Aztán amikor nem ízlett a külföldi koszt, csak előkapta a hazai elemózsiát, és jóízűen nekiállt falatozni.

Na, kicsit ezt tenném most az óvodával. Mármint akkor lennék nyugodt, ha a lányom kis macis hátizsákját teletömhetném minden jóval, amiről tudom, hogy biztosan szereti, mert az a helyzet, hogy egyelőre nem nagyon akaródzik neki enni az oviban. Persze mondhatnánk, hogy biztosan azért, mert a Krausz itthon csupa különlegességgel kedveskedik neki. Volt is rá próbálkozása, de feladta, mert ugye – aki rendszeres olvasója a blogomnak, az talán emlékszik – az én egyszem gyönyörű kislányom összesen 3-4 féle ételt hajlandó megenni. A rántott húst, a krumplifőzeléket és a…. (nem emlékszem, mi volt a harmadik). Abban bíztam, hogy ez már nem sokáig lesz így, de még mindig így van. Bár az óvónénik most is támogatnak és bíztatnak, hogy majd változni fog, és nem lesz mindig így, de őszintén szólva kicsit kezdem feladni és nekikeseredni, hiszen ahogy nagyanyáink mondták: „márpedig enni kell”. Úristen, soha nem hittem volna, hogy ezt idézni fogom valahol… valaha, hahaha. Bocsi, fáradt vagyok. 

Bármilyen tanácsot szívesen fogadok tőletek! Kérdés tehát: mit tegyünk, ha a gyerekünk nem eszik az oviban sem? Nektek mi vált be? Van olyan ”elvetemült”, aki csomagol ételt a biztonság kedvéért? Mennyi ideig tarthat ez az állapot még? És egyáltalán, miért nem eszik már 3,5 évesen? Azt mondták a tapasztaltak, hogy majd az oviban alszik (és tényleg), játszik (és tényleg) és majd eszik… (még nem). Ha már a tapasztaltaknál tartunk, azt is mondták, hogy majd beteg lesz nem sokkal azután, hogy elkezdi az ovit. Az első hét után megkönnyebbültem, mert semmi nem utalt arra, hogy Hanni elkapott volna bármit. A második hét végén örömtáncot jártam, hiszen a lányomon még mindig semmi jelét nem láttam annak, hogy bármilyen betegség kerülgetné. Gyorsan le is szerveztem egy pár munkát a következő hétre, mondván, a lányom egy „wonder woman” és hála a vitaminoknak, meg a hipochondriámnak neki nem árthat egy pár apró emberke és az ő bacijaik! Nos, amikor már majdnem elbíztam magam és elhittem, hogy az okosok mégsem olyan okosok, akkor kiderült, hogy sajnos ezúttal (is) igazuk volt. Hanni a harmadik héten már jól be is taknyosodott, így természetesen át kellett szervezni az életünket. Mindenki életét a családban.  Dominóelven borult minden, úgyhogy mit csinál egy felkészült szülő?  ÚJRATERVEZÉS! Lehet, hogy ez lesz a következő tetkóm… és megint hahaha. Na jó, valószínűleg nem varratom magamra, de az új mottóm tuti ez lesz.

Én naiv nő azt gondoltam, hogy megúszhatjuk és mostantól – a szóbeszéd ellenére – tudunk tervezni, akár napokkal előre. Tudom, tudom, ne kiabáljatok velem! Már rájöttem, hogy ostoba dolog volt ilyet feltételeznem, ígérem, többet nem fordul elő. Ugyanúgy készenlétben áll anyu, mint ovi előtt, és napközben én is ugrásra készen fogom várni a telefont az oviból. Szerencsére azért nem volt nagy baj, csak egy kis nátha, pár nap alatt túl is lettünk rajta, de legalább megtanultuk a leckét. Egyébként, viccet félretéve, azért nagyobb volt a tétje ennek a kis náthának, mint az, hogy nekem újra kellett terveznem. Azért az még nagyon élénken él bennem, hogy alig pár hónapja feküdt az én drágám a kórházban és együtt sírdogáltunk, imádkozva a mielőbbi gyógyulásért. Az is egy könnyű lefolyású történetnek indult, aztán nagyon nem az lett, úgyhogy volt/van alapja a félelmemnek és a másoknak talán túlzónak tűnő óvintézkedéseimnek.  Remélem, így nyáron azért kevesebb az esélye annak, hogy elkap valami makacsabb vírust. Ilyen szempontból (is) tökéletes volt ez az időzítés, hiszen rengeteget vannak a friss levegőn. És akkor egy ügyes csavarral, ha már a friss levegőnél tartok, a végére tartogattam a legjobb hírt! Soha, de tényleg soha nem hittem volna, hogy… hoooogy, nnna, kíváncsiak vagytok már? Na jó, megkegyelmezek és nem húzom tovább az időt: Hanni esténként 9 órakor elalszik. Igen, jól olvastátok, minden nap egy mese és már alszik is! Nem hiszitek, ugye? Pedig igaz! Úgyhogy megyek is, és nézek valamit a tv-ben, amiben nem éneklik, hogy baby shark tüttürütüttürü…