A déli országhatáron kanyargó, jelenleg rendkívül alacsony vízállású Dráva folyó partján épült Barcs nyüzsgő belvárosa után, ahogy begurulunk a helyi roma szegregátumba, mintha egy másik településre érkeznénk. A 10 ezer fős Somogy megyei kisváros észak-nyugati részén elhelyezkedő, kilenc utcából álló, 1200 lakos otthonaként szolgáló „kerület” napközben kifejezetten csendes. Rendezett utcakép fogad, elvétve békésen kerékpározó idősek és dolgukra igyekvő fiatalabbak teszik barátságossá a településrészt.  

A Szegedi Tibor Közösségi házban Tatai Ferenc vár bennünket, aki büszkén vezet körbe a modern létesítményben. A Dráva Menti Romákért Egyesület elnöke szíve-lelke a helyi közösségnek.  

– A 2014-ben újjáalakult roma nemzetiségi önkormányzat tagjaként az volt az első teendőm, hogy a nemzetiségi irodát ideköltöztettük a közösségi házba – kezdi Tatai Ferenc. – Születésem óta a telep lakója vagyok, láttam a hatalmas lehetőségeket és azt is, hogy ezek egyáltalán nincsenek kihasználva. Nem szolgálta az emberek érdekét a rendszer és ezen mindenképpen változtatni szerettem volna. Ez a ház a szegregátum központi részén épült, így a mindennapok során itt lehetünk a leginkább a helyiek segítségére. Ügyintézésben, hivatalos papírok kitöltésében szorulnak elsősorban támogatásra a környéken élők, és a pandémia idején a gyerekek tanulásához is itt tudtunk ideális körülményeket teremteni. Kinyomtattuk a tananyagot, biztosítottuk az internetet, illetve az ételosztásra is itt kerítettünk sort.  

 Hálásak a lehetőségért  

A napfényes közösségi ház az irodák, a konyha és az étkező mellett egy tágas közösségi teret is magába foglal. A falon a cigányság jelképének számító zászló, amelyen a zöld szín jelképezi a földet, a kék az eget, a kerék pedig a vándorló életmódot. Itt foglalunk helyet, miközben ételhordóval a kezükben elkezdenek gyülekezni a helyiek a központ előtt.  

– A Jót tenni jó Szeretetszolgálattal közösen 2016 óta minden hétköznap 300 adag meleg ételt osztunk ki a konyhán – folytatja a központ vezetője. – Az egyik közeli településen, Lakócsán készül az ebéd, onnan szállítják a rászorulóknak. Korábban itt is megebédelhettek, de a járvány kitörésétől csak elvitelre, egyben adjuk ki a családi mennyiségeket.  

A konyhán két beás asszony, Éva és Katalin segít az adagolásban. Ők amolyan mindenesek. Nemcsak az ételosztásnál lehet rájuk számítani, hanem tulajdonképpen a hét minden napján, minden pillanatban.  

– Délben a konyhában tesszük a dolgunkat, máskor a közösségi rendezvényeken vagy a ház körül segítünk, mindig van elég tennivaló, de szeretünk itt dolgozni – mesélik az asszonyok. – Hálásak vagyunk Ferinek, hogy ennyit fáradozik és támogatást, illetve munkát ad a helyieknek.  

Hosszú volt az út  

Egyre hosszabban kanyarog a sor, így nem tartjuk fel a két lelkes munkaerőt. Körbesétálunk Ferenccel a ház mellett létrehozott mintakertben, miközben vendéglátónk fáradhatatlanul idézi fel a szintén kacifántos kezdeteket.  

– Hosszú utat tettünk meg a jelenleg tapasztalható állapotokig – tekint vissza. – Amikor 2014-ben elindultunk, nem volt veszítenivalónk. Abban az évben volt egy árvíz, szükség volt a segítségre. Embereket toboroztam, hogy segítsük a katasztrófavédelmi dolgozók, a tűzoltók munkáját. A lelkesedésemet és az elhivatottságomat látva már akkor elkezdtek biztatni, hogy induljak el a választásokon, mert eredményesen képviselem a helyi érdekeket. Beadtam a derekam és végül hatalmas fölénnyel nyertünk. Mindig tenni akartam a helyiek sorsának javításáért, közöttük jártam, láttam a mindennapi problémáikat, így vettem magam mellé négy embert és megpróbáltuk megtenni, amit tudunk.  

Két fej saláta köszönetképp  

A háromgyermekes családfő, a 18 éves Viola, a 17 éves Ferenc és a 13 éves Adél édesapja mostanra már a városi képviselő-testületnek is tagja. A Jogi, Egészségügyi és Szociálpolitikai Bizottság elnökeként is dolgozik, a kisebbségi önkormányzat vezetője, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság Fejlesztési Központjában is szerepet vállal és a Somogy Megyei Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese. Mint mondja, a megyében még a valódi áttörés előtt állnak, de a helyi eredményekből meríti a hitet és a reményt.   

– Fontosnak tartom az apró részleteket, például, hogy rendben tartsuk a közterületeket, ezzel is kialakítva az igényt az itt élőkben a rendezett utcaképre – jelenti ki Ferenc. – Ha a jó példát látják maguk körül, ők is motiváltabban állnak a kérdéshez. Ha ráfordítunk egy kis energiát, sokkal szebbé tudjuk tenni a környezetünket. Jó példa erre a mintakert és a fóliasátor is. Ezeket a helyiek segítségével ástuk fel, lelkesen jöttek és együtt megmutattuk, hogy milyen szépen lehet zöldségeket termeszteni. Tavaly paradicsommal és paprikával ültettük be, télre pedig fokhagymát, hagymát dugványoztunk. Azt lassan már szedhetjük is fel és mehetnek bele újra a palánták meg a saláta. Egy másik program keretében a helyi idősekhez küldtünk ki közfoglalkoztatottakat, segítettünk felásni a kertjüket, adtunk vetőmagot is, szerettük volna, ha minél többen tudják megtermeszteni a kertjükben az egészséges zöldségeket. Megható volt, amikor az egyik idős néni hónapokkal később, hálája jeléül beállított hozzánk két fej salátával.  

Élnek az eséllyel  

Szerencsére egyre többen tudnak a helyi romák közül versenyképes fizetésért dolgozni a városban. Barcson működik a tejüzem, több faüzem és elindult egy műanyagfeldolgozó is, sőt, egy helyi vállalkozó vasbetonszerelvényeket gyártó cége szintén sok fiatalnak ad munkalehetőséget. A közösségi házban például a közfoglalkoztatás keretén belül – a korábbi állapotokkal ellentétben – jelenleg 15 fő dolgozik.   

– Néhány éve teljesen véletlenül értesültem arról, hogy létezik az önkéntes területvédelmi tartalékos katonai szolgálat – említi Tatai Ferenc. – Másnap hívtam a kaposvári toborzó irodát, hogy egyeztessek velük egy tájékoztató időpontot. A helyiek nyitottságára is szükség volt, de hatvanan írták alá a szerződést! Elindult egy folyamat, idejárt a honvédség, a közösségi házban tartották az elméleti képzést, a gyakorlat pedig kint zajlott. Együtt mozogtunk, sportoltunk, egy kicsit ráneveltek minket az egészséges életmódra. Mindenki kapott egyenruhát, érezte, hogy egy csapat része. A programnak köszönhetően a mai napig van, aki a határon szolgál, van, aki kórházban. Fülig érő szájjal újságolják, hogy mennyit visznek haza. Az egyik helyi családban mindenki szolgálatba állt, szuper lehetőséget kaptak ezzel, ennek köszönhetően tudtak festeni, felújítani, nyílászárókat cserélni a házukon. Ilyen hatással volt a helyiekre, itt tényleg csak az nem dolgozik, aki nem akar.  

Fókuszban a hagyományőrzés  

Közben előkerülnek a fényképek, amelyeken a barcsi közösség remekül sikerült, jeles eseményeinek pillanatai elevenednek meg.  

– Tényleg ez a településrész központja, nyáron itt zajlanak a roma napok, rendezünk főzőversenyt, télen disznóvágást, karácsonykor pedig betlehemezünk – mosolyog Ferenc. – Építettünk egy játszóteret, mellette egy focipályát, mert kell a hely, olykor 5-600-an is összejövünk, még a környező településekről is érkeznek érdeklődők. Legutóbb sikerült rávennem ezeket a felnőtt embereket, hogy beöltözzenek és beás nyelven adják elő a betlehemes játékot. Fontosnak tartom a hagyományőrző programokat, hogy ne vesszen el az évszázados kultúránk. Ezen alkalmakkor a fiatalok is megismerkedhetnek a roma tánccal, a cigánylecsóval, a nyelvőrzéssel. Nyáron nyelvi hagyományőrző tábort is rendezünk a Balatonnál, ahol a nyelv, a tánc és a zene köré építjük a hetet.  

Miniszteri elismerés  

Áldozatos munkáját nem csak a helyi kisebbség ismeri el, de az esélyteremtés területén elért kiemelkedő eredményeiért és az emberi méltóság védelmében fellépés területén végzett kiemelkedő szakmai tevékenysége miatt Tatai Ferenc decemberben átvehette az Esélyt az életre elismerést az azóta köztársasági elnökké választott Novák Katalin családügyi minisztertől.  

– Mindig tenni akartam a közösségért, az évek alatt szívügyemmé vált ez a feladat és a saját gyermekeimnek is szeretnék példát mutatni – mondja a helyi vezető. – Vannak még tervek a tarsolyomban. Szeretnénk építeni egy újabb fóliasátrat, hogy növelhessünk a kapacitásunkat és a várossal együttműködve még több helyi embernek adhassunk értelmes munkát. A Családi Portaprogramban gyümölcsfákra lehetett jelentkezni, tavaly családonként 30 előnevelt csirkét osztottunk, idén sertésekre szeretnénk pályázni. A mezőgazdaság kitűnő esélyt kínál a felzárkózásra. Nagyon jó visszaigazolás volt nekem, hogy az előző önkormányzati választások eredménye alapján folytathatom a munkát a helyiekért. Mindent megteszek értük, de a rájuk is szükség van, hogy befogadó közegre találjanak a lehetőségek.