Az idős hölgy lábánál jókora guruló bőrönd szorongott, amúgy mindannyian szorongtunk, tömött volt a kocsi, a késődélutáni utasokat vitte haza. Az idős hölgy velem szemben ült. Lábát finoman oldalazva maga alá húzta. Erősen kidolgozott keze valahogy nem illett gondozott dús hajához, finom sminkjéhez. Szigorú, mosolytalan volt a szája, az sem illett hozzá. Az utazás alatt ujjai monoton ismétlődéssel simogatták a guruló bőrönd fogantyúját. A bőröndön kívül egyetlen csomagja volt. A vállán egy közönséges tömött vászonszatyor, olyan, ami mindannyiunknak van, akik vásárolni járunk. Házilagosan gyártott szöveg volt rajta.  Az idős hölgynek egyetlen egyszer lágyult meg az arca. Észrevette, hogy betűzgetem a vállára akasztott szatyor szövegét. Fönt a szatyor füle alatt ez állt: 

„Az egyetlen dolog, ami még annál is jobb, hogy az Édesanyám vagy…” Itt egy színes virágcsokor következett, utána lent folytatódott a szöveg:

„…az, hogy a gyerekeimnek a Nagymamája vagy!” 

                                                    -------

Amikor a gyerekeink kicsik voltak, s a barátaink gyerekei is hasonló korúak, minden karácsonykor betlehemest játszottunk. Finom kis arcával Herendi Ági volt Mária, József alakítója változott, attól függően, hogy ki vállalta, mert rendszerint minden férfi pásztor akart lenni. Hogy miért? Talán a láncos botok miatt, amivel hatásos zajt lehetett csapni, vagy a bolondozó játék vonzotta őket, az Öreg pásztor süketsége, a legkisebb furulyás tréfás kedve. Mert persze spontán betlehem volt a miénk, rögtönzött rigmusok keveredtek a hagyományos strófák közé. A kisJézus szerepét mindig a legfiatalabb gyerekecske kapta, így az évek során volt igazi, nemrég született csecsemő, később az egy, két, háromévesek is sorra kerültek. Szabálytalankodtunk is néha, előfordult, hogy a csapatban a legkisebb gyerek éppen leányka volt… Elnéztük, s gondolom Odafönt az Égi betlehemben sem haragudtak ránk emiatt. Egyik évben a kétéves körüli Marcira került a sor, aki motoros időszakát élte, és semmi könyörgésre sem volt hajlandó megválni apja bukósisakjától s a kismotortól sem. Így azon a karácsonykor bukósisakos kisJézus ült Mária alias Herendi Ági ölében. A messzezengő Mennyből az angyal alatt a pásztorok őrizték a motort. Meg persze a bárányokat…

                                     ------------

Csíkszeredában jártunk, nem pünkösd volt, adventi idő vége, karácsony előtti napok. Odakint havas tél, s mi bementünk a csodatévő Máriához kérni és megköszönni a templomba. Kifelé jövet halk női éneket hallunk az utolsó padból. 

Szép fiatal nő ült a padban, ölében kicsike csomag, éppen csak egy arcocska látszott ki belőle. Élénkszemű kisbaba tekintete. A fiatal mama neki énekelt. Hallottam már ezt az altatót idehaza, de ott a hideg templomban olyan forróságot éreztem… máig melengeti emléke a szívemet. 

Kedves álmot hogy szerezne szülöttjének,
Szűz Mária így énekel kisdedének.
Én es szépen zengek néked, gyöngyvirágom,
Hunyd bé fényes szemecskédet aranyágom.

Ha lehetne s a szüvembe fogadnálak,
Ha lehetne a lelkembe bézárnálak,
Kebelembe vetnék ágyat, gyöngyvirágom,
Lelkem lenne lakóházad, aranyágom.

Köszöntlek a pásztorokval kis fiacskám,
Imádlak az angyalokval kis Jézuskám,
Én es szépen zengek néked, gyöngyvirágom,
Hunyd bé fényes szemecskédet aranyágom.

blog