– A férjemmel viszonylag későn, 35 éves koromban ismerkedtem meg, a szerelmünk pedig azóta is töretlen – meséli Onestyákné Ágotai Mária. – Eleinte gombatermesztéssel foglalkoztunk, ami kemény fizikai munka volt ünnepnapok nélkül, ettől függetlenül nagyon szerettem. Mégis ért bennem a gondolat, hogy megtanuljak rajzolni és festeni. Nem lehetett hát véletlen, hogy egy nap a kezem ügyébe akadt egy újságcikk, amelyben a Mészáros László Egyesület, azaz a kerületi művészeti társaság hirdetett tagfelvételt. Ez 2003-ban történt, el is mentem egy alkalomra és a mai napig oszlopos tagja vagyok a csapatnak, amely egy rendkívül összetartó, szeretetteljes közösség. Van köztünk keramikus, festő, szobrász és grafikus is; így nagyon színes a paletta. Közösen járunk kiállításokra, művészeti táborokba, sürgünk-forgunk, ameddig csak tehetjük (mosolyog). Nem maradtunk hűtlenek a gombatermesztéshez sem, jelenleg többek között gyógygombákkal foglalkozunk. A Tárnokon lévő "Kőfejtő" bányánkban rendszeresen adunk otthont filmforgatásoknak, koncerteknek, és idén hatodik alkalommal várjuk az érdeklődőket az egynapos, országos festőversenyünkre, amelyet az Országos Képző- és Iparművészeti Társasággal közösen szervezünk.

"Az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság (OKIT) több mint egy jogi értelemben vett társaság: meleg, családias közösség, egy gyümölcsöző alkotóműhely."

Több, mint egy társaság

Mária határozottan vallja, hogy az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság (OKIT) több mint egy jogi értelemben vett társaság: meleg, családias közösség, egy gyümölcsöző alkotóműhely. Itt válik eggyé a művészet iránti szenvedély és az alkotói munka, amiből aztán tartós barátságok is születnek.

– A Társaság egy nagyon fontos közösség számunkra, ahová jó tartozni – kezdi Schéffer Anna magyar keramikus iparművész, tanár, a szervezet elnöke. – Tagjaink számos program közül választhatnak: részt vehetnek mesterkurzusokon, festőversenyeken, és arra is van lehetőségük, hogy szakmailag bemutatkozhassanak, megmérettessék magukat és továbbfejlődjenek. Műfaj szempontjából a festők vannak többségben, de megtalálható nálunk szobrász, keramikus és fazekas is. Ám talán, ami még ennél is fontosabb, hogy ezeken az eseményeken személyes találkozásokra is van lehetőség a hasonló gondolkodású, mentalitású és életkorú alkotótársakkal az ország különböző régióiból.


Második élet

Az elnök elmondta, hogy az alkotókban – legyenek kezdők vagy profik – közös, hogy noha nagyrészt különböző hivatást választottak maguknak, az alkotói indíttatás gyermekkoruk óta bennük van. Sok tagban a nyugdíjaskor közeledte hozta felszínre a belső vágyat a képzőművészetre, így jutottak el a közösséghez, míg mások az értelmes, aktív és mentális fejlődést nyújtó időskori tevékenységet keresték, amit itt meg is találtak.

– Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy rátaláltam erre a közösségre, ahol jószívű emberekkel tölthetem az időm, egy-egy kiállítás pedig óriási sikerélménnyel ajándékoz meg – folytatja Mária. - Szeretem az embereket, a családomat és az unokáimat megörökíteni, illetve mivel sokat utazgattam életem során, így örömmel viszem vászonra a megélt élményeket is. A festészet több kell, hogy legyen, mint amit a szem lát, azt kell megmutatnunk, ami belül lakozik.

„Amíg szükség van ránk, élnünk kell!”

Mária nyolcszoros nagymama; a családja ad neki hitet és erőt a mindennapokhoz.

– Az öt nagyunokám mellett van három kicsi, sőt, dédnagymama is vagyok! – meséli büszkén. – A gyermekek rendkívül nyitottak a művészetek felé, imádnak festeni, kézműveskedni, szobrászkodni. A férjemmel úgy érezzük, hogy egy ilyen nagy családban mindig van tennivaló, születnek új célok, és amíg szükség van ránk, addig élnünk kell. A munkánk gyümölcse pedig kárpótol minket minden fáradozásunkért.

(fotó: privát)