A motiváció hiányzott

Evelin hétfőn középszinten magyarból, kedden emeltszinten matekból, szerdán pedig történelemből érettségizett. Az első nap picit izgult, de többnyire biztos volt magában.

– A matekra jobban készültem, magyarra kevésbé éreztem szükségét. Úgy érzem, hogy többnyire jól sikerültek, de nem volt könnyű dolgunk, hiszen az utolsó pillanatban derült ki, hogy megtartják a vizsgákat. Előtte is tanulgattunk, de mivel nem tudtuk, mire számítsunk, hiányzott a motiváció.

A diákok e-mail-ben kaptak meg minden tudnivalót az érettségiről.

– Tájékoztattak minket az elvárásokkal és a szabályokkal kapcsolatban, így felkészülten vághattunk neki a vizsgáknak. Felröppentek pletykák, miszerint lesznek katonák, de szerencsére nem voltak. Nagyon frusztrált volna minket, ha ott járőröznének. Az osztályterembe való belépés előtt kezet fertőtlenítettünk, maszkot tettünk fel, a tanárokon még kesztyű is volt. Egy kisebb teremben 5, a nagyobbakban pedig 8-9 diák lehetett bent egyszerre.

A ballagás nem maradhat ki!

Evelin nem bánja, hogy az emeltszintű matekból elmaradt a szóbeli, de a spanyol és az angol szóbelinek örült volna.

– Így picit más lesz a pontszámítás, mert nyelveknél a szóbeli felhúzta volna az eredményt, de a történelemnél és a magyarnál tulajdonképpen se nem jobb, se nem rosszabb nélküle.

Ami pedig a ballagást illeti: ez sem marad el, a tervek szerint évzáró környékén vagy augusztus végén megtartják.

– Ennek nagyon örülünk, de meg is harcoltunk volna érte, ha felmerül, hogy lefújják. Ha érettségizni be kell menni, még szép, hogy a ballagást sem hagyhatjuk ki!

Csütörtökön angol, 21-én pedig spanyol középszintű vizsga vár még Evelinre, aki a BME Építészmérnöki karára jelentkezett.

Tojásrántotta só nélkül

Juhász Dávid, egy budapesti középiskola történelemtanára szerint szóbelik nélkül is nagyjából reális képet lehet kapni az írásbeli érettségik alapján arról, mi van a diákok fejében a tananyagból. Persze normális esetben ilyenkor még következik három hét megfeszített készülés, a szóbeli tételek elsajátítása, ami most elmarad, de a kétféle vizsgán kikérdezett anyag egyébként is fedésben van egymással, így nem ez a legnagyobb veszteség, ami az idén érettségizőket éri.

– Sokkal nagyobb deficitnek érzem, hogy kimarad az érettségiztetés izgalmas, érdemi része, amelyben interakció van diák és tanár között – mondta. – A végzős fiatalok szegényebbek lesznek azzal a minden nehézségével együtt izgalmas élménnyel, amikor a tanári közösség előtt, szépen felöltözve, ünnepélyesen számot adhatnak a tudásukról. A dolog ceremónia jellege marad el és a jól elvégzett munka utáni ünneplés öröme, amikor az érettségi elnök értékelését követően tanárok és diákok közösen pezsgőt bontanak és koccintanak. Még nem tudjuk biztosan, hogyan fogják megkapni az érettségi bizonyítványukat, de nagy valószínűséggel nem lesz mód ilyesmire. Sutább, szárazabb lesz az egész élmény az idei végzősöknek. Olyan lesz ez az érettségi, mint a tojásrántotta só nélkül. A megfelelő kalóriát be lehet ugyan vinni vele, ha leteszik a vizsgát, a tudásuk kielégítő lesz, de a dolog fűszere, az élmény hiányozni fog. Lehet online tanítani és lehet írásban érettségiztetni, de a nevelés sója így kimarad, pont az, amiért az ember tanárnak áll.

Lesz olyan, aki jobban jár és lesz olyan, aki rosszabbul így, hogy csak írásban vizsgáznak a gyerekek?

– Ezt nehéz megjósolni, hiszen lehet, hogy azok, akik gyengébb verbális képességgel rendelkeznek vagy akik nagyon lámpalázasak, most megkönnyebbültek egy kicsit, de írásban így is meg kell fogalmazniuk a gondolataikat, meggyőzően kell érvelniük. Az önálló témakifejtési készséget írásban is szépen fel lehet mérni.

Távolságtartás minden értelemben

A pedagógus arról is beszélt, hogyan zajlott, miben volt más az idei írásbeli vizsgáztatás, mint az elmúlt években.

– Több felügyelő tanár volt jelen, mivel a diákok közötti távolság biztosítása érdekében több terembe osztottuk szét őket. Ám hiába találkozhattunk két hónap után újra a kollégákkal, nem foghattunk kezet egymással és ezzel automatikusan redukálódott az interakció. Ami az élményt illeti, azt kell mondanom, a szó fizikai és lelki értelmében is nagyobb távolságtartást eredményezett ez a járvány. Kissé félszegek voltunk ebben a helyzetben, egy kicsit mindenki feszengett. A gyerekeknek sem lehetett könnyű, hiszen nem csoportosulhattak a vizsga előtt és utána sem. A négyéves munka végén nem beszélhetik meg fesztelenül a barátaikkal a tapasztalataikat, mert ott motoszkál bennük a tanáraik, szüleik tanácsa, hogy siessenek inkább haza. Ezzel együtt úgy tapasztaltam, hogy a diákok többségének – bár fegyelmezetten alkalmazkodnak a kialakult helyzethez, távolságot tartanak, fertőtlenítik a kezüket –, nincs félelemérzete. Legtöbbjük a tanács ellenére sem viselt maszkot az dolgozat megírása alatt. Mondjuk az én személyes véleményem az, hogy erre nem is lehet egy órákon át a munkájára koncentráló, nyomás alatt lévő gyereket kényszeríteni, hiszen ilyen helyzetben, ha lehet, még több oxigénre van szüksége az agynak, mint amúgy.

Hogy látja, milyen hatással van a diákjaira a karantén?

– Összességében fásultabbnak tűntek a megszokottnál. Egy tizenéves gyerekben nyilván okoz némi meghasonlást egy ilyen helyzet, ennek a pszichológiai hatásait majd kielemezhetik a szakértők. Két hónap karanténnak persze még nem lesznek hosszútávú hatásai, de ha ez huzamosabb ideig eltart, netán újra visszatér, lesz dolga a társadalomtudósoknak, pszichológusoknak azzal, hogy feltárják a következményeket. Jó lenne, ha a fizikai távolságtartásból nem következne lelki eltávolodás, de kérdés, vissza tudunk-e mind állni majd a régi kerékvágásba.