Úgy szokták becsülni, hogy az újévkor fogadkozók 70-80 százalékának kurta néhány hét alatt elfogy a lendülete. Bárhogy is ígérték-remélték, már világos: nem hagytak fel a dohányzással, nem váltottak pörköltről brokkolira, és nem futnak naponta 5 kilométert sem hegynek felfelé...

Ez a jelenség annyira elterjedt, hogy született is belőle egy világnap. A Strava, egy online fitness-platform szüleménye a Quitters Day, azaz a "kilépés napja". Ez az a nap, általában január 17., amikor a mérések szerint a legtöbben adják fel az újévi vállalásukat. A Strava tavaly még vásárlási kedvezményt is felajánlott azok jutalmazására, akik legalább január végéig elhalasztják a visszatespedésüket.

A „Kilépés nap” idején idén is megszaporodtak azok a cikkek, amelyek tanácsaikkal igyekeznek megóvni az olvasóikat a feladás kudarcától. Velük szemben a nationaltoday.com inkább örömforrásként tekint erre a napra. Ők ezt olyan alkalomnak tartják, amikor ki-ki lelkiismeret-furdalás nélkül elállhat a számára már terhessé vált újévi fogadalmaitól. Lényegében azzal érvelnek, hogy ha a vállalás annyira irreális és terhes, hogy már két hét is túl sok belőle, akkor az hosszabb távon sem fog működni. Ilyenkor jobb megállni és újratervezni. Ez egy mindig nyitva álló lehetőség. Ahogy emlékeztetnek is: nincs semmi olyan az életünkben, amit csak január elsejétől lehetne megváltoztatni. Mindegy, mit mutat a naptár, a lényeg a személyes motiváció ereje. Mindig érdemes újrakezdeni egy olyan céllal, amihez már összegyűlt az elegendő elszántság az emberben.

A visszaesés nem kudarc, hanem lehetőség az újrakezdésre

A Pécsi Tudományegyetem orvosi karának működik egy "egészségpszichológiai konzultáció" elnevezésű szolgáltatása, annak a honlapján írják az egyik híresen nehéz próbatételről, a dohányzás feladásáról a következőket: "A visszaesés a leszokási folyamat része lehet. Nem kudarc tehát, hanem lehetőség arra, hogy újabb tapasztalatok segítségével, már 'okosabban' vágjunk bele újra."

Soma Mandal belgyógyász, aki két esztendeje az Open Journal folyóiratban adott tanácsokat az eredményes életvitel-változtatásokhoz, egyenesen úgy véli, hogy főként a tervezés hiánya miatt buknak bele a legtöbben már január közepén az "új életükbe". Remélnek ugyan valami célt, de nem tudják belátható, mérhető szakaszokra osztani az oda elvezető utat. Így, kapaszkodók híján, nagyon könnyen foszlik szét a lelkesültségük.

Soma Mandal javaslatai nagyrészt visszaköszöntek idén januárban, amikor a Quitters Day alkalmából több lap is közzétette a Baltimore-i MedStar Health orvosainak ötpontos ajánlását. Szerintük az efféle célok eléréséhez igencsak közelebb visz, ha a vállalkozó:

  • tervet készít, lépésekre bontja a céljáig vezető utat (így a feladat is kevésbé látszik majd nyomasztóan nagynak);
  • kisebb, könnyebb lépésekkel kezdi a változtatást (az ezek megtételével elért siker plusz erőt adhat a továbbiakhoz);
  • le is írja a vállalását (az írás jó szembesítő: segít a reális tervezésben, és az elért eredmények megítélésében is);
  • meghatározza, hogy miért is akar változtatni (ha a remélt nyereséget mindig fel tudja idézni, az túllendítheti a nehéz helyzeteken);
  • amennyiben esetleg időközben elfogyott a motivációja, nem vár az újévre, csupán újratervez, és ismét nekikezd.

Egy másik lehetséges támasz lehet az úgynevezett SMART (okos)-módszer alkalmazása. (Specific = konkrét, Measurable = mérhető, Achievable = elérhető, Relevant = releváns, Time-based = Időhöz kötött). Ez a módszer eredetileg üzleti tervezésre terjedt el, de – mint ahogy a Szentendrei Járás Egészségfejlesztési Irodája is jelzi a honlapján – jól használható (újévi) fogadalmak optimalizálásához is. Eszerint a választott cél mindig legyen konkrét és mérhető, így például a "többet fogok mozogni" helyett jobb a "minden nap megteszek legalább 12 ezer lépést" megközelítés. Csak az a jó cél, ami reális erőfeszítéssel elérhető, azaz rögtön kitűzni az első hétvégére egy maratonfutást nem számít különösebben bölcs dolognak. A választott eszköznek pedig relevánsnak kell lennie, azaz valóban közel kell segítenie a célhoz. Így például annak, aki tényleg fogyni akar, hozzá kell nyúlnia az étkezéséhez is, nem hiheti, hogy majd megússza csupán egy kis könnyű kutyasétáltatással. Végül: fontos az időhöz kötöttség is, ugyanis a határidők formálnak célt a vágyból. Az általuk kijelölt szakaszhatároknál jól látszik, hogy a terv szerint halad-e a programunk, menthető-e a nekibuzdulás, vagy jobb megállni és újratervezni a vállalásunkat.

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthon mozogjon? Keresse fel a Nekem szól! kezdeményezést itt és itt.