Csodálatos család formálódott az évek alatt a kalandos internetes ismerkedésből: Szabó Gábor és felesége, Dorottya öt gyermeket nevelnek nagy egyetértésben, négy lányt és egy fiút. A családfő műszaki területen tanít a Miskolci Egyetem Anyag- és Vegyészmérnöki Karán, míg Dorottya a gyermekneveléssel otthon töltött évek után idén tavasszal tért vissza a munka világába, beszerzési területen dolgozik. A hejőkeresztúri otthonukat jelenleg is bővítik, csinosítják – szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen a családoknak szóló állami támogatások közül a falusi CSOK-ot, a nagycsaládosok autóvásárlási támogatását és az otthonfelújítási támogatást is igénybe tudták venni. Szükség is volt a kedvezményekre, mert ahogy növekednek a gyerekek, úgy növekszik a család helyigénye is. De hogy is kezdődött ez a páratlan szerelem? 

– Mai szemmel nézve kalandos körülmények között, az interneten ismerkedtünk meg egymással – kezdi a családfő a történetüket. – A feleségem erdélyi, Sepsiszentgyörgyön él a családja, de akkor Nagyváradon tanult, én pedig miskolciként utaztam hozzá, amikor lehetőségem volt rá. Két évig távkapcsolatban éltünk, de alighogy összejöttünk, Beremenden, az ország legdélibb pontján kaptam állást, így tovább nőtt a fizikai távolság közöttünk. Nem volt ritka, hogy együtt töltöttük a hétvégét, de az így nézett ki: elindultam autóval Baranyából Borsodba, majd tovább Nagyváradra, hogy együtt visszatérjünk Miskolcra. Aztán vasárnap ugyanez, csak fordítva. Olyan is volt, hogy a feleségem utazott hozzám, de az még ennél is bonyolultabb volt. 

Lemaradt egy pont 

Az esküvőjükre 2012-ben került sor, majd kétévente születtek a gyerekek, a négy lány, és a legifjabb, a kétéves fiú. 

– Már a megismerkedésünkkor egyértelművé tettem, hogy öt fiam lesz, közben annyi változás történt, hogy az ötödik lett fiú, az első négy lány – mosolyog Gábor. – A feleségem mindig azzal viccelődik, hogy csak egy pontot felejtettem el az ötös után. Ő eredetileg két lányban gondolkozott, de aztán ez is módosult. 

– Ahogy találkoztunk a rokonságban lévő nagycsaládosokkal, egyre jobban megtetszett ez az idilli kép, két pici után úgy döntöttem, szeretnék még gyerekeket vállalni – emlékszik vissza Dorottya. – Innentől nem is kellett sokat győzködnünk egymást a férjemmel, így vált kerekké az életünk. 

Abban egyetértettek, hogy túl nagy korkülönbséget nem szeretnének a gyerekek között, ezzel is megkönnyítve az összehangolódásukat. Közben a Miskolctól 17 kilométerre délre fekvő településre, Hejőkeresztúrra költöztek és kezdődhetett az újabb közös kaland, a házfelújítás. 

Ideális családmodell 

– Miután összeházasodtunk, vásároltunk egy 60-as években épült családi házat Hejőkeresztúron – mesélik. – Az előző tulajdonos korábban már hozzáépített egy szobát és egy vizes helyiséget, és ahogy jöttek a gyerekek, mi is ebben kezdtünk el gondolkodni. Éreztük, hogy ki fogjuk nőni ezt a házat, és bővítenünk kell, hogy elférjen a család. A családtámogatások egy részét a meglévő házunk bővítésére használtuk fel, megtoldottuk két helyiséggel, illetve egy előszobával és egy fürdőszobával. Ha mindennel kész leszünk, úgy tervezzük, heten kényelmesen elférünk majd. Két-két lány költözik egy-egy szobába, és a fiunknak lesz még egy külön szobája. 

A falusi CSOK igénybevétele mellett a negyedik lányuk születésénél egymillió forintot leírtak a jelzálogtartozásukból, a nagycsaládosok autóvásárlási támogatásának köszönhetően pedig az ötödik gyermek érkezésekor lecserélték a hétszemélyes autójukat egy kilencszemélyes kisbuszra, hogy utazáskor a csomagoknak is maradjon hely. Az építkezés és felújítás mellett tavaly az otthonfelújítási támogatásból korszerűsítették a házuk fűtésrendszerét és a szigetelését, amely szintén óriási segítséget jelentett a családnak. 

– A negyedik gyermek után felvettük a babaváró hitelt is, amely a fiunk születése után kamatmentessé vált – mondja az édesanya. – Hálásak lehetünk, mert viszonylag sokat ki tudtunk használni a gyermekeket nevelő családoknak járó támogatásokból. 

– Az évek alatt szinte minden gördülékenyen ment az adminisztrációs folyamatokkal, egyedül az otthonfelújítási támogatás esetében volt egy kisebb elakadás, de az is csak az ügyintézőnk egészségügyi okokból történő távolmaradása miatt – sóhajt egyet a házaspár. – A folyósításhoz meg kellett várnunk, amíg visszatér a betegszabadságáról. Tulajdonképpen minden rendben volt, csak aggasztott minket, hogy mindent jól töltöttünk-e ki. Végül pozitívan zárult a történetünk, és minden a terveinknek megfelelően alakult. Nagycsaládosként rendkívül fontos volt számunkra a környezettudatosság, ezért is tettük le a tudatosan a voksunkat a hőszivattyú mellett, amely azóta is energiahatékonyan és kifogástalanul működik. Hiszünk benne, hogy a gyerekeink miatt a fenntartható jövőre is gondolnunk kell.