Vásári ártalomcsökkentés

Az egészséges vásárlás alapja a tervezés és a valódi szükségletekre koncentráló válogatás. Ehhez most különös klímát teremt a nekilódult infláció, ami az élelmiszer-pazarlást egyes termékeknél immár 70-80 százalékos felárral is bünteti. Ugyanakkor az anyagi kényszer segítheti is a váltást az egészségesebb konyhára. A kevesebb készétel és több otthoni főzés nem csupán az árakkal vívott küzdelemben ad nagyobb mozgásteret, hanem jobb minőségű étrendet is eredményezhet. Ez persze több figyelmet kíván az alapanyagok beszerzésénél, és több munkát a konyhában. Ám e teher duplán is megtérülhet, ha sikerül bevonni a teendőkbe a gyerekeket is. Sok tapasztalat van arról, hogy akik már kicsiként részt vesznek a családi főzésekben, azok később is jóval fogékonyabbak lesznek a tudatos és egészséges étkezésre. Nem is kell feltétlenül évtizedeket várni a sikerre. Már a karácsonyi családi összejövetelek is jó lehetőséget adhatnak a gyerekeknek egy-egy maguk készítette fogás bemutatására. 

Mérjük fel a készleteinket 

Az okos vásárlás a készletek felmérésével kezdődik: amiből van elég otthon, arra (egyelőre) költeni sem kell. Ebben segít az élelmiszer-hatóság (NÉBIH) tavalyi útmutatója is. Azt is bemutatja, hogy az egyes élelmiszerek valójában mennyivel tovább fogyaszthatók biztonsággal, mint az "lejárati időként" olvasható rajtuk. Például a fagyasztott termékek három hónappal, a hüvelyesek kilenccel, a húskonzervek pedig akár egy évvel is. Innen tölthetik le a teljes listát.

Nemcsak a készleteket, hanem a családtagok szükségleteit is sokkal könnyebb higgadtan megítélni otthon a jégszekrény előtt, mint később egy zsúfolt üzletben, a polcok közötti lökdösődésben. 

Írjunk bevásárlólistát 

Aki otthon ír bevásárlólistát, annak már van áruházi útiterve is. Azzal pedig könnyebb kikerülni a megállítótáblák, keresztbe fordított gondolák és a "tucatjával olcsóbb!" plakátok vevőfogó csapdáit. Az áruházi stresszben éppen elég feladat az, hogy az ember jól válasszon a számára tényleg szükséges, de többszóba jöhető termék közül. 

Ez különösen a feldolgozott élelmiszereknél nehéz, ahol a küllem nem sokat árul el a belbecsről. Az ipar a fogyasztásra alig alkalmas "szemetet" is képes látványos, sőt valóban ízesen-illatosan csábító termékké formálni. Egy vitán felül egészséges zellergumó vagy egy cékla még csak nem is álmodhat erről. Az élelmiszereknél rendszerint nincs más támasza a vevőnek, mint a csomagolásra nyomtatott tápanyagtáblázat. Már ha el tudja olvasni az apró betűket, és könnyen megítéli, hogy például 17 gramm zsír az sok vagy kevés az adott termék 100 grammjában. E problémán segítenek az újabb, grafikus tápértékjelölések, melyek jelentéséről-alkalmazásáról itt találhatnak részletesebb útmutatót. Ezek nemcsak könnyebben, gyorsabban felfoghatók, hanem rögtön értékelést is tartalmaznak: megjelenítik, hogy az adott termék mennyire jól illeszkedik egy egészséges étrendbe.  

Éhesen ne induljunk boltba 

Persze az ilyen objektív segítség sem ér sokat, ha a vevő "módosult tudatállapotban" van. Ezért is szokták javasolni, hogy az okos vásárlás második lépése - rögtön a bevásárlólista összeállítás után – legalább egy kisebb étkezés. Az éhes ember ugyanis végtelenül kiszolgáltatott egy élelmiszerboltban, emiatt hajlamos ész nélkül mindent összevásárolni. 

Vezessünk hulladéknaplót 

A már említett élelmiszer-hatóságnak van egy egészen döbbenetes felmérési eredménye is a túlvásárlási hajlamunkról, miszerint évente személyenként átlagosan 65 kg élelmiszert dobunk a szemétbe.  A NÉBIH ajánl is egy kis öntesztet: személyes hulladéknapló vezetését néhány hétre. (Itt találnak hozzá segítséget és sablont.) Ennek a szorgos vezetése rávilágíthat egyes visszatérő vásárlási-tervezési hibákra. A felismerés pedig a javítás első lépése.  

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!