Nógrád megye szívében, az északi határtól és Salgótarjántól is csupán néhány kilométerre fekszik Etes. A festői környezetben elterülő, dimbes-dombos, bő ezer fős településre érve rögtön egyértelművé válik: itt békésen megfér egymás mellett a múlt és a jelen. A helyiek ugyanolyan büszkék a barokk stílusú katolikus templomukra, mint a messze földön híres modern pálinkafőzdéjükre. Megfér egymás mellett a múlt és a jövő is, a község idős és fiatal lakói remekül megértik egymást. A faluban idilli kép fogad: a tágas, modern eszközökkel felszerelt játszótér mellett egymást érik a babakocsit tologató édesanyák, nagymamák, az óvoda és a szomszédos általános iskola udvaráról pedig önfeledten futkosó diákok hangja hallatszik. A gyermekzsivaj jelzi, megérkeztünk. Bölcsődéje ugyan nincs a településnek, ezt a hiányt viszont betölti az önkormányzat épületében pályázati forrásból működő Kilátó Biztos Kezdet Gyerekház. Sőt, ennél komplexebb szolgáltatást is nyújt…

Itt hároméves korig fogadják a gyermekeket, de ellentétben a bölcsődével, a szülő bevonásával kínálnak alternatívát a családoknak. Délelőttönként foglalkozásokkal, közös főzéssel, sok játékkal, mosási, tisztálkodási lehetőségekkel, és ami a legfontosabb, felhőtlen jókedvvel várják a legkisebb korosztályt és szüleiket.

Itthon is otthon

A gyerekházat működtető Didaktika Egyesület projektvezetője, Gőz Gábor vezet körbe az intézményben, ahol minden apró részlet a gyerekeket szolgálja.

– Egyesületünk 2009 óta dolgozik a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásáért, Etesen egy évvel később kezdtünk el tevékenykedni – kezdi Gőz Gábor. – Először iskolás gyerekekkel foglalkoztunk, de olyannyira értékesnek és hiánypótlónak bizonyult ez a munka, hogy az önkormányzatnál is nyitottak voltak a szélesebb körű együttműködésre. Sikerült megegyeznünk, azóta biztosítják számunkra ezt a helyet, ahol 2018 óta működik a Kilátó Biztos Kezdet Gyerekház. Ide délelőttönként három év alatti gyerekek járnak a szüleikkel.

Délutánra sem csendesedik el a ház, mivel az iskolai tanórákat követően a felső évfolyamokból és a középiskolás korosztályból érkeznek a diákok, ám ők már a tanodába. A faluban ez az egyetlen közösségi hely a fiatalok számára, igyekszünk tehát olyan programokat kínálni, amelyek során jól érzik magukat és lekötik a figyelmüket. Jönnek is lelkesen, ha engedi az idejük.

Nyitottak a fejlesztésekre

Bepillantunk a csoportszobába, ahol a munkatársak kedvessége mellett színes bútorok, játékok és falmatricák teszik otthonossá a légkört. Ottjártunkkor Majáék éppen kézműveskedtek. Amíg nővérei óvodában vannak, az elbűvölő két és féléves kislány édesanyjával, Tímeával jár a foglalkozásokra.

– Erdélyből költöztünk Magyarországra néhány éve, korábban éltünk Bicskén és Tatabányán is, majd másfél éve rátaláltunk Etesre – meséli Tímea. – Abban bízunk, hogy itt végleges otthonra lelünk. Ez a dombos vidék nagyon emlékeztet Erdélyre, így kifejezetten hamar belopta magát a szívembe. Férjem kőművesként dolgozik, a három kislány napközbeni ellátása főleg rám marad. Ebben is sokat segítenek itt, amiért nagyon hálás vagyok. Korábban sehol sem tapasztaltam ilyen összefogást.

Jelenleg hét család jár a Kilátó Biztos Kezdet Gyerekházba, de óvodai szünetekben rendszeresen feltűnnek vendéggyerekek is. A faluban nincs minden házban vezetékes víz, így amíg a gyerekek részt vesznek a foglalkozásokon, a szülők a szomszéd szobában tisztálkodhatnak, kimoshatnak és megszáríthatják a ruhákat.

 

 

– Amikor Maja két idősebb testvére óvodában van, akkor is szeretném lekötni valamivel – folytatja Tímea. – Olyan, mint a gyerekek általában: igényli a figyelmet és a társaságot. Szeretünk ide járni, csak jókat tudok mondani a házról és a benne dolgozókról. Mindannyian fontosnak tartjuk, hogy minél többet játsszunk Majával, fejlesszük a készségeit, mert nagyon szereti a különböző elfoglaltságokat és hamar tanul. Könnyen barátkozik és gyorsan oldódik, általában csak akkor sír, amikor haza kell mennie.

Az intézmény szakmai programjáért Vargáné Kővári Krisztina gyerekházvezető felel. Korábban Somoskőújfalun dolgozott vezető óvónőként, de nyugdíjazása után annyira hiányoztak neki a gyerekek, hogy elfogadta Gábor felkérését.

– Azért is örültem a megkeresésnek, mert a gyerekházban kamatoztathatom az évek alatt az óvodában felhalmozódott tapasztalatomat. Itt négy fő területen tervezzük a programokat: kézügyesség-fejlesztés, anyanyelvi nevelés, mozgásfejlesztés és zenei nevelés szerepel az elképzeléseinkben. Jó látni, mennyire nyitottak a gyerekek a foglalkozásokon.

– Védőnő, mozgásfejlesztő és korai fejlesztő is rendszeresen látogatja az intézményt, az édesanyák már várandós korukban megfordulnak nálunk – kapcsolódik be a beszélgetésbe Tóthné Tóth Judit, aki előző munkahelyén idősgondozással foglalkozott. – Eleinte nehezen álltam át a legidősebb generációról a legfiatalabbra, de most már hiába hívnak vissza rendszeresen, meg sem fordul a fejemben, hogy itt hagyjam a gyerekeket.

Az alapokat is biztosítani kell!

A hátrányos helyzetűek felzárkóztatási programjának első lépcsőfokaként működő Biztos Kezdet Gyerekházból 188 üzemel az országban. Itt az az elsődleges cél, hogy a szülők közösségben, gyermekeikkel együtt tanulhassák meg, mit kell tenniük a következő generáció egészséges fejlődéséért. Esélyt kapnak, miközben megtarthatják saját identitásukat.

– Az élet hozta magával ezeket a megoldandó feladatokat – jelenti ki Gőz Gábor, aki kétgyermekes édesapaként szívügyének tekinti a projektet. – Az oktatásban dolgoztam, kezdetben az iskolában foglalkoztam tehetséggondozással, majd megalapítottuk az egyesületet, hogy a térségi szinten is mozoghassunk és dolgozhassunk. A hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatása és tehetséggondozása összekapcsolódik, egymásra épülnek a programok. A saját gyerekeim is ebben nőttek fel, bevontam őket a mindennapokba. Már kamaszok, de szívesen jönnek, segítenek.

– A hozzánk járó gyerekek nagy részének van valami problémája, sajnos gyakori, hogy egyedül neveli valamelyik szülő, otthon nincs vezetékes víz, fűtés, vagy éppen bejárati ajtó a házban. A gyerekeken keresztül próbálunk meg segíteni a családoknak, adott esetben étkeztetéssel, ruhaadománnyal könnyítjük meg a helyzetüket. Ezekben a fiatalokban az igényt szeretnénk felkelteni a szebb, rendezettebb környezet iránt. Elvisszük őket kirándulásokra, olyan szolgáltatásokat mutatunk meg, amelyeket a szüleiktől nem kaphatnak meg. Rendszeresen megfordulunk Budapesten, Egerben, Miskolctapolcán – ezeket nagyon szeretik. Állatkertbe, fürdőkbe visszük őket. Sokszor előfordul, hogy a gyerekek velünk jutnak el életükben először strandra, így első lépésként a fürdőruhákról is gondoskodnunk kell. Számunkra is tanulságos, hogy milyen problémákat kell kezelnünk.

Költözik a mesebirodalom

Mint szinte minden közösségben, a tanodában is a központ központja a konyha. A munkatársak és a gyerekek együtt készíthetnek ínycsiklandó falatokat a hétköznapokon és akár az ünnepekre készülődve is.

– A gyerekek nagyon szeretik ezeket a programokat, mert ilyenkor olyan eszközökkel is találkozhatnak és ismerkedhetnek, amikkel otthon nem – teszi hozzá a projektvezető. – Nem beszélve a főzés végi jó hangulatú közös étkezésről. Melyik gyerek ne jönne szívesen egy ilyen összejövetelre? Ezután még a közös tanulás is könnyebben megy.

Főleg ilyen környezetben. A közösségi konyha ablakából csodálatos kilátás nyílik a domboldalra, amelyen a gyerekek legnagyobb örömére rendszeres vendégek az őzek és egyéb rőtvadak.

– Nagyon sokat számít a szülőknek, hogy látják a gyerekeiken, milyen örömmel jönnek ezekre a foglalkozásokra – meséli Hényelné Pospisil Olívia, a Didaktika Egyesület univerzális munkatársa. – Együtt kémleljük a gyerekekkel a domboldalon megjelenő állatokat, sokat kirándulunk, jó időben rendszeresen barangolunk a környéken. Nagyon jó itt ezeknek a kicsiknek, de nekünk, munkatársaknak is. A gyerekek között csak úgy repül az idő és a velük töltött napok bennünket is megfiatalítanak. Elolvadok, amikor búcsúzáskor nagy öleléssel köszönnek el.

– Igyekszünk minél jobban támaszkodni a helyi munkaerőre, olyan munkatársakat bevonni a programba, akik ismerik a viszonyokat és támaszkodhatunk rájuk a mindennapokban – jelenti ki Gábor. – Megszerettem ezt a közösséget. Büszkén mondhatom, olyan is előfordult már, hogy valaki a tanodába járt és most a gyerekházba hozza a saját gyermekét. Szerencsére kezdjük már kinőni ezt a helyet. Amikor teltház van, kicsit szűkös a gyerekház, de hamarosan elkészül a folyosó másik végén az új épületszárny. Rövidesen átköltöztetjük a „mesebirodalmat” és a tanoda is nagyobb helyen folytathatja a tevékenységét. Ahol ennyi a gyermek, ott nem állhat meg a fejlesztőmunka.