagy dolog. Láttam ugyanis, hogy a hazai kórházak többségében ez valóban nem ennyire egyszerűen érvényesíthető vágya egy érintetteknek, két, netán három császármetszés után pedig különösen nehezített a pálya...

A két szülés közötti különbség a babával való kapcsolatodban vagy egyebekben érezhető volt?    

– Lelkileg ég és föld volt a kettő. A császáros szülésem után három napig sírtam a kórházban, a VBAC után pedig három napig mosolyogtam. Szárnyakat tud kapni az ember, ha sikerül. Ez persze a saját megélésem.

Mielőtt a könyved megszületett, milyen forrásokból lehetett felkészülni a VBAC-re?

– Sok helyről kellett összeszedni az információkat: Facebook-csoportokban vagy a Google segítségével az Interneten. Ezért is szerettem volna azzal segíteni a kismamáknak, hogy egy helyen jussanak hasznos információkhoz. Végigvettem a kommunikációt, a jogi tudnivalókat, az anyai-magzati kapcsolat-analízist, a fájdalommal való kapcsolatot, minden fejezet egy-egy szakértővel együttműködve készült el. VBAC-re készülve a cél, hogy eljussunk odáig és úgy menjünk be a szülőszobára, hogy megpróbáljuk, felkészültünk, de akkor is rendben legyünk magunkkal, ha újra császárra kerül a sor. Már ott van bennünk a tudás, a felkészülés, az érzés, hogy tőlünk telhetően mindent megtettünk, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a babán is múlik, hogy ő hogyan fog a világra jönni. Azt tapasztaljuk, hogy egyre több a pozitív beszámoló, amióta elvekben csak ügyeleti szülésre van lehetőség. Ha egy kismama valóban felkészülten érkezik, akár szülési tervvel, preferencia listával, akkor engedik, hogy megpróbálja a VBAC-et.  De ehhez tényleg kell a felkészülés. Hozzáteszem, amit Csörgő Andrea perinatális szaktanácsadó is elmond a könyvben, hogy a szülésre, VBAC-re való felkészülés, felkészítés elsősorban az egészségügyi ellátás felelőssége lenne. De sajnos a rendszer nem tud ma személyre szabott, szakmailag megfelelő, módszertanában modern szülésre felkészítő tanfolyamot vagy tanácsadást kínálni az anyáknak.

Kaptál támogatást a szakmától a könyv összeállításához?  

– Gutmann Orsolya doktornőnek magának is volt VBAC-je és nagyon sok VBAC-szülést kísért. Neki rengeteg tudása és tapasztalata van a témában, és szívesen vállalta a könyv szakmai lektorálását. Rajta kívül a tíz szakértő, akikkel interjút készítettem, egytől egyig olyan szakember, aki készséggel közreműködött. A kismamáktól pedig nagyon sok visszajelzést kaptam, hiánypótlónak érzik a kötetet, tanultak belőle, magabiztosabbak lettek. A kiadvány megnyerte Az év könyve címet ismeretterjesztés kategóriában, mintegy 100 jelölt közül.  Ezek a visszajelzések számomra nagyon sokat adnak, és tudom, itt nem áll meg a témával kapcsolatos tájékoztató munka. Készült egy VBAC-es szülésfelkészítő is a könyv mellé a Császárvonallal együttműködve, hasonlóan hiánypótló jelleggel. Bízom abban, hogy a támogató és magyarul elérhető információkon felbátorodva egyre több édesanya fogja a kezébe venni felkészülését.

Sorozatunk első részében a császármetszéssel kapcsolatos magyarországi statisztikai adatokról olvashatnak.