Szinte napra pontosan három évvel ezelőtt találkoztunk így hármasban. Azóta hattagúra bővült a családotok, merthogy 2022 októberében megszületett a negyedik gyermeketek. Ha valami, ez az örömteli fejlemény igazán passzol a Házasság Hete programsorozat idei jelmondatához: „Állandó megújulásban”.  

Verebes Linda: A közös életünket érintő változásokat nem is megújulásnak nevezném, inkább azt mondanám, hogy folyamatosan fejlődünk. Mindaz, ami történik velünk, körülöttünk, legyen szó egy gyermek érkezéséről, ami nyilván a legszebb és legfontosabb fordulat egy család életében, vagy munkahely változásról, vagy éppen iskolaváltásról a gyerekek esetében, mindig arra késztetett bennünket, hogy fejlődjünk, és az új helyzethez igazítsuk az életünket. Ebben elég jók vagyunk, mert elég rugalmasan tudunk váltani, változtatni bármilyen téren, ha úgy hozza az élet. Csabával a megújulásban is nagyon egy húron pendülünk (mosolyog).

Linda, nagycsaládos édesanyaként már igazán rutinosan kezeled a mindennapok kihívásait. Mennyiben más, nagyon más-e az életetek a négy gyermekkel?

V. L.: Valóban, az otthoni teendőket illetően már vagyunk annyira rutinosak, hogy abban nem éreztem, illetve érzek különösebb nehézséget. Egyébként is elég jól logisztikázom és szervezem a mindennapjainkat, pedig kihívás akad bőven. Igazából ha én ráérek, akkor nincs gond, mert minden megy a maga útján. Az a nehéz, amikor bejön valamilyen elfoglaltságom, például egy szülői értekezlet, vagy egy felkérés egy munkára, mert akkor meg kell szervezni, hogy ki, mikor és hogyan vigye a gyerekeket az edzésekre, a különóráka, mindezt egy 16 hónapos kicsivel.  Úgyhogy elég izgalmas összehangolni az órarendeket, de Csaba, ha nem dolgozik, abszolút partner ebben.

Pindroch Csaba: Le a kalappal Linda előtt, mert tényleg senki nem tud úgy logisztikázni, mint ő. Ha otthon vagyok, akkor természetesen kiveszem a részem a gyerekek körüli teendőkből, feladatokból. Olyankor Linda szól, hogy melyik gyereket mikor és honnan hová kell vinni, mert ezeket ő tartja számon. Időnként az is előfordul, hogy ketten kétfelé megyünk, attól függően, hogyan tudjuk a leghatékonyabban levezényelni az aznapi programokat.  

Négy gyermek mellett bizonyára nem könnyű összehangolni a munkát és a családi életeteket. Ebben hogyan segítitek egymást?  

V. L.: Csabával mindig mindent megbeszélünk, és egymásnak a tanácsadói is vagyunk. Minden döntést közösen hozunk meg.  

Te pedig mostanra már a munka világába való visszatérésben is kellő rutint szereztél.  

V. L.: Azt gondolom, nagyon kegyes volt velem mindig a Jóisten ebből a szempontból. Áldom az eget, hogy a színészet a hivatásom, és így nem azon kell dilemmáznom, hogy 4 vagy 8 órában menjek vissza dolgozni. Mindig annyi munkát tudok vállalni-visszavenni, amennyi még nem árt a családi életünknek. Ezúttal a közös televíziós munkánk körül akadt némi nehézség. Csabival már két éve együtt vezetjük a Családi kör című műsort a Dunán. Eredetileg úgy terveztük, hogy a kisfiunk születése után Csaba pár hónapig egyedül viszi a műsort, míg én otthon maradok a babával, csakhogy pont akkor egy koncepcióváltás történt a produkciónál, amiből adódóan már nemcsak hagyományos műsorvezetők vagyunk, hanem jeleneteket is elő kell adnunk a műsorban, és így nem tehettük meg, hogy ebben én nem veszek részt. Úgyhogy a tervezettnél korábban vissza kellett térnem Csaba mellé a képernyőre. De igazából ezt a helyzetet is megoldottuk. Szerencsére a produkció alkotói mindenben segítenek nekünk, a felvétel ideje alatt pedig egy bébiszitter sétált a kisfiammal, aki legtöbbször jókat aludt a babakocsiban a friss levegőn, és észre sem vette, hogy nem vagyok mellette.  

P. Cs.: Lindával kifejezetten testhezállónak tartjuk ezt a televíziós feladatot, hiszen négygyerekes szülőkként fontos számunkra a család és a házasság harmóniájának fenntartása, amihez ez a műsor időről-időre hasznos tanácsokkal szolgál. A Családi körben számos olyan kérdéssel, problémával találkozunk, amit a szakértőkkel megvitathatunk. Ez mindenképpen épít bennünket is, és közben sokat tanulunk belőle. Nagyon szeretjük és élvezzük, mert egy új színt hozott az életünkbe. A házasságunk csak gazdagodik ettől az újabb közös munkától.

V. L.: A tévézés után a tanítást is visszavettem, ami heti egy alkalmat, kétórás elfoglaltságot jelent. És most, hogy a kisfiunk már 16 hónapos, ismét elkezdjük játszani Csabival a Mr. és Mrs. című kétszemélyes színdarabunkat. Havi egy alkalommal megy, de olyankor napi két előadást vállaltunk. Mielőtt Mór megszületett, a Veres1 Színháznál is játszottam, három produkcióban, és azokat a szerepeket szeretném visszavenni. Már jeleztem a színház igazgatójának, hogy ha szükség van rám, akkor márciustól számíthat a munkámra. Mindhárom szerepben van váltó kollégám, ami azért jó, mert a sok utazással járó vidéki fellépéseket egyelőre még nem tudnám vállalni. Úgyhogy szépen fokozatosan, kis adagokban veszem fel a munka-fonalat. Az, hogy Csaba már egy ideje szabadúszóként tevékenykedik, nagyban megkönnyíti számunkra a mindennapok menedzselését. Ugyanakkor az egész pályám igazán szerencsésen alakult olyan szempontból, hogy mindig jól meg tudtam teremteni az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Amióta gyerekeink vannak, mindkettőnknél a család áll az első helyen.

P. Cs.: Számunkra minden szempontból a közös munka a legsikeresebb munka. Amikor együtt dolgozunk, az kegyelmi állapot. A közös darabunk, amit tizenharmadik éve nagy sikerrel adunk elő szerte az országban, a szakmai életem egyik legmeghatározóbb állomása. Szeretek Lindával együtt játszani, jó érzés együtt boldognak lenni a színpadon. Nemrég meghívtak minket egy Szabó Magda-estre, ahol az írónő és a férje, Szobotka Tibor között zajló párbeszédeket olvastuk fel Lindával. Megint csak nagyon jól működött a kettősünk, ami szinte kiált egy új közös színdarabért. Nem is tudom, miért húzzuk az időt, már rég azzal kellene foglalkoznunk. (mosolyog)  

Korábban is említettétek már, hogy többször felmerült bennetek az újabb közös munka témája, lehetősége.

V. L.: Voltak és vannak is ötleteink, mi több, az évek során rendszeresen megkerestek minket kétszereplős feladatokkal, tehát érezzük, hogy már nagyon „esedékes” lenne megint előrukkolni valamivel. De egy ilyen nagy kihívás többhónapos intenzív munkával járna, méghozzá úgy, hogy közben a gyerekek nem csivitelnek körülöttünk. Úgy gondolom, hogy egyelőre még a négy gyerek mellett nincs időnk erre. Pedig nagyon szeretünk együtt dolgozni.  

Miközben, ahogy minden szavatokból érződik, igazán szeretetteljes kis közösséget alkottok a gyerekeitekkel.

P. Cs.: Nagyon szeretünk együtt lenni. Nem véletlenül mondtam fel a saját színházamban és választottam a szabadúszást. Tudatosan vállalok kevesebb munkát, hogy többet lehessek velük. Szeretném látni őket felnőni. Ráadásul most már olyan korban vagyok, ahol azért érdemes lassítani… Mondom ezt úgy, ha igazából most számomra egyértelműen a munka jelenti az énidőt, mert közben meg nagyon élvezem az egészet.

V. L.: Remekül működik a mi kis hatosfogatunk. Olyannyira szeretünk együtt lenni a gyerekekkel, hogy amikor valamelyikük nincs otthon, ami főleg a 15 éves nagylányunknál fordul elő, akkor azt érezük, hogy az egész egység megbomlott, mert valaki hiányzik. Aki egyébként lehet, hogy a saját szobájába elvonulva sorozatot nézne és nem is lenne velünk egy térben, de a hiányérzet akkor is megvan. Persze most már időnként kibővül a csapat, mert a gyerekek barátai is csatlakoznak hozzánk, néha nálunk is alszanak. Most már nekik is igényük van a családon kívüli közösségi életre is, és arra, hogy a kortársaikkal találkozzanak.

Nektek kettőtöknek mennyi időtök jut egymásra?

P. Cs.: Egyelőre esély sincs rá, hogy kettesben legyünk. Azt szoktam mondani, hogy a Mr. és Mrs. kétszemélyesünk azért is ajándék mindkettőnk számára, mert nekünk sokszor az jelenti a nyaralást. Beszállunk az autóba, útközben van időnk beszélgetni. Ráadásul a darab a férfi-nő kapcsolat örök dilemmáit boncolgatja, úgyhogy minden szempontból telitalálat. Nekünk minden ilyen alkalom egy örömteli kiruccanás, amikor összekötjük a kellemest a hasznossal. Ezen kívül a négy gyermek mellett nehéz időt szakítani egymásra.    

V. L.: Mindig azt mondom, hogy ezt mi rontottuk el még az elején, mert nem szoktattuk hozzá őket ahhoz, hogy néha kettesben is elmegyünk otthonról. Ha nagy ritkán szerveztünk valamilyen közös programot, például ellógtunk egy vacsorára, akkor is inkább azt mondtuk nekik, hogy munka miatt megyünk el, mert azt elfogadták. Most, hogy a legkisebb még túl pici, nyilván eleve nehezebb a helyzet...  

Csaba, tavaly szeptemberben a Facebook-oldaladon láttam egy kedves fotót: édesanyáddal, édesapáddal és a nővéreddel szerepeltél rajta abból az alkalomból, hogy a szüleiddel akkor ünnepeltétek a smaragdlakodalmukat, az 55 éves házassági évfordulójukat. Ha valami, az ő több mint fél évszázados frigyük követendő példa lehet számodra.  

P. Cs.: Valóban az. Az ő szövetségük mindig egy rendkívül stabil családi hátteret jelentett nekem. Számomra nagyon fontos, hogy teljes családban nevelkedtem, és gyerekkoromban anya is, apa is mindig ott volt körülöttem, velem, mellettem. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy 55 éve együtt vannak jóban-rosszban. Jó érzés látni, hogy a hajlott koruk ellenére is számíthatnak egymásra, és most, amikor édesanyám betegeskedik, édesapám ott van mellette.

Annak idején, amikor először beszélgettünk a Segítség, megnősültem! című egyszemélyes komédiád kapcsán, azt mondtad, hogy a házasság a legjobb dolog a világon. Változatlanul így gondolod?

P. Cs.: Abszolút. Nagyon boldog vagyok, hogy házasságban élek, Ám azt is tudom, immár 17. éve, hogy ettől még, vagy éppen ezért, nem dőlhetek hátra a székemben: a harmonikus házasságért nap mint nap dolgozni kell. Ez egy csodásan szoros szövetség, és a szövetség lényege, hogy megtartjuk azokat a szabályokat és ígéreteket, amelyeket a közös cél érdekében hoztunk. Viták, nézeteltérések természetesen nálunk is vannak, időnként mi is megvívjuk a magunk csatáit, de a kapcsolatunkat sosem jellemezték nagy kilengések, komolyabb válságunk sem volt, és ezt most gyorsan lekopogom. Lindával vigyázunk a köztünk lévő kötelékre, és odafigyelünk egymásra. Esélyt sem adok arra, hogy bármi letérítsen erről az útról, kibillentsen ebből a harmóniából, megrendítse a mi igazi, nagyon erős jóban-rosszban szövetségünket.