Korán jönnek, s többet kívánnak

Ennek lényege, hogy az alig egy-másfél kilós korababákat, amint és amennyit csak lehet, édesanyjuk vagy édesapjuk meztelen mellkasára helyezik.  A bőr-bőr kontaktus stabilizálja a baba hőháztartását, légzését. A kenguruzás oldja a baba stresszét, segíti az idegrendszere érését. Az anyukájuk mellkasán ezek a babák még a fájdalmasabb beavatkozásokat is nyugodtabban tűrik.  

– Mindez tudományosan is bizonyított, svéd kutatók most közöltek erről egy tanulmányt – mondja Dr. Nádor Csaba neonatológus, a „Melletted a helyem” egyesület elnöke, aki próbálja integrálni a hazai koraszülött intenzív ellátásba a világ más országainak, kutatóinak tapasztalatait.  

– Itthon is minden órában születik egy kisbaba, aki a terhesség 37. hete előtt jön a világra. Ez egyben azt is jelenti, hogy a csecsemők 8,5–9 százaléka koraszülött – értelmezi a statisztikai adatokat a szakember, aki szerint ebben az a legszomorúbb, hogy az elmúlt húsz évben sem sikerült ezen az arányon javítani. Természetesen nem minden koraszülött csupán félkilós. A legtöbb ilyen csecsemő úgynevezett késői koraszülött, a súlyuk két kiló körüli, vagy akár még több. A szövődménymentes túlélésre a 26. hét előtt születettek számára kevés az esély. Az ennél korábban érkezőknek gyakran a tüdőt, bélrendszert, látást érintő szövődményekkel kell majd együtt élniük. Sőt, lehetnek olyan idegrendszeri eltéréseik is, amelyek később úgynevezett sajátos nevelési igényként jelentkeznek. Ezen betegségek közé tartoznak például a tanulási, vagy egyéb magatartási zavarok, például az ADHD vagy az autizmus. Egy tanulmányban, amelyben 407 ezer gyermek adatait elemezték, azt találták, hogy a 30. héten világra jötteknek háromszor, a 25-26. hétre születetteknek pedig kilencszer nagyobb eséllyel van szükségük sajátos nevelésre, mint a normál időben érkezőknek.  

– Hogy ezt el tudjuk kerülni – mondja Nádor Csaba –, nem elegendő, ha például drága inkubátorokat vásárolnak, az egész ellátást kell átalakítani úgy, hogy az minél inkább hasonlítson az anyaméh körülményeire. Minden baba egyetlen agyat kap, és ezzel egyetlen esélye van a megfelelő idegrendszeri fejlődésre.  Egy 23 hetes babának még nagyon fejletlen az agyacskája, és az a cél, hogy a 40. hetes korára olyanná váljon a méhen kívül is, mintha az anyaméhben és nem egy inkubátorban töltötte volna el ezt az időt.  

Érintés

– Az idegrendszer fejlődésében az érintésnek kulcsszerepe van. A pocakon belül inkább nagy, ringatózás-szerű mozgások a jellemzőek. Az érintés ritka, azzal csak kis, apró „simik” formájában találkozik, amikor a baba olykor-olykor neki tudja nyomni magát a méh falának.  Amikor viszont megszületik, akkor az első 72 órában a pocakon belüli, 100 százalék pozitív érintésből körülbelül 8 százalék marad. Nagyjából ennyi jut a külvilágban a szülőktől, és 92 százalék negatív érintés pedig az ellátóktól, amikor vizsgálják, pelenkázzák, gépekre kötik. Ha viszont a szülőket bevonják az ellátásba, akkor a negatív, stresszt okozó érintéseket el lehet tolni a jó irányba. Az egyetemen nem tanítanak a bőrkontaktusról, pedig még a válságos állapotban lévő babáknak is kifejezetten jót tesz, ha az anyjuk vagy az apjuk meztelen mellkasára tesszük őket és néhány csepp anyatej kerül a szájukba. Szemmel láthatóan is oldódik bennük a stressz – állítja Nádor Csaba. Hozzáteszi: az ő osztályukon arra törekszenek, hogy minél többször és minél hosszabban kerüljenek a korababák bőr-bőr kontaktusba az édesanyjukkal. Ez jót tesz a hőháztartásuknak is. Ilyenkor egy kényelmes „kenguru székben” elhelyezkedik valamelyik szülő, a babát pedig kis sapkában és pelenkában a csupasz mellkasára teszik, legkevesebb egy órára.  

– Ha az édesanyát megtanítjuk, akkor ő is ki tudja emelni a gyermekét az inkubátorból. Magát a kivételt és a visszahelyezést szeretik a babák a legkevésbé, de amint megérzik édesanyjuk bőrét, már szemmel láthatóan nagyon jól vannak – mondja a szakember.    

Hangok

A következő nagy ingerhalmaz, amire az egészséges fejlődésük érdekében oda kell figyelni, a hangok. A pocakon belül nagyon szűrt hangokat hall a magzat, és amikor megszületik, az olyan, mintha rögtön egy rockkoncertre érkezne. A hallószervek már 24 hetes korra teljesen kifejlődnek, és a 28. hétre a hallásnak az idegrendszeri része is megvan. A koraszülött hallásának érzékenysége az érett újszülöttének a tízszerese. Ez azt jelenti, hogy iszonyatos hanghatásoknak vannak az intenzív osztályokon kitéve. A gépek csipogása zavaró, az inkubátoron való kopogtatás főbenjáró bűn. A koraszülött intenzív-osztályoknak vannak meghatározott akusztikus irányelvei a világban. Eszerint a háttérzaj legfeljebb 50 decibel lehet, ez például azt jelenti, hogy nem szabad olyan inkubátort használni, aminek a működési zaja ezt meghaladja. Az inkubátoroktól távol és nagyon-nagyon csendesen lehet csak beszélni. Hiszen a 80 decibel feletti zaj a koraszülötteknél akár oxigénhiányos állapotot is okozhat, amelynek következménye lehet az idegrendszeri károsodás. A jó gyakorlatot alkalmazó PIC-osztályokon az eszközök riasztó funkciói is csak a távoli nővérpultokra küldik a jeleket.

Fények

A pocakon belül nem nagyon vannak fényingerek. A szemfejlődés 22 napos gesztációs korban már elkezdődik, a szemhéjak körülbelül a 25. hétig zártak. A 30-31. hétig nem működik a pupilla reflex. Ez azt is jelenti, hogy ha a koraszülöttet a hátára fektetik az inkubátorban, és az nincs letakarva, akkor a fény zavartalanul bejut a retinára, és károsíthatja a látást. A babáknak az a jó, ha minél kevesebb az inkubátorban, illetve a körül a fény.  

Pozíció

Nagyon fontos az is, hogy megfelelő pozícióban legyen a testük. A méhen belül a babák igyekeznek minél közelebb hozni a végtagjaikat a testük középvonalához. Ha a kezüket odahozzák, akkor be tudják kapni a hüvelykujjukat, a lábukat össze tudják tenni, az is egyfajta önmegnyugtató mechanizmus. Ha már megszületik, akkor az inkubátorban is ezt a helyzetet kell biztosítani. Éppen ezért a háton fektetés e tekintetben is kifejezetten rossz. Nádor Csaba hangsúlyozza: ezek a gyermekek nem hatalmas izmokkal jönnek a világra, nem tudják legyőzni a gravitációt azzal, hogy hátukon fekve behúzzák középre a kezüket. Épp ezért az a legjobb, ha minél többször inkább oldalt fektetik őket.  Ennél már csak az lenne jobb, ha még többen, amint csak lehet, kenguruznának.  

Szülők nővérszerepben

A skandináv országokban, de Európában máshol is gyakorlat a családokat integráló ellátás, amelyben az apukát, anyukát elfogadják, mint elsődleges ellátókat, így akár nővérkedhetnek is a babájuk mellett. Manapság már evidenciának számít, hogy a szülők bevonása nyomán csökken a babáknál a stressz, jobban fejlődnek a kognitív motoros és érzelmi funkcióik. Nem nő a kórházi fertőzések száma, viszont nő a szülők magabiztossága és kompetenciaérzése, és az ilyen ellátóhelyeken kevésbé van szükség a koraszülöttek gépi lélegeztetésére is.  

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!