Csillával tavaly május 15-én hozott össze a sors, pontosabban az internet: a Családok Nemzetközi Napja alkalmából a csalad.hu Facebook-oldalán közzétett nyereményjátékban arra a kérdésre, miszerint „Te mit köszönsz a családodnak a mögöttünk álló különös időszakból?” a háromgyermekes édesanya ezt válaszolta: „Köszönöm, hogy egyszerre lehetek anya, feleség, nő, akinek hivatása, karrierje is lehet, és hazámat szolgálhatom, mert ti mellettem vagytok.” 

A fenti kommentben a „hazámat szolgálhatom”-rész keltette fel különösen az érdeklődésemet, úgyhogy felvettem a kapcsolatot Csillával. Innen datálódik az ismeretségünk, a találkozásunkkor pedig mindenekelőtt a nem mindennapi pályaválasztásáról kérdeztem.  

– Annak idején a középiskola utolsó évében említettem először a szüleimnek, hogy valamilyen katonai pályát szeretnék választani – meséli Csilla. – Nem tudom, honnan jött ez az ötlet, de nem lehetett eltántorítani tőle. A szüleim próbáltak lebeszélni a tervemről, mondván, ez a pálya nem nőnek való, és igyekeztek más irányba terelgetni, úgyhogy részben az ő megnyugtatásukra és megelégedésükre végeztem el a Zsigmond Király Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakát, azon belül is az EU szakirányt. Úgyhogy igazából semmi olyasmit nem tanultam ott, ami ellenemre lett volna, de a további szakosodáson belül már én választottam ki magamnak, hogy az EU biztonságpolitikájával szeretnék foglalkozni. Így kezdődött… 

Csilla azt is hozzáteszi: a második diplomáját a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem biztonság- és védelempolitika szakán kapta. 

– Ott kezdtem el publikálni, és amikor megjelent az első cikkem a civil-katonai együttműködésekről az Európai Unió tagállamaiban, az egyik alezredes-tanárom azt javasolta, hogy készítsek doktori értekezést ebből a témából – mondja Csilla. – A publikációim során helyszíni kutatómunkát is végeztem: két alkalommal is voltam a szarajevói Camp Butmir-ban, emellett kutatási céllal több külföldi katonai objektumba is ellátogattam.  

A GYED alatt is képezte magát  

Csilla idén 25 éve kezdett el dolgozni, és az elmúlt két és fél évtized felét a közszolgálatban, a másik felét a versenyszférában töltötte.  

– Volt, amikor én szerettem volna váltani, de ezt már megelőzte nyilván valamilyen szervezeti változás, tulajdonos- vagy vezetőváltás, áthelyezés, amivel esetleg nem voltam annyira kibékülve. Előfordult olyan is, hogy a cég megszűnt, és kényszerűségből kellett váltanom, ráadásul nem a legjobbkor, de ehhez is tudni kell alkalmazkodni – magyarázza Csilla. – Máskor a vezetőség változott és én bizalmi állásban, az előző csapattal mentem tovább, számomra addig ismeretlen területre. De minden út és állomás adott emberi és szakmai tapasztalatokat.

 

– Az első gyermekem 2 és fél éves volt, amikor visszamentem az akkori munkahelyemre, teljes munkaidőben. A másodikkal, a kislányommal is ennyi időt töltöttem itthon, és utána egy teljesen új helyre mentem, ahol jelenleg is dolgozom, mert megszűnt az cég, ahonnan eljöttem. A kisebbik fiammal kitöltöttem a 3 évet, de ebbe a covid is beleszólt. Ténylegesen idén márciustól dolgozom, ezúttal viszont 6 órában mentem vissza, ami 3 gyerek mellett mindenképpen nagy segítséget jelent. Az első 3 hét elég kemény volt, de utána viszonylag gyorsan visszarázódtam a napi rutinba, ami annak is köszönhető, hogy GYED-en lévő anyukaként sem távolodtam el teljesen a munkától. A gyerekekkel itthon töltött évek alatt is mindig tanultam, például nyelvet online tanfolyamokon, szakmailag is képeztem magam, vállaltam megbízási szerződéssel kisebb feladatokat néhány napos konferenciákon, vagy itthon végezhető írást, lektorálást, fordítást. Tehát igazából soha nem estem ki teljesen a folyamatokból. 

Családanyaként az iskolapadban 

A munka és a gyereknevelés mellett Csilla a tanulást sem hagyta abba. 

– Elvégeztem egy hároméves képzést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájában – meséli. – Megszereztem az abszolutóriumot, megírtam a doktori értekezésemet, amikor jött egy magánéleti csavar az életemben. Átestem két vetélésen, közben a családban is voltak problémák, majd 43 évesen várandós lettem a harmadik gyermekemmel, aki egy fiú és egy lány után ismét fiú lett. Egyébként is inkább érzem magam fiús anyukának és a lányom is szereti a fiús kihívásokat. Emiatt futottam ki a határidőből és nem adtam be időben az értekezésemet a fokozatszerzésre.  

Mégsem adtam fel. 2020-ban újra felvételiztem, újra megszereztem az abszolutóriumot, és idén januárban, amikor a kisebbik fiam elkezdte a bölcsődét, nem mentem vissza dolgozni, hanem kivettem az összes szabadságomat és megírtam a doktori értekezésemet. Ezt májusban a műhelyvitán sikeresen megvédtem, úgyhogy ősszel jöhet a védés „élesben”... 

– Annak idején a Zrínyin a másoddiplomás képzés végén már megvolt az első fiam. A doktorit pedig már kettő, illetve három gyerek mellett végeztem. Minden szabadságom évekig az összevont képzésre és vizsgákra ment el, nem nyaralásra. A gyerekek nyáron ügyeletben és táborokban voltak, mert én dolgoztam. Kivéve, amikor tesójuk született és újra GYED-en tudtam lenni.

 

Tartalékosként is számítanak rá 

– Van nekem egy komoly elköteleződésem-szívügyem: 2005 óta vagyok a Magyar Tartalékosok Szövetségének a tagja – jegyzi meg az édesanya. – A 2012-ben megújított tartalékos rendszer már úgy működik, hogy úgynevezett önkéntes műveleti tartalékosként kötök egy szerződést a honvédséggel, ezt a munkáltatómnak jóvá kell hagynia, és ha behívóparancsot kapok, akkor a tényleges katonai szolgálatteljesítésem időtartamára a munkáltatóm kompenzációra jogosult.  Mivel a szolgálat önkéntes, behívás esetén dönthetek úgy, hogy visszautasítom a lehetőséget, mint ahogy kisgyermekes anyukaként az elmúlt években többször megtettem, mert nem mindig tudtam összeegyeztetni a szolgálatot a családi élettel. 2018-ban várandósan teljesítettem az AVI-t (alkalmassági vizsgálat), ami 5 évig érvényes. Tavaly áthelyeztek az akkor alakult Transzformációs Parancsnoksághoz, amelynek a központja Szentendrén van. A behívás érkezhet telefonon, e-mailben, lehet akár szinte azonnali is, de ilyenre nem volt még példa. Jellemzőbb, hogy érkezik egy értesítő egy tárhelyre, és kapok róla egy sms-t, hogy jelentkezni lehet szolgálatra, vagy például a covid idején rendőrséggel közös őrjárat jellegű feladatra szólt, amelyre nem jelentkeztem. A Transzformációs Parancsnokság alá tartozó szervek mind nagyon vonzóak, remélem, hogy lesz lehetőségem szolgálatra Budapesten.  

Örömmel megy be a munkahelyére 

– Biztonságpolitikai szakértőként olyan munkát végzek, amelyről a hétköznapi emberek keveset tudnak, hallanak, de társadalmilag hasznos, és ezért tudok vele azonosulni – mondja Csilla. – Jelenleg haditechnikai területen vagyok, de úgymond interdiszciplinárisak a feladatok, vagyis több szakterületet érintenek. A jelenlegi háborús helyzet, amely a régióban és a határunknál zajlik, többletfeladatokat is jelent számunkra. A munkám kapcsán nemzetközi intézményekkel, hazai kormányzati szervekkel is kapcsolatban állok, és nagyon érdekel a haditechnikai vonal: engem mindig vonzottak a műszaki tudományok is. A szabadidőmben sokat olvasok hadtudományi, hadtörténeti és haditechnikai témákban egyaránt. Szuper csapatban dolgozom, nálunk mindenki több nyelven beszél, és a munkán túli kollegiális viszonyunk is olyan érték, amit meg kell becsülni. Minden nap örömmel megyek be a munkahelyemre. Azért érzem nagyon szerencsésnek magam, mert teljes mértékben a szakmámban tudok tevékenykedni, és olyan munkát végzek, amit szeretek, értek, ami iránt elkötelezett vagyok, amit továbbfejleszthetek, és ami így nem fenyeget kiégéssel és nem válik unalmassá. Fiatalon rugalmasabban váltottam, többször éreztem annak a szükségét, hogy egy jobb lehetőség reményében vagy valamiféle hiányérzet miatt lépnem, váltanom kellene, ma már ezt nem érzem.  A tudásom még gyarapítható, és folyamatosan gyarapítom is, de már abban az életkorban és életszakaszban vagyok, amikor az állandóságot, a biztonságot igényelem, és ezt a családom is megkívánja. A napirendünk így jobban alakítható. 

 

Jól bevált napi rutin 

Csilla azt is megjegyzi: nem érzi lehetetlen küldetésnek, hogy dolgozó nőként és anyaként is jól teljesítsen és helytálljon.  

– Hozzáteszem, az, hogy a normál hivatali rendben, tehát hétfőtől péntekig dolgozom, és a hétvégéim szabadok, nagy előnyt jelent, mert így abszolút tervezhető az életünk. Reggel 6-kor kelünk, 7-kor együtt reggelizünk. A férjem viszi a nagyokat iskolába, én 8 körül a kicsit a bölcsődébe. Bő tíz éve kerékpárral járok dolgozni, vásárolni, és a gyerekekkel a Margitszigetre. A főállású anyaság, vagy hivatalos nevén a gyermeknevelési támogatás (GYET) mellett 6 órában dolgozom. Három gyerek mellett ez most nagyon jó így mindannyiunknak, nem jelent akkora veszteséget anyagilag, mint amekkora a „pszichés” hozadéka, mert így nem kell nap mint nap azon stresszelnem, hogy időben odaérek-e délután a bölcsődébe a kicsiért... Ha már a legkisebb fiam is nagyobb lesz, akkor újra teljes időben szeretnék dolgozni. 

 

– Délután az iskolások együtt jönnek haza a körzetes, közeli iskolából. A bölcsőde az utcánkban van, úgyhogy hazafele kerékpárral megállok felvenni a legkisebbemet és együtt hazagurulunk. A házimunka mellett a leckében vagy egyéb feladatokban is segédkezem, emellett elintézem a számlákat, levelezést, a saját tanulmányaim, vagy éppen egy új publikáció adminisztrációját. Este 6 után fürdés, fürdetés, és 7 órakor vacsorázunk. A férjem egy héten kétszer edzeni jár, olyankor későn ér haza, de egyébként is hatig van a munkahelyén, vagyis vacsorára épp hazaér. Vacsora után jöhet egy kis tévézés, olvasás, zenehallgatás, aztán a gyerekeknek aludniuk kell. Én nem szeretek, nem is tudok nagyon későig fennmaradni, inkább korán kelő vagyok. Ha valami elmarad este, inkább reggel fél öt, öt körül felkelek és akkor pótolom.

Minél több közös élményt gyűjteni 

– Nagyon szeretek a gyerekeimmel lenni, és minden tevékenységet élvezek, amit velük együtt lehet csinálni – pillant Csilla szeretetteljesen a lurkókra. – A hétvégéink általában a családi programokról, kirándulásokról szólnak. Az iskolai szünetekben igyekszünk bejárni Magyarországot: különösen szeretjük a fürdőket, meg a katonai/haditechnikai (emlék)parkokat. Nagy örömömre a gyerekeket is érdekli ez a vonal, ami nem meglepő, hiszen nemegyszer magammal vittem őket különböző szakmai konferenciákra, nyílt napokra, igy ők is hamar beleéreztek az én világomba, és miközben én a szakirodalmat olvastam, ők lerajzolták azt, amit én elmélyülten tanulmányoztam, vagy megépítették a katonai járműveket legóból. Az első osztályos kislányom például nagyon szeret rajzolni, és decemberben különdíjat nyert egy rajzversenyen a huszárokat ábrázoló rajzával. A kisiskolás lányka rajong a huszárokért! A hatodikos fiam pedig tavaly nyáron kétszer is volt honvédségi táborban, és nagyon tetszett neki. Idén is megy két hétre két különböző katonai objektumba. Nekünk nincs autónk, ennek ellenére nagyon jól tudok közlekedni a gyerekekkel. Gyalog, kerékpárral vagy vonattal, de mindenhova eljutok velük akár egyedül is, és erre kifejezetten büszke vagyok. Emellett szeretünk együtt sportolni, túrázni, kézműveskedni. Lányommal táncszínházba és bábelőadásra járunk, meg balettet nézni. Egyrészt fontosnak tartom, hogy minél több közös élményt gyűjtsünk, másrészt felnőttként is annyi mindenre rá lehet csodálkozni, vagy újra rá lehet csodálkozni. Nagyon szeretem a gyerekeim szemével nézni és újra felfedezni a világot. 

További érdekes cikkek a munka és magánélet összehangolásának témájában:

Fotó:Förster Tamás
Újrakezdőkújrakezdésmunkahelyanyamunka-magánélet egyensúlya