Nagy családdal büszkélkedhet Sánta Károly: három lánya és kilenc unokája van. Elmondása szerint soha nem gondolta volna, hogy valaha is ilyen élményben lesz része, hiszen annak idején, amikor a gyermekei születtek, még egyáltalán nem volt elterjedt az apás szülés. Az élet azonban mégis úgy hozta, hogy nemcsak megfigyelője, hanem aktív részese is lehetett ennek a rendkívüli eseménynek.

– A lányom éppen a negyedik gyermekét várta, amikor hirtelen beindult a szülés, méghozzá február 14-én, Bálint napján. A férjével ugyan Budakeszin laknak, de mindannyian veszprémiek vagyunk, és a helyi kórházban születtek az unokáink, így a kis család már hónapokkal a szülés előtt nálunk tartózkodott. A lányom reggel 6 órakor szólt nekünk, hogy eljött az idő: azonnal indulás a kórházba, viszont előtte még gyorsan elmegy a mosdóba. Onnan viszont már úgy jött ki, hogy tartotta a kisbaba fejét.

„A nappali közepén megindult a szülés”

– Egy szál pizsamában félrehúztuk az asztalt, fehér törülközőket, lepedőket terítettünk a földre, és ott, a nappali közepén megindult a szülés. A feleségem térdelt a lányom előtt, segítve a baba érkezését, a vejem pedig koordinálta a három unokánkat, akik az ajtóból azért próbáltak be-bekukucskálni (nevet). Gyakorlatilag a pillanat töredéke alatt kicsusszant a baba, egyenesen a feleségem kezébe. Azonnal felsírt, majd édesanyja mellkasára került, és rögtön tudván a dolgát, mászott is szopizni. Az egyedüli nehézséget az jelentette, hogy gyors érkezése miatt a lányomnál nagy vérzés alakult ki, de szerencsére a szülész-nőgyógyász telefonon keresztül végig mellettünk volt és diktálta a teendőket.

„Csak szuperlatívuszokban tudok erről mesélni”

– A lányom pszichológus és tudatosan készült a szülésre; ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ilyen komplikációmentesen alakult minden. Hatalmas kaland volt, egyszerre traumatikus és csodálatos. Ahogy szédítő sebességgel követték egymás az események, nem volt gondolkodási idő, tenni kellett a dolgunkat. Amikor viszont már a mentőben voltak, úton a kórház felé, akkor kezdtünk el a feleségemmel remegni. Még most is könnybe lábad a szemem, ahogy erre az élményre gondolok, pedig már hét éve történt: csak szuperlatívuszokban tudok erről mesélni. A kisunokám pont olyan, mint ahogyan érkezett: tűzről pattant, határozott, a három nagyobb testvér mellett pedig ügyesen érvényesíti az érdekeit. A lányom azt mondta, hogy ez volt élete eddigi legszebb szülése, ugyanis soha, semmilyen körülmények között nem érezte magát még ennyire biztonságban, mint itthon.

A Blaha Lujza tér babája

Papp Benjámin két gyermek édesapja és már több mint egy évtizede dolgozik rendőr járőrként. Egy hűvösebb áprilisi estén váratlan fordulatot vett a közös műszak kolléganőjével, Szandrával.



– A Blaha Lujza téri 4-6-os villamos megállójában lettünk figyelmesek a hatalmas tömegre; először azt hittük, hogy verekedés tört ki vagy valamilyen baleset történt. Tévedtünk, egy húszas évei elején járó, vékony testalkatú kismama vajúdott éppen. Láttuk, hogy hatalmas fájdalmai vannak. Felfektettük a padra, a táskáját a feje alá tettük és lehúztuk a nadrágját, ami után azonnal megpillantottuk a kisbaba fejét. Hívtuk a mentőket, közben a hölgyet bíztattuk, hogy nyomjon, az újszülött pedig hamarosan ki is bújt. Mivel van két gyermekem és részt vettem már apás szülésen, így nem volt teljesen idegen számomra a helyzet, viszont itt teljesen más funkciót kellett betöltenem: nem az édesapa támogatói szerepében voltam, hanem az orvoséban. Szerencsésen alakult a helyzet, egyetlen apró komplikáció lépett csak fel: a kisbaba válla beakadt, így picit húznom kellett rajta, de összességében minden rendben zajlott és a mentő is hamar megérkezett.

A következő videóban Papp Benjámin r. főtörzsőrmester üzent mindenkinek.


Inkább előbb induljunk el, mint utóbb

Nováky Rita szülésznő szerint első hallásra ugyan kalandosnak hangzik egy-egy ilyen rendkívüli helyzetben való születés, azonban az élmény nagy stresszel is járhat mind az anyuka, mind a kisbaba, mind pedig a körülöttük lévő segítők számára.

– Minden esetben felhívom a pácienseim figyelmét arra, hogy többedszeri várandósság esetén inkább induljanak el korábban a kórházba, mint hogy megvárják azt a pillanatot, amikor már rohamosan nő a fájások gyakorisásága és intenzitása, amely által a kockázat is, hogy nem sikerül idejében biztos orvosi kezekbe kerülni. Tíz perces fájások esetén már azonnal menni kell.

„Vezettem már le szülést úgy, hogy a metrón ültem”

Rita elmondja, hogy mi a teendő, ha mégsem sikerül időben bejutni a kórházba.

– Egy autóban való szülés esetén az első lépés, hogy biztonságos helyre húzódjunk. Nagyon fontos, hogy alaposan nézzünk körül, hiszen ilyenkor az apukák sokszor pánikba esnek és nehezen tudnak tájékozódni, pedig elengedhetetlen, hogy a megfelelő információt továbbítsák a mentősöknek. Ezt követően lehetőség szerint borítsuk be az ülést egy műanyag zacskóval, illetve kerítsünk egy vastag plédet vagy kabátot. Azonnal hívjuk a mentőket, a szülésorvost pedig hangosítsuk ki, hogy segíthessen. Mindenképpen legyen egy szakember, akivel tarthatjuk a kapcsolatot, hogy ne érezzük úgy, hogy egyedül vagyunk ebben az ijesztő helyzetben. Jómagam is átéltem már hasonlót: vezettem le szülést telefonon keresztül úgy, hogy közben a metrón ültem. Az utasok rémülten néztek rám, de ilyenkor szakemberként az a legfőbb feladatunk, hogy megfelelő instrukciókat adjunk és lelkileg támogassuk a szülőket.

„A természet teszi a dolgát”

– Öröm az ürömben, hogy a természet ilyenkor teszi a dolgát, így mindketten úgy fognak cselekedni, ahogyan azt a testük diktálja. Laikus segítőként ezáltal nincs más dolgunk, mint hogy várjuk a baba érkezését; ha picit beakadt a válla, segítsük őt a kijutásban, amikor pedig kibújt, tartsuk óvatosan. A legeslegfontosabb, hogy kapcsoljuk be a fűtést az autóban, és takargassuk be mindkettőjüket. A kisbabák születéskor még nem képesek a hőmérsékletüket szabályozni, így hamar kihűlhetnek. A köldökzsinórt elvágni nem szükséges, a műveletet elvégzik majd a szakemberek a kórházban. Fontos az édesanya komfortérzete is, így amíg megérkezik a segítség, betéttel vagy más, nagyobb felületű anyaggal fedjük be az altájékot, ugyanis a lepényleválás bővebb vérzéssel járhat. Tévhit, hogy ha a baba nem sír fel, akkor nagy a baj. Egyáltalán nem kitétel, hogy sírjon, a lényeg, hogy lélegezzen. Ellenőrizzük a pulzusát, figyeljük, hogy rózsásodik-e a bőrszíne, amennyiben pedig egy picit petyhüdt, simogassuk, masszírozgassuk a hátát és a talpát. Könnyebben erőre kap, ha azonnal kontaktusba kerül az édesanyjával, így tegyük őt mielőbb a mellkasra, hogy érezhesse annak melegét, a szerető szív dobbanását.

(fotó: Shutterstock, privát, ATV)

születésszülésbabavárásorvostudomány